Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-208
252 208. országos ülés február 17. 1874. Ezen deficitet tehát, mely 55 ezer frtot tesz, meg kell fizetni. Előttem állott e részben két mód: vagy póthitelt kérni 55 ezer forint erejéig, a mire, megvallom, magamat a jelen pénzügyi helyzetben nem éreztem hivatva; vagy pedig fölfüggeszteni ez évre a fölnőttek oktatását, s ez évi dotatioból fizetni meg az 55 ezer forintot. Én ez utóbbira határoztam el magamat, és azt hiszem, ezt tehettem ; mert magára a fölnőttek oktatására nézve, bármi üdvös legyen is : semmi hátrány elhatározásomból nem fejlődött ki. Ugyanis 1873-ban 70.732 személy vett abban részt, s az oktatás költségei, mint mondám, fölmennek 125 ezer frtra. Már ha 1873-ban csak 70 ezer frt adatott volna ki és az utána következő évben 60 ezer frt : az oktatásnak ugyanazon eredménye lett volna, mint volt annak, hogy oly nevezetes összeggel többet költöttünk akkor reá, és ma nem költünk semmit ; mert ha nem költünk annyival többet: nem vehettek volna az oktatásban annyian részt, mint vettek. Igaz, hogy azon ellenvetéssel lehet élni irányomban, s magam is tettem ezt magamnak, hogy miért nem osztatott föl tankerületek szerint az 1873-ban megszavazott 70 ezer frt? Igen, de az ilyen előleges fölosztásra nincs kulcsunk; mert a fölnőttek oktatása nincsen arányban sem a területek nagyságával, sem a népességgel, ugy, hogy például egy olyan nagy megyében mint Bihar, 460 személy vett részt a fölnőttek oktatásában : mig egy másik megyében, például Szabolcsban és a Hajdúkerületekben 4.554, sőt voltak megyék, a hol átalában senki sem jelentkezett, és igy meg sem indíttatott a felnőttek oktatása. A mi ezen ügynek jövőjét illeti, a ministerium megindította a vizsgálatot és tanulmányozást arra nézve : vajon csakugyan lehet-e sikerrel Magyarországon a fölnőtteket oktatni? Ha e vizsgálatból ki fog derülni, hogy ez oktatásnak sikere van: akkor a ministerium a jövő évi budgetben egy nagyobb összeget fog fölvenni, és fogja kérni a házat, hogy ezt megszavazni méltóztassék ; ellenkező esetben természetesen ez intézményt el kell ejteni. De ha meg is tartjuk : mindenesetre máskép kell szervezni, mint a hogy az ma szervezve van. Mert igen kérdéses dolog: vajon a falukon és vidékeken a földmivelő népet, ha egy bizonyos kort elért, lehet-e sikerrel az Írásra oktatni; hogy az ismeretek átalános terjesztése mindenesetre üdvös, az kérdésen kivül van. Válaszom tehát abban pontosul össze, hogy én kénytelen voltam fölfüggeszteni ezen évre a fölnőttek oktatását, miután a múlt évi költség-többletet az ez évi dotatioból kell födözni. Marad azután még 5 ezer frt. s miután constatálva van, hogy Pesten aránylag a legnagyobb sikerrel történik a felnőttek oktatása: szándékom van, ugy mint a múlt évben, ez idén is ezen 5 ezer frtot a népoktatási körnek segélyül kiadni. Kérem a tisztelt házat méltóztassék ezen fölvilágosító válaszomat tudomásul venni. Irányi Dániel s Tisztelt ház! Mindenek előtt sajnálatomat kell kifejeznem a fölött, hogy a minister csak ma, tehát több mint 3 hét múlva méltóztatott interpellatiomra felelni; holott igen bölcsen méltóztatott tudni, hogy a fölnőttek oktatása csakis télen folyik és hogy ha a tisztelt ház, mint óhajtom és reménylem, nem fogja helyeselni a tisztelt minister ur rendelkezését : az elmulasztott időt semmiféle határozat sem fogja visszahozni. Midőn nem sürgős ügyekben időt engednek maguknak az igen tisztelt minister urak, az lehet figyelmetlenség az interpelláló képviselők iránt, a nélkül azonban, hogy abból a közügyre baj háramolnék; (Halljuk \) de midőn oly kérdésekre, a melyek, mint a jelenlegi is, nem igen szenvednek halasztást, hetek múlva méltóztatik felelni: azt már alig lehet menteni. A mi a tisztelt minister ur feleletét illeti, azzal méltóztatik indokolni a fölnőttek oktatásának felfüggesztetését, hogy tavaly több költetett, mint a mennyi meg volt szavazva. Először is azon alkotmánytani kérdés vár eldöntésre: vajon szabad-e valamely ministernek a maga fejétől megváltoztatni egy létező törvényt, mert a költségvetési törvény oly törvény, mint akármely más. Ha a minister uraknak nincsen átruházási joguk ugyanazon évi tételek közt, a nélkül, hogy arra a ház által fölhatalmaztatnának : van-e kérdem joguk a megszavazott hitelt egyik évről a másikra átruházni? Én azt gondolom, hogy ezen kérdésre igenlőleg felelni nem lehet. Én tehát ezen oknál fogva mindenesetre hibáztatom a minister urat, hogy a nélkül, hogy a háztól arra engedelmet kért volna: azt a maga fejétől cselekedte. A tisztelt minister ur azt mondja, hogy az ez évi 60.000 frt — ötezer forint kivételével — a múlt évi kiadás pótlására volt fordítandó, s hogy igy állván a dolog, az országnak jelen sanyarú pénzügyi körülményei között nem mert póthitelt kérni. Én igen méltánylom a minister urakban, bár kissé későn fölébredt gazdálkodási szellemét, — noha szeretném, ha nem épen a közoktatás terén gyakorolnák azt; — de ha nem lehetett póthitelt kérni a képviselőháztól : vajon nem találhatott volna-e a minister ur ministertársaival egyetértőleg más forrást, melyből a hiányt födözni lehetett volna? Vajon nem lehetne például a rendelkezési alapot hasznosabb, üdvösebb czélra fordítani, mint arra, hogy azon népnek, melyet a tisztelt minister ur, ha emlékezetem nem csal, egyszer „barbárnak" nevezett, fölvilágositása, művelődése előmozdittassék. )Hetyeslés a ssélső baloldalon.)
