Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-203
203. országos ülés február 4. 187. 213 Azt méltóztatott adalékos argumentum gyanánt fölhozni a tegnap előadott érveihez, hogy Gyula város költségei ilyenek és ilyenek, s hogy a többek közt a toronyórára és hasonlókra igen nagy kiadásai vannak. Hisz, ha mi abba ereszkedünk bele, hogy bizonyos hely azon pontnak költségeire, melylyel viszonyban összeköttetésben van, csak annyiban fizessen, a mennyiben annak hasznát veszi: akkor én sem látom át szükségét igen sok költségnek, mely olyanokra fordittatik, a mik az ország sok részének sem hasznára, hanem egyenesen kárára vannak. Hogy ha a minister ur azt calculálja ki, hogy azoknak nem kell toronyórára költeni: biztosítom, hogy sokkal inkább ki lehet calculalni azt, hogy nem kell ezen fauteuil-ekre költeni (Helyeslés bal felöl. Derültség jobb felől.) A tisztelt minister urak nagyon bele mentek a képviselőház hatáskörének, jogainak definitiojába. Én megvallom, nem tudom egészen fölfogni, hogy az igen tisztelt kormányelnök ur egyátalában miért érezte magát inditatva, fölállni és szólni. Tisza Kálmán tisztelt barátomnak javaslatában egy betű sincs arról, hogy megsemmisíttessék — a mint nevezik — az administratio végleges ítélete; az csak arról szól, hogy a minister terjeszsze mindazon iratokat, melyek szükségesek arra, hogy a képivselőház lássa: vajon melyik félnek van igaza, és melyik félnek igaza szerint dőlt el a kérdés. Azért azon nagy hangon, azon ellenséges Ihangon nyilatkozni a képviselőház hatásköre ellen, mint ezt a tiszteli ministerelnök tette: megvallom, nem tartom helyén lévőnek, és különösnek tartom, hogy parlamentális ministerium tagjai a parlament hatásköre ellen ily módon nyilatkozzanak magában a házban. (Igaz! Ugy van\ bal felél.) A mi pedig az illeti, hogy ez a koronának a joga, hogy ez a kormánynak a joga, ez a képviselőháznak a joga, az ez iránti definitioban én tökéletesen osztozom; de nem acceptálom a minister urak részéről, és megmondom miért? Eljátszották jogukat az ily definitio tételére. (Helyeslés bal felől.) Mikor a 2l-es bizottság kiküldésében megnyugodtak, akkor eljátszották jogukat az ily definitio tételére. Ez a bizottság készíti számukra a budgetet, melyet a kormánynak kellene készíteni; ez a bizottság készit el mindent, a minek elkészítésére magukat képtelennek tartották. (Ugy vanl bal felöl.) Ily ministeriumtól nem fogadok el definitiokat az országgyűlés hatásköréről. A mely országgyűlés, képviselőház a kormánynak beleegyezésével, alázatos beleegyezésével megengedhet magának ily jogot: az a képviselőház okvetlenül joggal bír az ily ministerium elj fölött ítéletet mondani. (Helyeslés a bal oldalon. Igaz! Ugy van! Mozgás a jobb oldalon. Fölkiáltások: Dologra!) Igaz, hogy a belügyminister ily eljárásait egyszerűen megsemmisitni nem lehet. A ministerelnök ur azt mondja, annak meg van a maga útja, a mi egyremegy a megsemmisítéssel: az tudniillik, hogy á képviselőház kijelenti helytelenítését, kijelenti bizalmatlansági szavazatát, nem szavaz meg a ministernek egyet-mást, ezt azután meg fogja érteni az illető minister. (Igazi Ugy van! bal felől.) Nem érti meg. A tapasztalás bizonyítja, hogy nem akarják megérteni saját pártjok bizalmatlansági szavazatát sem, nem hogy az ellenzékét megértenék. Kisebbségben maradtak többször fontos kérdésekben : mégis ott ülnek egyenként és összesen. (Mozgás a jobb oldalon. Helyeslés a bal oldalon.) Nem értik meg, s igy ezzel az érveléssel nem lehet előállaniok. (Zaj és fölkiáltások jobbról: A dologral Helyeslés bal felől.) A mi azt illeti, tisztelt ház, hogy itt a törvény határoz: a törvény határoz igenis; és idézte Simonyi Ernő tisztelt barátom azon törvényt, melynek erejénél fogva a belögyministeri határozat ellenében ezen házhoz kell folyamodni azoknak, a kik kötelesek végrehajtani a minister rendeletét másodszori megküldés után. Ezt a törvényt idézte Simonyi Ernő tisztelt képviselő ur, tehát ezen törvény erejénél fogva joga van ezen háznak ezen ügyben határozni. Ennélfogva, ezen törvénynél fogva, de a józan ész szerint is, — és ezen ház hatáskörének értelmezésére nézve mind azt elfogadta, a mit e ház jogaival a tisztelt kormányelnök ur elmondott, — pártolom Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur javaslatát. (Helyeslés bal felöl.) Vidliczkay József: Tisztelt ház! Azok után, miket Irányi Dániel tisztelt képviselő ur, mind a theoria, mind a fönálló törvény tartalmából indulva ki, e tárgyra nézve előadott: megvallom, hogy nem kívántam fölszólalni e tárgyban; hanem hallva a belügyminister urnák előadását, kénytelen vagyok közelebbi előadására néhány megjegyzést tenni. Ugy látszik, hogy a tisztelt belügyminister ur előadásának alapjául vette a 135. §-ban előforduló ezen szót: hogy „véglegesen", tudniillik, hogy a belügyminister ily esetekben véglegesen intézkedik. Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy nem szabad codificált törvényekből egyes szavakat vagy egyes szakaszokat kiszakítani, hanem tekinteni kell a codificált törvényeket a maguk összegében. Én azt kérdem a belügyminister úrtól, hogy, tekintve a 135. szakasznak ezen 4-ik bekezdését: vajon az-e értelme ezen szónak: „véglegesen", hogy a törvényhozás irányában is véglegesen intézkedik, és fölébe emeli a ministert a törvényhozásnak? Én azt hiszem, hogy ily értelmet ezen 4. bekezdésnek tulajdonítani nem lehet, mert ezen szó : „végleges inkedés", mondatik szemben a törvényhatósággal; de
