Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-201

201. országos ülés február 2. 1874. 175 ámbár elismerem azt is, hogy a legutolsó járásbirónak ítéletét a törvényhozásnak nincs hatalmában megváltoztatni: — nem ismerhetem el azt, hogy a legfőbb Ítélőszék eljárását is bírálat alá vennünk ne lehessen. Ha ezen jogunk nem volna, a bíróság volna a legveszélyesebb institutio az országban. Igenis, legyen független a bíró; de az ő eljárását megbírálni legyen joga a közönségnek; de legyen joga különösen magának a törvényhozásnak. Én kifogást tettem a váltó-törvényszék eljárása ellen, mert meggyőződésem szerint, törvénytelenül járt el azon kérdésben, mely fölhozatott; és ha a váltótörvényszék nem járt volna el törvénytelenül, azon bonyodalmak nem fogtak volna bekövetkezni, a melyek a keleti vasutat érték. Itt tehát nemcsak hiba történt, hanem most ezen hibák következményeivel is szembe kell szállani. Én helyeselem, hogy a minister ur helyesnek találta a törvényszék eljárását. Igaz, hogy a minister ur maga is helyreigazította szavait, hogy tudniillik ő bírálatot mondani nem kívánt. Én mégis nyugszom abban, hogy ő azt mondotta, hogy e fölött a biró fog ítélni; hanem a minister urnák tegnap mondott szavaiból én nem következtethettem mást mint: azt, hogy helyesli azon eljárást, mert a minister ur azt mondotta, hogy e három kérdésre, miután a szükséges fölvilágositásokat megszereztem magamnak a váltótörvényszék irattárából, a következőleg válaszolok: „a pesti váltótörvényszék e tekintetben senkitől semminemű utasítást nem nyert, hanem eljárt az 1840: XVIII. törvényczikk értelmében annyiban, a mennyiben a benyújtott kérvény, melyet báró Vay Miklós, mint az egylet elnöke irt alá: mindazon föltételeknek megfelelt, melyeket az idézett törvényczikk 50—55. §-ai követelnek." Bocsánatot kérek, az 1840: XVIII. törvényczikk 55, §-a a váltótörvényszéki bejegyzéséről nem szól. E §-ban elmondatnak azon kellékek, a melyeket előlegesen kell teljesítenie egy társulatnak, vagy annak, ki egy részvény-tásulatot akar alakítani. Itt tehát nem arról van szó, hogy mit kell tenni annak, a ki a bejegyzést kívánja; hanem erről szó van a 61. §-ban, a mely oly positive elmondja a teendőket, hogy azokat félreérteni nem lehet. Ha van törvényünkben világos §., ugy az bizonyosan világos, s ez igy szól: „A választmány a gyűléseiben szótöbbséggel elfogadott és a választmány által aláirt társasági alapszabályokat a kereskedési czimmel együtt váltótörvényszéknél, a váltótörvénykönyv H. rész 3. fejezete értelmében a társaság nevében bejegyezteti." Tehát a közgyűlésből is ez által szótöbbséggel elfogadott, nem pedig ő felsége által szentesitett, mert erről törvénykönyvünk egyátalában nem szól. A tisztelt minister ur azt mondotta, hogy ezenkívül van még egy másik vasút is, különösen az éjszakkeleti, a mely szintén ily módon van bejegyezve. Ezen körülmény, a mily szomoritó: ugy nem menti ki annak törvénytelenségét; mert két törvénytelenség elkövetése nem teszi sem az egyiket sem a másikat törvényessé; azaz: az uj törvénytelenség nem törvényesiti az előbbit. Szomoritó dolog, hogy ez igy van s akkor csak az bizonyos, hogy a váltótörvényszék nem egy, hanem több esetben járt el törvényellenesen. A mi azon jogviszonyokat illeti, ha senkinek sem lesz az ellen panasza, a mi az éjszak-keleti vasuttársulatnál történt: akkor természetesen nem lesz szükség jogbiróra, s nem lesz semmi kárpótlásról szó. De miután itten kárpótlásról van szó, joga van a nemzetnek, a ki ezen kárpótlásban érdekelve van, ezt kérdezni: vajon törvényesen jártak e el ezen kérdésben, vagy sem. Igaz, hogy ezen bejegyzéseket s egyátalában az alapszabályokat a kormány egészen a törvény mellőzésével csinálta. Azt mondják: az 1840: XVIII. törvényczikk szerint nem lehet vasutakat építeni. Azt kérdem miért? Azt mondják : azért, mert ezen törvényczikk szerint nem szabad részvényeket előmutatóra (au porteur) kiadni. Ez volna az egyetlen egy akadály, melyet azon törvényben látok. Ezen azonban oly módon lehet az engedély-okmányban segíteni, mint segítettek a keleti vasútnál; ezen akadályt a keleti vasút engedély-okmánya, mely több erővel birna, ha be lett volna czikkelyezye, elhárította. Ellenben igaz az, hogy az 1840-iki törvények szerint nem lehetett volna az igazgató-tanácsot ugy öszzealkotni, a mint alkottatott, nem lehetett volna sinecurákat teremteni jó pártemberek számára. Tisztelt ház! Még néhány szót akarok mondani arra nézve, a mi félremagyaráztatott: mintha én a pénzügyi és vasúti bizottságnak tagjai irányában személyesen viseltetném bizalmatlansággal. Nem. Vannak ezen bizottságokban férfiak, kiknek becsületességében és képességében teljesen és tökéletesen megbízom; de mikor oly kérdések megbirálásáról van szó, melyekben ők mint tényezők működtek: akkor nem tartom őket sem a vizsgálatra, sem a bírálatra alkalmasaknak; mert ők maguk érdekelve vannak benne, ő nekik maguknak kellene meghivatniok vizsgáló bizottság elé, és általa kihallgattatni, mint tanuknak, és ezért ők nem alkalmasak arra, hogy ez ügyben vizsgáljanak. De különben, mikor azt mondtam, hogy nincsen bizalom irányukban: föl is hoztam az okot, hogy miért nincs. És ahhoz hozzá tehetem azt, hogy mindaddig, mig a tisztelt háznak tetszeni fog szakbizottságait ugy alakítani, a mint eddig alakíttattak, midőn nem pártszinezet és pártkülönbség nélkül választattak meg azoknak tagjai, hanem a ház kénye-kedve