Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-208
208. országos ülés február 17. 1874. 251 nélfogva, méltóztassék a minister ur feleletét tárgyalásra kitűzni. Elnök: Tudomásul veszi-e a tisztelt ház a minister ur feleletét. (Tudomásul l) Tehát tudomásul vétetik. Huszár Imre jegyző: Tisza Kálmán! Tisza Kálmán : Tisztelt ház! Miletics Szvetozár : Nem lehet szólam. (sajos fölkiáltások: Helyre! Helyréi) Elnök í Méltóztassék a képviselő urnák helyét elfoglalni, és nem vágni a szónok szavaiba. (Helyeslés.) Az előbbi tárgy már be van fejezve a szavazás által,tés Tisza Kálmán képviselő ur más ügyben kivan szólani. Tisza Kálmán í Tisztelt ház! Én egy kérést kívánok intézni a ház tisztelt elnökéhez. A belügyminister ur felelete közben, midőn bizonyos zászlókról volt szó, egy képviselő ur ugy, hogy mindnyájan hallottuk, belekiáltott: „Majd visszafoglaljuk." Én ezennel kérem a tisztelt elnök urat. szólítsa föl ama képviselőt arra : magyarázza ki, mit értett ez alatt; (Atalános élénk helyeslés.) mert az csakugyan kívánatos, hogy ez kellőleg kimagyaráztassák; (Atalános helyeslés.) mi, ha kielégitőleg nem történik: lehetetlen, hogy a magyar képviselőház azon szót a legszigorúbb megrovás nélkül hagyja. {Atalános élénk helyeslés.) Elnök: Mielőtt a képviselő úrhoz e kérdést intézném, bátor vagyok megjegyezni, hogy mihelyt Mdetics úrtól azon kifejezést hallottam, őt a szabályok értelmében azonnal rendre utasítottam. (Fölkiáltások.: Nem hallottuk \) Nem hallotta a tisztelt ház azért, mert akkora volt a zaj, hogy nem lehetett hallani. Most azonban a tisztelt ház kívánságához képest fölszólítom a képviselő urat: méltóztassék megmagyarázni, miként értette szavait. Miletics Szvetozár : Tisztelt ház! Nem azért szólalok föl, mert az elnök ur fölszólított. (Nagy zaj! Rendre \) Elnök: Legyen szabad ismételve megjegyeznem a képviselő urnák, hogy, midőn én a tisztelt ház megbízásából hozzá kérdést intézek, arra neki, mint képviselőnek, kötelessége felelni. (Élénk helyeslés.) Ezt nemcsak az elnökség, hanem a ház iránti tisztelet parancsolja. (Élénk helyeslés.) Miletics Szvetozár: Hozzátettem, hogy a fölszólalást saját indulatomból teszem. Tisza Kálmán képviselő ur nem azon szavakat idézte, melyekkel én éltem. Ő azt mondta, „ visszafoglalni", én pedig „visszaszerezni" szót használtam. A kik körömben voltak, igy hallották; igenis, azt mondottam, visszaszerezni, és ha ezt magyaráznom kell: ez abból áll, hogy én ugy eddigi, mint jövő működésemben semmi más utat nem követtem és nem fogok követni, mint az alkotmányos szabadság útját. Ezen sző alatt „visszaszerezni", én nem tettlegességet, vagy nem tudom miféle módot értettem; hanem értettem az alkotmányos utat. (Fölkiáltások: Jól van!) A szerb nemzet, vagy, ha tetszik, nemzetiség, a mely e zászlókkal két század óta él, a mely zászlók nemzetüeg is el vannak ismerve, a mely zászlónak szinei- és czimére a szerb patriarchátus zászlója és czimere, a mely zászlók ő felségének is oltalma alatt állottak, a szerb nemzet kérni fogja a felséget és urat, hogy a szerb zászlót és a szerb nemzetiséget vegye oltalma alá. (Nagy zaj.) Elnök : Tisztelt ház! Azt hiszem, hogy miután a képviselő ur világosan kijelentette, hogy ezen szavak alatt, vissza fogjuk szerezni: csakis alkotmányos utat értett, ezen értelmezésében a tisztelt ház megnyugszik. Tisza Kálmán: Van szerencsém benyújtani a tiszán-tuli ref. egyház-kerület kérvényét az 1868. évi XL. törvényczikk 25-ik §-ának tisztább értelmezése végett. Miután ezen ügy egyes tanulókra nézve, kiknek egész életpájályokra nagy befolyással bir, nemcsak fontos, de sürgetős is, tekintettel a legközelebbi ujonczozásra: kérem a tisztelt házat, méltóztassék azt a kérvényi bizottsághoz előzetes tárgyalás végett utasítani. Elnök: Ezen kérvény előzetes tárgyalás végett a kérvényező bizottsághoz utasittatik. A közoktatásügyi minister ur kivan egy interpellatiora válaszolni. Trefort Ágoston közoktatási minister: Tisztelt ház! Irányi Dániel képviselő ur egy interpellatiot intézett hozzám, mely igy szól: (Olvassa:) »Arról értesülvén, hogy oly körrendeletet intézett a minister a tamölügyelőkhöz, mely szerint a fölnőttek oktatásáért a tanítóknak járó dijak fizetése, s annálfogva legtöbb esetben maga az oktatás fölfüggesztetik, kérdem a ministertől: Mi bírta ezen intézkedésre, mely azonkívül, hogy a költségvetési törvénybe ütközik, a képviselőház szándoka és irányával is ellenkezik, a mennyiben a közművelődés előmozdítására szánt költségeket nagyobb mértékben, mint a hogy tette, leszállítani nem akarja." Ezen interpellatiora adandó válaszom nagyon egyszerű lesz, a mennyiben számokon és tényeken alapszik. A fölnőttek oktatására 1873-ra meg lett szavazva 70 ezer forint, 1874-re 60 ezer frt, öszszesen 130 ezer frt. 1873-ban a fölnőttek oktatása igen nagy buzgalommal, és ha talán ennek nem is egészen megfelelő sikerrel, de nagy buzgalommal megindult és oly dimensiokat vett, hogy a fölnőttek oktatásának költségei jóval meghaladták az e zélra megszavazott 70 ezer forintot, fölrúgván 125 zer frtra. 32*
