Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-203

218 203. országos ülés február é. 1874, szemben a képviselőház helyzetéről elmondatott; valamint pár szót azon legfőbb törvényszékről is, mely itt fölemlittetett, A mi az elsőt illeti, én tisztelt ház, azt, a mit, Csengery tisztelt képviselő ur ma mondott, teljesen elfogadom, azaz, hogy a parlamentnek igenis van joga bármily speciális kérdésben is határozni; de kötelessége ezen jogával a lehető legóvatosabban élni. Ez az, a mit én, mint a parlamentalismus helyes elvének kifolyását részemről is aláírok. Egész átalánosságban azt hiszem, hogy igenis a parlamentnek nemcsak joga, de kötelessége is, ha panaszok merülnek föl egyes végrehajtási tények ellen : azok iránt meghallgatván a kormányt, nem mondom, hogy megsemmisítést de véleményt és határozatot kijelentem. (Jobb felől ellenmondások.) Én azt hiszem, hogy ha valaki szónoklat közben más szót mondott is, mint fölhozta a iniuisterelnök ur egy tisztelt barátom irányában, ő azzal, hogy indítványomat pártolta, mely igy fogja föl a helyzetet, bebizonyította, hogy nem valamely végzés megsemmisítését értette ő sem, mintha a képviselő házat semmitőszéknek tekintette volna. Mert ha van parlamentalismus: kell, hogy az végeredményben oda vezessen, hogy oly kormányrendelet, melyre a ház roszalását kimondotta, megváltozik, és pedig ugy, hogy azon tagja a kormánynak, ki azon rendeletet kiadta, megváltozik, (Balfelől helyeslés.) a midőn csakugyan el lehet várni, hogy azon ujabb tagja a kormánynak, ki helyébe jő, meg fogja változtatni ezen rendeletet. (Bal felől: Igaz! zaj. Halljuk!) így tehát azok, a mik itt a „ megsemmisítés" szó ellen, engedelmet kérek, kissé talán nagyobb hévvel elmondattak: azok igazán inkább a szavak, mint a dolog lényege körül jártak. (Bal felől: Igy van!) Különben, tisztelt képviselőház! én sajnálom, hogy itt kétszeresen is történt hivatkozás a korona jogaira. Ezen hivatkozás azt értetheti azokkal, vagyis oly színben tüntetheti föl a vitát azok előtt, kik azt figyelemmel minden részleteiben nem kisérték, mint ha itt valaki a korona, vagy a főrendiház jogait kijátszani vagy megtámadni akarná. Itt, azt gondolom, arról nincs szó, hogy a képviselőház a törvényt akarná egyúttal megváltoztatni. Ha ez igy lenne: igenis joga lenne a tisztelt képviselő urnák azt mondani, hogy ez nem lehetséges ; mert ez a törvényhozás másik két factorának jogkörébe vág, vagy még tovább megy, és a tisztelt ház valamely tisztán közigazgatási ügyben önállóan rendelkezni akarna: akkor azt mondaná, hogy ez a korona rendelkezési jogkörébe vág. (Bal felől helyeslés.) De midőn azon közegek eljárását, kik a koronának végrehajtói jogát alkotmányunk értelmében gyakorolják, veszi bírálat alá, s a fölött határőr, — ha csak a parlament felelősségét a korona tekintélye mögé rejteni nem akarjuk: ugy gondolom, hogy arra Ihivatkozni nem lehet. (Élénk helyeslés bál felől.) Átalánosságban igy áll, szerintem, a dolog; de itt még azt tartom, más szempont is jő figyelembe. Azért akarom ezt előzetesen elmondani, mert ebből mehetek át legjobban a legfőbb Ítélőszék eszméjére. Itt arról van szó, hogy az országnak két alkotmányosan constituált hatósága, tudniillik a törvényhatóság és a minister eltérnek egymástól ; mert ha csak azt mondani nem akarjuk akár egyesekről, akár másokról, mit azt hiszem, nem szabad mondanunk, hogy készakarva, öntudatosan a kormányt akarták megsérteni: nem lehet mást föltenni, mint hogy egyiknek fölfogása egy törvény igaz értelméről, másiknak más. Már most ily esetekben, ugyan kérdem, hogy lehessen megtagadni azt, hogy a képviselőház kimondhassa, hogy e két értelmezés közül melyiket tartja helyesnek. Hiszen ezt joga van átalánosságban kimondani; hogy ne volna tehát joga egy megyei kérvény alapján, midőn a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény nem azt mondja, hogy a törvényhatóságok, ha magukat sértve érzik, a törvényhozáshoz fordulhatnak ; hanem azt mondja, egyenesen a képviselőházhoz fordulhatnak, tehát itt még az átalános elveken kivül speciális ok van reá, hogy ne csak lehessen, de kelljen is a háznak határozott véleményt mondani. Hibás, ha azt akarjuk, hogy e parlamentnek e jogát, mint Csengery tisztelt barátom is monda, vigyázva, ritkán kelljen használni: akkor csakugyan nincs más mód, mint az, melyet én magam is régibb időben ismételve proponáltam : fölállítani oly bíróságot, a mely, ha a különböző hatóságok a törvény magyarázatára nézve eltérnek egymástól: annak valódi értelmét megállapítsa. De nem olyan administrativ törvényszékeket értek én, minőket a t. ministerelnök ur mondott, melyek fokról-fokra alakitassanak, s mint tetőzet rakassék rá a legfőbb administrativ törvényszék, melyhez, mint monda, még administrativ törvények megalkotása is szükséges; részemről nem ilyet értek; sőt azt tartom, hogy ily forma törvényszékre, a minőt értek, mely a törvény helyes értelmét megállapítsa, midőn a közigazgatási hatóságok eltérnek egymástól, sokkal nagyobb szükség van addig, míg rendszeres törvény nincs, mint azután; mert bona fidest tév« föl, minden hatóságáról az országnak; ha egyszer teljes, részletes törvények vannak, kétely sokkal kevesebb lesz, mint ma természetszerűleg kell hogy legyen. Méltóztatnak tudni, Angliában, ha a ministerium rendelete ellen valamely alárendelt közegnek akár egy békebirónak törvényességi szempontból kifogása van: e kérdésben az egyik főtörvónyszék, ha jól emlékszem, a kings bench itél. Austriában, bár sokkal rövidebb alkotmányos élete,