Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-202

202. országos ülés Tisztelt ház! Már tegnap volt szerencsém mondani, hogy én sem a részvényesek mellett, sem a consortium ellen föltétlenül nem kardoskodom ; óhajtom, hogy sem az egyik, sem a másik meg ne károsodjék; de sajnálom, hogy ez csakis az állam károsodásával történhetik. Ezt már a tisztelt többség megszavazta, az ellen tehát már nem tehetek semm kifogást; hanem ugy hiszem, mindenkinek köteleissége a fölött őrködni, hogy a magánjogok meg ne sértessenek. Én azt óhajtom, tisztelt ház! hogy, mint tegnap több szónok kifejezte, azon kérdés, mely fölött előbb-utóbb a bíróság lesz hivatva határozni, ne praeoccnpáltassék. Bátor leszek minden további indokolás nélkül egyszerűen fölolvasni módositványomat, mely a következőleg hangzik: „Módosítás a magyar keleti vasút függő adósságainak rendezéséről" szóló javaslat 3. §-hoz: a §~nak ezen végszavai: „Ha a tiszta jövedelem e czélra elégséges nem volna: a hiányzó részt az állam a vasútnak törvényesen biztosított tiszta jövedelem fejében fizetendő összegből visszatarthassa" hagyassanak ki. Én reménylem, hogy ebbe maga a tisztelt kormány is bele fog egyezni, mert nem tagadható, hogy nyilvánultak ugyan különféle vélemények tegnap is, hogy vajon föl van-e jogosítva a törvényhozás a részvényesektől a biztosított kamatot elvonni és azt máshová fordítani; de habár mindenesetre helyes az egyik vagy a másik: a dolog eldöntve nem lett és nem is mi vagyunk hivatva e fölött dönteni, ez a bíróság dolga, ezen kérdést tehát hagyjuk egyszerűen nyitva és hagyjuk ki egyszerűen a 3-ik §-nak fölolvasott részét. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a •módositványt.) Következik Máttyus Arisztid. Korizmics László: Tisztelt ház: Csak pár szót akarok mondani ezen 3-ik §-hoz. Máttyus Arisztid : Én is akarok szólani. (Halljuk!) Én a különvélemény ellen kívánok fölszólalni. (Halljuk!) Tisztelt ház ! Én beismerem azt, hogy a kormány a keleti vasút ügyére nézve czélszerüen akar intézkedni, ugy hogy addig is, mig egy végleges kívánatos és helyes megoldás bekövetkezik: lehetőleg meg akarja óvni az állam és a vasúttársaság érdekeit, esetleg zárlat alá veheti a vasutat, mert én a közigazgatási zárlatot bizonyos körülmények közt helyénlévőnek látóra, és azt hiszem, hekövetkezhetik azon eset, hogy a tisztelt kormány a vasuttal szemben ezen lépést megteszi. De én azonkívül igen nyomósnak tartom a központi bizottság előadójának érvelését, miszerint nem czélszerü ma elébe vágni a vizsgálat eredményének, nem czélszerü ma törvényhozásilag intézkedni az állam kérdésében, midőn még a ház ezen ügy állása iránt tulajdonképen alaposan tájéfebruár 3. 1874. 187 kozva nincs, és bátor vagyok még azt is fölhozni, hogy e közigazgatási zárlatnak elrendelése nem törvénybe való. Ha abban a nézetben van a tisztelt ház, hogy ez iránt a bizonyosságot meg kell szerezni, hogy a kormány a vasutat okvetetlenül zárlat alá vegye: akkor méltóztassék iránta más utón intézkedni és esetleg határozati javaslatot benyújtani, s ne méltóztassék egy vasútnak közigazgatási zárlatát törvényben elrendelni, (Helyeslés.) mert ez meggyőződésem szerint nem törvénybe való. Figyelmeztetem még a tisztelt VIII-ik osztály előadóját, hogy szövegezése szerint a különvéleménynek egy 90 évig terjedő zárlatról van szó, mert itt az van mondva: „továbbá, hogy az állam a vasutat a részvény-társulat terhére és költségére zárlat és saját kezelése alá veszi, s azt mindaddig jogosítva van föntartani, mig a másod-sorozatu elsőbbségi kötvények törlesztve lesznek, végre, hogy az állam a kamatok és a törlesztés fizetésére megkívántató évi járadékot a vasút tiszta jövedelméből fizesse." A törlesztés pedig a törvény értelmében 90 év alatt történik és igy a zárlat ugyancsak 90 évre terjed. Már most, ha orvosolni akarjuk a bajt, és ez okvetlenül szándékunk: nem tudom, hogy azon helyzetben vagyunk-e, hogy a kormányt a törvény által arra hatalmazzuk föl, hogy 90 évig vegye e vasutat zárlat alá. Nézetem szerint az, hogy egy vasút, mely nem a mi tulajdonunk, 90 évig kezeltessék a kormány által: oly intézkedés, a mely nem törvénybe való. Továbbá én, nem szeretném a kormány felelősségét gyöngíteni e kérdésben akkor, midőn néhány hó leforgása és esetleg rövidebb idő alatt hivatva leszünk a tisztelt kormány eljárását, melyet e vasút ügyében követett, birálni, s nem szeretném a kormányt ma olyas valamire utasítani, mi, ha ő saját szándékából meg nem tenne: később mint oly tény állana a képviselőházzal szemben, mely a kormány felelősségét csak gyöngítené, a mit nem akarnék ; nevezetesen azon esetben, ha a zárlat következményei esetleg nem bizonyosodnék helyesnek, mondom, ez az ő felelősségét csak gyöngítené. Ha a tiszteit kormány a zárlat alá vételt szükségesnek tartja ma, midőn ő ismeri legjobban a keleti vasút ügyét: ám teljesítse a zárlatot, a vizsgálat előttünk fekszik és ha a tisztelt ház azon helyzetben lesz, hogy ezeii ügy fölött Ítéljen, ítélni fog a fölött is, hogy helyes volt-e a zárlat vagy nem. Ma én ezen kérdésnek eldöntését egyátalán nem tartom czélszerünek. (Helyeslés bal felől.) Korizmics László: Fölöslegessé vált, tisztelt ház, fölszólalásom, miután azon kijelentés, melyet az előttem szólott tisztelt képviselő ur tett, tökéletesen azonos azon nézettel, a melynek én itt kifejezést kívántam adni. 24*