Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-201
176 201. országos ülés február 2. 1874. szerint: méltóztassék nekem megengedni tisztelt ház, egyetlenegy szakbizottság iránt sem lesz bizalmam. Ha oly nagy kérdések fölött döntő bizottságok választatnak, melyekben ezen pártnak, melyben én nekem 6 év óta van szerencsém működni, egyetlen egy képviselője sincsen: nekem azokban bizalmam nem lehet. A bizalom személyes kérdés, mit senkire ráerőszakolni nem lehet. A mik fölhozattak az előttünk fekvő törvényjavaslat mellett, azokra igen kevés szóval meg fogok felelni. Ugy Szilágyi, mint Kerkapoly képviselő urak nagy fontosságot helyeztek azon érvre, hogy a bankconsortium adott pénzt, és ezen általa adott pénz a keleti vasút kiépítésére fordíttatott. Tehát ez adóssága a társaságnak, és, akár mint másod-kibocsátásu kötvény, akár mint egy átalános kötvény mint Kerkapoly képviselő ur mondotta, mely le van téve a bank-consortiumnál, akárminek tekintessék is : ez adósságot képez, és a társaság köteles ezen adósságot fizetni. Tisztelt ház! Ha a keleti vasút részvényesei által összetett pénz törvényszerűen kezeltetett volna, maga a társaság által kezeltetett volna, ugy a mint természetszerűleg is, de törvényszerüleg is annak kezeltetnie kellett volna, és akkor nem lett volna elegendő : akkor igenis a társaság kötelezve lett volna az adósságot, mely ezen vasút kiépítésére szolgált, megfizetni és megtéríteni; de miután a kormány kivette a társaság' kezéből az ellenőrséget, a melyet neki a törvény biztosit, sőt ezen társaságnak megalakítását sem engedte meg: ennélfogva a társaságot felelőssé tenni nem lehet, mert a társaság csak annyiban lehet felelős, a mennyiben saját rósz számítása, vagy rósz kezelése által nem lett elég a pénz a vasút kiépítésére. De itt nem az a kérdés. Itt nincs az bemutatva, hogy a pénz nem volt elég ; hanem ellenkezőleg az van kimutatva, hogy a pénz másra fordíttatott, mint a mire szánva volt; az pedig, hogy másra volt lehetséges fordítani a pénzt : nem a társaság, nem a részzényesek hibája, hanem hibája a kormánynak, mely a pénz kezelését oly emberekre bízta, kik azt másra fordították; így tehát a részvényeseket felelőssé tenni nem lehet. Szilágyi képviselő ur azt mondotta, hogy ez nem is a részvényesek spoliatioját képezi, mert hisz ők élvezik a javadalmakat. Ugyan kérdem, van-e javadalom oly vasúiból, a mely most nem hoz be semmit és a mely ha még 30 millióval terheltetik: akkor még kevésbé fog behozni, és még későbben fog-e behozni valamit, miből javadalmat élvezhetnének a részvényesek. Most egy év óta semmi kamatot nem kaptak a befizetett pénzből. Azt hiszem, hogy azon körülmény; hogy a részvényesek egy év óta nem kaptak semmit, és még semmi olyas nem történt, a mi az országra nézve valami materiális nyomást gyakorolt volna: e tekintetben döntő nem lehet! Ugy látszik, azt gondolja a képviselő ur, hogy ha már egy évig kiadottak ezt a részvényesek: kiállhatják még továbbra is. Ez azon igen jószívű angol nőt juttatja eszembe, a kinek azt mondották, hogy az angolnát csak akkor lehet ízletesen elkészíteni, ha elevenen lenyúzzák, mire ő elborzadva fölkiáltott: már hogy lehet ily kegyetlenséget elkövetni! erre felelték neki, hogy hiszen nekik az nem fáj, mert ők azt már megszokták. (Derültség.) Talán Szilágyi képviselő, ur azt hiszi, hogy a keleti vasút részvényesei már megszokták, hogy nem kapnak kamatokat. Kerkapoly képviselő ur nagyrészben arra alapította okoskodását, hogy a társaság adósságot csinált, tehát tartozik ezen adósságot megfizetni. Én ellenben azt mondom, hogy a társaság jogilag nem létezik, tehát adósságot nem is csinálhatott. Erre az érvre Kerkapoly képviselő ur egy igen különös érvvel felelt, és azt mondta: hiszen ha el nem ismertem az igazgató-tanács jogi alapját, a társaság jogos existentiáját; akkor miért nem szólaltam föl 1870-ben, midőn ezen kérdés tárgyaltatott? Lehetne némileg ezen érvvel élni akkor, hogy ha a magyar törvénykönyvben be volna kebelezve az, hogy a keleti vasúttársaság megalakult vagy annak igazgató-tanácsa létezik; de a magyar törvénykönyvben erről szó nincsen. Kerkapoly képviselő ur sem mondotta ezt; hanem azt, hogy a vasúti és pénzügyi bizottságoknak jelentésében az a szó meg volt érintve: , igazgató-tanács a . Engedelmet kérek, a törvényhozás nem vállalhat felelőséget azért, mi a vasúti és pénzügyi bizottságok jelentésében foglaltatik. A vasúti és pénzügyi bizottságoknak véleménye épen olyan, mint az egyes emberek véleménye, melyet a tisztelt ház el, vagy el nem fogad, a mint neki tetszik; de a mely a törvényhozásra nézve, mely nemcsak a képviselőházból áll, hanem a felsőházból és király ő felségéből is : semmi kötelező erővel nem birhat. Az tehát, hogy a vasúti és pénzügyi bizottságok véleményes jelentésében azon szó: ,igazgatótanács" előfordul: még bizony ezen igazgató-tanács jogi állását egyátalán meg nem állapítja; hanem miután ily következések vonatnak belőle, figyelmeztet minket arra, hogy vigyázóbbak legyünk és egy okkal többet szolgáltat nekünk arra; hogy kevesebb bizalommal viseltessünk a vasúti és pénzügyi bizottságok belátása iránt, miután oly jelentéseket tesznek, melyekből ily veszélyes consequentiákat lehet vonni. Azt monda még Kerkapoly képviselő ur, hogy mi nem tartozunk a részvényeseknek fizetni a részőkre biztosított kamatokat. (Nyugtalanság. Fölkiálltások: Holnap! Zaj jobb felől.) Igen rövid leszek, tisztelt ház! ha türelemmel méltóztatnak lenni. I (Halljuk!) Ismétlem: azt mondja Kerkapoly képvi-
