Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-203

212 203. országos ülés február 4. 1874. ben véglegesen a minister intézkedik. Hogy melyek voltak azon indokok, melyek engem az ügynek ily módon való elintézésére birtak, tegnap volt szeren­csém előadni. Azokhoz még csak azt teszem hozzá, hogy, fölfogásom szerint, nagy különbség teendő a közt: vajon oly községről van-e szó, mely a pusz­tai terület elszakadása folytán a község hivatásának és föladatainak megfelelni nem képes? vagy pedig szó van egy nagy községről, vagy épen egy rende­zett tanácsú városról, mely, a pusztai terület elsza­kadása után is minden tekintetben képes feladatá­nak megfelelni, és, szó van oly pusztai terület el­választásáról, mely csakugyan meg akar felelni a község föladatainak, melyeket részben máris telje­sítvén, képessé akar tétetni azoknak sokkal nagyobb sikerrel és eredménynyel teljesítésére, mint teljesí­tette. A kettő között nagy a különbség és ez ter­mészetesen nagy befolyással a van minister elhatáro­zására. Nézzük, miként áll a dolog a jelen esetben. Gyula város rendezett tanácsa, hogy egyéb költ­ségeket ne említsek, az utczák kövezésére, föntar­tására, saját állatainak élelmezésére, hivatalnokainak fizetésére, a toronyórára s a többire 12.000 forin­tot véve föl, minden adóforint után ugyanazon arányban adóztatta meg saját lakosait, mint a pusztai lakosokat. És ez nem történt, mint Nehre­beczky képviselő ur beszédje alkalmával közbeszólás­kép említtetett: illetéktelenül, hanem történt a tör­vény szavai szerint. Ugyanis a községi törvény 120. §-a a kis és nagy községekre nézve azt mondja, hogy külön vettessenek ki a különböző adónemek ; mig a rendezett tanácsú városokban — mint a milyen Gyula városa — minden adó­nem egyaránt vettetik ki, s igy a pusztai lakosokra ugyanaz az adó vettetett ki, mint Gyula lakóira. S igy, ha nem szorosan betűjét, hanem szellemét is tekintetbe veszszük a törvénynek, be kell ismernünk, hogy a törvénynek nem lehetett szándékában az a méltatlanság, hogy a pusztai lakosok ugyanazon arányban járuljanak a községi adóhoz, mint a köz­ségi lakosok. Azt méltóztattak a túloldalon mondani, arról van szó, hogy a képviselőház határozzon a fölött, melyik határozat volt a helyes: a törvényhatóság határo­zata-e vagy a minister határozata. Engedelmet ké­rek a tisztelt képviselőháztól; de a törvény vilá­gos szavai szerint a törvényhatóság határozatáról e kérdésben szó nem lehet, és nincs is, mert a törvény­hatóság a törvény értelme szerint csak vélemény­adásra van hivatva, a határozathozatal pedig a mi­nisternek van föntartva. (Helyeslés jobb felől.) Simonyi Ernő képviselő ur azt kívánja, hogy ez ügy ne most döntessék el itt e képviselőházban, hanem küldessék ki egy külön bizottság. Ez, fölfo­gásom szerint, már meg is történt, mert ez ügy a ház egyik bizottság kérvényi bizottság által tárgyaltatott, a melynek véleménye fölött most ta­nácskozunk. Sokszor méltóztattak fölemlíteni azt, mi ez esetben és átalában, a kérdés elvi oldalát tekintve, a képviselőház föladata? és mi a végrehajtó- hatalom föladata? E tekintetben, hivatkozva az 1848, III. törvényczikkre, bátor vagyok azon nézetemet kife­jezni, hogy a végrehajtás tisztán a kormány föladata és azon intézkedésekben, melyeket a törvény értel­mében az administrationalis, közigazgatósági dol­gokban tesz: a kormány a képviselőházhoz való föllebbezést helyesnek nem tartja, és nem is hal­lottam sem a törvényeknek vagy a házszabályoknak egy szakaszát is fölemlíteni, mely a képviselőházat ily közigazgatási rendeletekre nézve mint föllebbvi­teli forumot ítélné, és arra jogosítaná, hogy a kor­mánynak a közigazgatás körül tett intézkedéseit megsemmisítse. Igenis, van módja az orvoslatnak, és ez az, hogy a parlament a ministert feleletre vonja, vagy vád alá helyezze, miként ezt a minister elnök ur mondotta ; de arra nincs a háznak joga, hogy a tett intézkedést megsemmisítse. (Helyeslés jobb felől.) Irányi Dániel képviselő ur azt mondta, hogy ha ez igy van, ha a képviselőház többsége helyesli a minister ezen nézetét: miért fordul elő olyan eset, hogy bizonyos kérdésekre nézve a kormány jelen­téstételre hivatik föl Azért, tisztelt képviselő ur, hogy a ház a minister eljárását megbírálhassa. A képviselőháznak erre teljes joga van, és hogy a ház ezt megtehesse, szüksége van jelentésre; de ez a jelen­tés nem azért adatik be, hogy a ház a tett intéz­kedést megsemmisítse, vagy a tett intézkedés fölött végleg határozzon. (Ellenmondás bal felől. Helyeslés a jobb oldalon.) Én, tisztelt képviselőház! épen ezen szempon­toknál fogva nem járnlhatok Tisza Kálmán indítvá­nyához. Azon esetben, ha a törvény hézagos volna, vagy ha a törvény magyarázatára volna szükség: ezen magyarázatot nem várom a képviselőháztól, hanem, ha akár nem világos a törvény, akár nem elégséges és uj intézkedésre van szükség: ez tör­ténjék a maga rendes utján, a törvényhozás min­den factorának hozzájárulásával alkotandó törvény­nyel. És épen azért, mert Csengery Antal indít­ványa ezt czélozza: kérem, méltóztassanak azt elfo­gadni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Csernátony: Lajos: Tisztelt képvise­lőház ! Én a ministcrelnök úrtól és a belügyminis­ter úrtól hallottakra akarok egynéhány észrevételt tenni. Először is, hogy ki ne menjen emlékezetem­ből, a tisztelt belügyminister uruak egy megjegy­zésére teszem meg észrevételemet.

Next

/
Thumbnails
Contents