Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-192
192. országos ülés jauuár 22. 1874. 15 désre jött a kormány, hogy az állandó cataster behozása Magyarországon lehetetlen azért, mert annak első föltétele a részletes fölmérés, hiányzik. Már 1850. márczius 4-kén kelt legfelsőbb nyiltparancsba nem többé az állandó föld-cataster, hanem földadóprovisorium behozása rendeltetett el. Ezen földadóprovisorium behozását elrendelő márczius 4-iki nyíltparancs és az annak kapcsában kiadott mártius 24-ki úgynevezett előkészítő utasítás magábanvéve teljes intézkedéseket, szabályokat tartalmazott, és ez utóbbi kibocsátványokban igen szép fölhívás intéztetett Magyarország községeihez és földbirtokosaihoz, a mennyiben kimondatott, hogy érdekükben áll, jóakarattal és igazságérzettel résztvenni a földadómunkálatban, mert csak igy lehet egy igazságos adóalapot előteremteni, és mert ezen adóalap fog a községi és helyhatósági terhek viselésének kulcsául is szolgálni, végre, mert a magyarországi földhitel érdekében oly igen szükséges nyilvánkönyveknek is alapjául fognak ezen munkálatok szolgálni. Azonban, tisztelt ház, ugyanezen 1850-iki június 8-ikán egy végrehajtási utasítás adatott ki, melyben már oly aggályos intézkedések voltak, melyek a pátensnek magábavéve helyes szabályait kiforgathatókká tették, a mint a következés megmutatta, hogy azok a legnagyobb részben ki is lettek forgatva. Nem kívánom a pátens intézkedéseit hoszszasabban elemezni, csak eredményeiről akarok szólani, melyek szerint a földadó-provisorium által kidolgozott legelső tiszta jövedelem hogyan állott Magyarország-és a társországokban? Magyarországban jelesen megállapittatott 31 millió 6 százezer catastrális hold termő terület 82 millió 900.000 tiszta jövedelemmel, Horvát- és Szlavonországokban megállapittatott 2 millió 949 ezer catastrális hold, 7 millió 179 ezer forint tiszta jövedelemmel, Erdébyben megállapitatott 8 millió 265 ezer catastrális hold termő terület 13,100.000 forint tiszta jövedelemmel. Ez tisztelt ház, bár némi egyenetlenségeket és aránytalanságokat mutatott is a tiszta jövedelmi kiszámításoknál az egyes községekben és nagyobb dimensiokban az egyes vidékek közt : mégis az akkori állapotnak tűrhetően megfelelt. De jött az 1857-ik évi úgynevezett községi reclamatio, melynek czélja lett volna a helyes munkálatoknak megerősítése viszont a panaszolt sérelmes eseteknek orvosolása; e helyett azonban ezen eljárás arra használtatott föl, hogy az eredetileg kimutatott tiszta jövedelem minél nagyobbra fölcsigáztassék. így történt, hogy Magyarországban a földnek tiszta jövedelme 82 millióról 97 millióra csigaztatott föl, Horvát-Szlavonországban leszállittatott 60 ezer forinttal, Erdélyben pedig, daczára annak, hogy a termő területnek térfogata egy millió százezer holddal emeltetett, a tiszta jövedelem mégis két millió forinttal leszállittatott. Ezen catastrális becslések alapján Magyarországon 1853-ban, Horvát-Szlavonországban 1854. Erdélyben pedig 1855-ben lépett az uj adókivetés életbe. Az adó négyféle tételből állott; jelesen a törzs földadóból, mely a kivetés évében Magyarországban minden száz forint tiszta jövedelem után 16%, Horvát-Szlavonországban az első kétévben I2V2, de később 16%, Erdélyben mindvégig csak 10% volt megállapítva. A pótlékok következők voltak, először: az országos alapra való pótlék, mely két perczenttői egész 16%-ig változott és pedig változott nemcsak egyes évek szerint, hanem változott az egyes országok és az országban lévő helyhatóságok kerületei szerint. Volt ezenkívül föídtehermentesitési pótlék, mely Magyarországban 14%-ről fölment 55-re, Erdélyben 72-re, és volt még az úgynevezett rendkívüli pótlék, mely 1859-ben hozatott be, ez 8%-ről fölment 33-ra, ugy hogy a földadó mindezen mellék-pótlékok- és járulékokkal együtt 1867-ben minden száz forint tiszta jövedelem után 31 forint 24 8 / 10 krajczárt tett. Már, tisztelt ház, ha magábanvéve is fájdalmas volt a föld-catasteri munkálatokban előállott uagy egyenetlenségek és aránytalanságok viselése azon vidékeknek, melyek ez által sújtva vannak, még kétszerezve fokozódtak ez igazságtalanságok és aránytalanságok az adónak ily roppant nagymérvű emelése által, mely szerint az adó azon mellékes pótlékokkal rövid 14 év alatt csaknem egészen 100°/ 0-al emelkedett, ugy, hogy átalános volt a tudat és érzület, hogy ez igy tovább nem maradhat, hogy a földadóalapot mindenesetre változtatni vagyis a föld jövedelmi munkálatok hiányait orvosolni kell. Ezen tudatnak adott kifejezést az 1868-iki országgyűlés, mely azon évi XXV. törvényczikkben, midőn a földadóra nézve az eddig fönnállóit alapot elfogadta és a földadó összegét Magyarországra nézve minden 100 forint tiszta jövedelem után 20 és 7( 7 10ü °/ 0-ban, földadó-járulék fejében pedig 9%-ban és igy összesen 29 és TC j 100 °/ 0-ban állapította meg, Erdélyben pedig a földadót magát 10%-al hagyta, az előbbi pótlékok helyett pedig 3°/ 0-ot, és íöldtehernientesitési járulék czimén 9°/ 0 , tehát összesen 22 százalékot állapított meg minden 100 forint tiszta jövedelem után; mondom, midőn az 1868-iki országgyűlés a törvényt igy meghozta : egyúttal mindjárt ezen törvényczikk 1. §-ban utasította a ministeriumot az iránt, hogy a földadó-rendszer reformálása tárgyában mielőbb kimeritő törvényjavaslatot terjesszen a törvényhozás elé. Az előttünk fekvő törvényjavaslat tehát ezen átalános tudatnak és az erre alapított országgyűlési határozatnak kifolyása. Engedje meg a tisztelt ház azt, hogy midőn most már a törvényjavaslathoz szólanék, egyelőre annak csak két momentumára szoritkozhassam, és
