Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-208

2ö6 208. országos ülés február 17. 1874. vényczik szerint a háznak, fájdalom, nincs hozzászólása. Ebben tökéletesen igaza van a ministerelnök urnák. De nincs igaza abban, hogy kötelesek vagyunk megszavazni. A mennyiséget nem vehetjük tárgyalás alá, de megtagadhatjuk az egész összeget. Ha valami a házban szavazás alá bocsáttatik, szabadságomban áll, igen-nel vagy nem-mel szavazni. Ha a többség nem-mel szavaz: akkor az összeg megtagadtatik. A törvény 44. §-a azt mondja, hogy ezen rovatok a mennyiségre nézve vitatás alá nem vehetők többé. Tehát mi nem indítványozhatjuk azt, hogy az itt kivánt összeg helyett több vagy kevesebb adassék, mert a mennyiség meg van állapítva, a delegatio által elfogadva; de a ház és a törvényhozás absolute határozhat, és ha a ház és a törvényhozás a delegátio által kivetett közös költségekre egy krajczárt sem fog megszavazni: annak nem az a következése, hogy a költségvetés alapján az összeg beszedetik; hanem az, hogy az institutiot az ország magától elveti és igy más úton-módon kell gondoskodni a megtagadott összeg födözéséről. Még azt akarom a ministerelnök ur azon megjegyzésére megjegyezni, mintha mi ezen összeg megszavazására kötelesek volnánk: hogy ez nem áll a törvény értelmében, mi azt megszavazhatjuk, de el is vethetjük. Ez kétséget nem szenved. Eltekintve azonban ettél, ezen speciális esetben egy más kérdés is merül föl, s ez az, hogy a 511. törvényczikk értelmében miként nyújthat be a kormány ez évben egy második költségvetést, noha csak egy delegátio volt, s azért kérdeztem előbb, mikor tartatott az a delegátio, mely e póthitelt kérte ? (Folkiáltásoh jobb felől: 1872-ben\) Az 1872-iki delegátio által megszavazott költségvetésen 1873. májusban mentünk át. E delegátio költségvetése itt tárgyaltatott, az országgyűlés többsége elfogadta, annak pedig póthitele nem lehet, mert mindaz, a mit akkor a delegátio megszavazott, a kormány által beterjesztetett a képviselőházhoz és a képviselőház többsége azt megszavazta. Ezzel vége szakadt minden költségnek, melyet ez évben a magyar törvényhozás a közös-ügyekre vállalhat, vagy vállalni tartozik. Miután én igen nagy fontosságúnak tartom, hogy az ily nagyhorderejű kérdésekben a törvény könnyelműen meg ne változtassák, én e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom, magából azon törvényből kiindulva, mely a közösügyi törvények mi módom tárgyalásáról szól. (Helyeslés a szélső balról.) Ghyczy Kálmán: Én részemről szintén a törvényből indulva ki, a beterjesztett törvényjavaslatot elfogadom. Igaza van az előttem szóló tisztelt képviselő urnák, hogy a törvényben, az 1867-ik évi XII. törvényczikk 41. §-ában csak az foglaltatik, hogy az országgyűlés a delegatiok által megállapított összegeket mennyiségükre nézve kérdés alá nem veheti és ezen záradéknak igen nagyfontosságú értelme van : mert azt jelenti, hogy kérdés alá veheti minőségükre nézve az országgyűlés az oly összegeket, a melyeket például a delegatiok hatáskörükön kívül állapitanának meg. Mert ugyanazon törvénynek az 1867: XII. törvényczikknek 37. §-a határozottan mondja, hogy a közesügyi bizottságok hatásköréhez csak azon tárgyak tartozhatnak, a melyek a törvényben, mint közösek, határozottan ezen bizottsághoz vannak utasítva. Ha tehát a delegátio oly tárgyban hoz határozatot, mely a kérdéses törvény által mint közös, az ő illetőségéhez van utasítva: ez iránt sem a mennyiségre nézve, sem máskép természetesen észrevételt tenni nem lehet; észrevételt csak azon esetre lehet tenni a delegátio határozatára: ha a delegátio oly tárgyba avatkoznék, oly tárgyban hozna határozatot, mely nem tartozik illetősége köréhez. Nézzük meg azonban a tárgyat, melyről a delegatiok ez alkalommal határoztak. A delegátio kérdésen kivül bir joggal a közös-ügyi számadások megvizsgálására, a közösügyi, például a hadügyi számadásoknál merülhetnek föl tulkiadások, oly tulkiadások, melyek egyenesen e közös hadügyekre vonatkoznak. Ezen tulkiadásokra nézve határozni, már azon oknál fogva is a delegatiokat illeti meg, mert a közös ministerium a delegatiok előtt felelős. Hogy a számadásokat megvizsgálni a delegatiok jogkörébe tartozik: világosan mondja a 42. §., melyben kimondatik, hogy az efféle számadások megvizsgálása, hasonlóul az emiitett bizottságokat illeti, s azok e számadásokra nézve is a fentebb körülirt módon fognak eljárni. Midőn azután a törvény oly esetekről szól, melyekben a delegátio nem magát a közösügyi budgetet állapítja meg, hanem egyéb, köréhez tartozó határozatokat hoz, milyenek például a közös ministeriumok számadásainak megvizsgálása : akkor ily esetekről, a kérdéses törvénynek XLIII. czikke, melyet szintén figyelmébe vagyok bátor ajánlani az előttem szóló képviselő uraknak: azt mondja, „ugyanazért mindazon költségeket is, melyek a bizottság ily módon hozott és szentesitett határozatának folytán Magyarországra haramiának: a magyar felelős ministerium fogja az országgyülésileg megállapított magyarországi budgettel kivetni és beszedni s A mi azt illeti, hogy a delegationak ezen összegekről hozott határozatát tartozik a ministerium az országgyűlésnek bejelenteni, és az országgyűlés mind oly esetekben, melyek a delegátio köréhez tartoznak, köteles a megállapított és szentesitett határozatok szerint az illető összegeknek a budgetben, a költségvetésben való fölvételét elhatározni. Ez lévén fölfogásom szerint állása ez ügynek, miután a delegatiok egyenesen oly tárgyban hatá-