Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-203
203. országos ülés február i. 1874. 219 mint a miénk, méltóztatik tudni, állami törvényszék van fölállítva, mely az ily eseteket eldönti, és mégis mindamellett Angliában a parlament e jogról mégsem mondott le véglegesen, egyes esetekben élnek e joggal, — csak mint Csengery tisztelt képviselő ur mondta, — mennél ritkábban és óvatosabban, de épen azért kívánatos, hogy mi is ezzel minél ritkábban és óvatosabban élhessünk, hogy teremtsük meg azon forumot, melynek működése azon kötelesség alól bennünket fölmentsen. Most, tisztelt ház, abban tökéletesen egyetértek az előttem szólókkai, hogy azon esetet, melyről itt szó van, nem szabad a szerint ítélni meg, hogy valaki mit tartana helyesnek, vagy mit óhajtana; hanem a szerint, hogy mit mond a törvény. Én abban a meggyőződésben vagyok, és miután meglehet, bővebb adatok meg fognak tagadtatni tőlünk, előzetesen is kénytelen vagyok kimondani nézeteimet, mely abban áll, hogy ezen törvény a jelen esetben helytelenül alkalmaztatott. (Ugy van! bal felől.) Tisztelt képviselő ur azt mondotta, hogy nem áll az, mintha itt egy pusztáról volna szó, s ki lenne zárva több pusztának egyesítése. Én nem tudom, talán a 135. §-ban fordul elő, az azt mondja: ha valamely „pusztai terület" birtokosai. Már én nem tehetek róla, de ez alatt a kifejezés alatt én csak egy pusztát értek, és birtokost többet. (Helyeslés bal felöl. Ellenmondás jobb felől.) Én, tisztelt ház, most nem azt kutatom, hogy nem lehet-e helyesen két vagy három pusztát is egyesíteni; de szólok azon nagyon hangsúlyozott szempontból, ha csak azt kérdezzük, hogy a törvényt szó szerint értem. Már pedig ismétlem, hogy azt, hogy több puszta területek egyesittessenek egy községgé : ezen szövegezésből, az én hitem szerint, aki magyarul tud, nem olvashatja ki. (Igaz! bal felől. Ellenmondás jobb felől.) Fölhozatott a képviselő ur által az, hogy egyes rendszeres törvénynek nem egy szakaszát lehet csak venni ; hanem combinálni kell a szakaszokat egyenkint, Ha jól emlékszem, a 43. szakasz azt mondja, hogy a nagy községekben — ezek pedig nagy községek akarnak lenni, — legalább is kell a képviselő testületnek 10 virilisből és 10 irni-olvasni tudó adófizetőből állani. Én nem tudom, nem tudtam kivenni azt sem, hogy a 10 virilis kiből fog kitelni: mert semmivel nem biró emberekből, nem tudom, akarnak-e virilistákat csinálni. Igen helyesen mondatott, hogy valóban gazdái hatalom alatt álló, — ha azt mellőzöm: vajon az ottani cselédségből kitelnek-e az irni-olvasni tudó választásra képes egyének, kik képviselők lehetnek. Még sokkal kevésbbé tudom azt, hogy lehet eleget tenni a törvény azon rendeletének, mely azt mondja, hogy a képviselők 3 évenként 6 évre választatnak. Már hogy ez iránt nyujthat-e biztosítékot egy oly község, melynek minden lakosát, a két földbirtokost kivéve, minden esztendőben el lehet kergetni: ezt legalább nem értem. S itt, tisztelt ház, ismét reflectálni akarok azon megjegyzésre, mely itt tétetett, hogy csodálkoznak, hogy a ház ezen oldaláról akarjuk a szavazási jogot korlátozni. Figyelmeztetni akarok legelőször is mellékesen arra, hogy a szavazati jognak a gazdái hatalom alatt állókra való kiterjesztése talán nincs épen a liberalismus érdekében; de figyelmeztetem még inkább a tisztelt házat arra, hogy, mint mondám, acceptálom azon föltételt, hogy nem azt kell nézni, hogy mi a helyes ; hanem, hogy mit mond ezen törvény. Én tisztelt ház, nem akarom a tisztelt ház türelmét tovább fárasztani; (Halljuk^) de nekem meggyőződésem, hogy a törvénynek vannak egyes részei, melyek magyarázatra szorulnak, és itt némelyekre, melyeket hallottam, megnyugtatásul akarom fölhozni, hogy a törvények bővítésére is lesz szükség: mert például elmulasztatott a községi törvénynek alkalmával az, hogy azon elvek, melyek a kis és nagy községeknél megállapittattak, a rendezett tanácsú községeknél is keresztülvitessenek. Ilyen és más bővítések válhatnak szükségesekké; de ma abból, hogy a törvénynek egyik vagy másik szakasza bővítést vagy talán megváltoztatást igényelhet: arra következtetni, hogy tehát ne járjunk el törvény szerint, azt gondolom, nem lehet. Indítványom, a mint ismétlem, nem akart e kérdésnek elébe vágni, nem akart egyebet, mint a ma fönforgó esetre nézve föntartani azt, hogy a ház határozhasson, midőn ez ügynek minden részletéről és a minister ur indokairól a jelentés előttünk lesz, és akarta továbbá, hogy egyátalában a jövőt illetőleg is a minister ur fejezze ki, hogy mikép tartja értelmezendőnek e törvényt. Ez tartalma inditványomnak. Csengery Antal tisztelt képviselőtársam e helyett indítványozza, hogy a törvénynek ide vonatkozó részei világosabbá tétessenek, hogy a törvény novella által tétessék világosabbá. E két indítvány tisztelt ház, egymást ki nem zárja, a mi indítványomnak második részét illeti. Mert ha a ministeri jelentés előttünk fog feküdni: el lehet határozni annak alapján, a novelláris törvény beadását; egyébiránt indítványom második része helyett, ha a ház már ma akar határozni, beiktatható minden baj nélkül Csengery Antal tisztelt képviselőtársam indítványa; de indítványomnak első részét mint olyat, mely ha elvettetnék, helybehagyatván a kérvényi bizottság javaslata, egyúttal már a helyeslés is kimondatnék a minister eljárása fölött mindenesetre és minden viszonyok közt föntartandónak vélem. 28*