Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-201
201. országos ülés február 2. 1874. 173 hogy ha valamely kormányt infallibilitással ruháznak föl — nem a mostani kormányról szólok: — ugy eladná a földet még lábunk alól is, és nem maradna tér, a hol dicső tetteikért méltó emlék-oszlopot lehetne emelni. Erre pedig szükség nincs. Ha derék a kormány: meg kell koszorúzni; ha bűnös: meg kell ostorozni, meg kell büntetni, és épen a jelen tárgyban mást nem tehetek, minthogy a Simonyi Ernő tisztelt barátom által beadott indítványt, melyet én is aláirtam, pártoljam azon hozzátevéssel, hogy azoktól — nem nevezek meg senkit, — a kik szoros összeköttetésben vannak ez ügygyei, azoknak önbecsülete érzésétől megvárom, hogy e tárgyban a szavazástól tartózkodni fognak. Egyébiránt én a törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Elnök: Szólásra nem lévén senki följegyezve, ha senkisem jelentkezik, ugy a tanácskozást ezennel bejejezettnek nyilvánítom. Szó illeti még, a házszabályok értelmében, a központi bizottság előadóját és a két külön inditvány beadóját, miután 10 tag irta azokat alá. Beöthy Algernon jegyző: Eötvös Károly! (Fölkiáltásoh: JS&íH!) Eötvös Károly előadó : Elállók. (Helyeslés.) Beöthy Algernon jegyző: Ghyczy Kálmán! (Halljuk!) Ghyczy Kálmán: Midőn, tisztelt ház, az engem megillető szólási joggal élni kívánok, teszem azt főképen azért, hogy nézetemet nyilváníthassam azon határozatijavaslat iránt, melyet t. barátom Simonyi Ernő több társaival együtt a ház elé terjesztett. Mivel azonban már fölszólaltam, lehetetlen, hogy egy pár igen rövid észrevételt ne tegyek azokra, a mik saját határozati javaslatom irányában e házban elmondattak. Mondatott az, hogy azon határozati javaslat, melyet beterjeszteni szerencsém volt: bizonyos Ígéretet foglal magában, a mely idő jártával megköthetné kezünket a jövőre nézve. Azon határozati javaslatban csak egy positiv nyilatkozat foglaltatik, és ez kijelentése azon komoly szándéknak, mely szerint a ház a keleti vasút ügyét minden irányban és igy a részvényesekre nézve is rendezni óhajtja. Hogy ezen nyilatkozatból mily következtetések is vonathatnak ki: azt talán az én igen tisztelt barátom Tisza Kálmán ur megnyugvással értette azokból, a miket az előttem szólott tisztelt barátom Horn Ede e tárgyban elmondott. Én azonban részemről kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én a keleti vasút ügyének minden iránybani rendezése alatt, annak jog, igazság és méltányosság alapján leendő rendezését értem, s ezzel ellenkezőt csak akkor érthetnék, ha azon véleményben lehetnék, hogy Magyarország törvényhozása bármely ügyet valaha másképen kívánhatná elintézni, mint a jog, igazság és törvényesség alapján. (Helyeslés a középpárt tagjai részéről.) Azok után, a mik e házban három nap óta a vitatkozások tárgyát képezik: én részemről még inkább meggyőződtem arról, hogy előbb-utóbb a keleti vasút ügye másképen nem rendeztethetik véglegesen, czélszerüen, mint a részvényesek ügyének tisztázásával. Hogy ez azonban mi módon történjék, megvétessék-e a vasút az államrészére vagy nem, mily áron és mikor vétessék meg: erről tanácskozni, azt hiszem, nem a mai tárgyalások köréhez tartozik. Én határozati javaslatomban csak azon készséget kívántam kifejezni, hogy a ministeriumnak azon irányban teendő indítványait és javaslatait, melyek szerint a keleti vasút ügye minden tekintetben rendeztetnék : készséggel fogja a ház tárgyalás alá venni; de távol volt tőlem a szándék a kormány teendőibe avatkozni, vagy utasítást akarni adni a kormánynak arra nézve, hogy minemüek legyenek azon javaslatok, melyeket felelőssége érzetében a ház elé terjeszteni kíván. (Helyeslés a középpárt felöl.) Szilágyi Dezső tisztelt barátom hozzám azon kérdést intézte: vajon nem gondolom-e, hogy mily nagy kára lesz az állam hitelének abból, ha a kérdéses másodrendű elsőbbségi kötvények olcsó áron elárvereztetnek? Engedje meg, hogy én ezen kérdésére egy másik kérdéssel feleljek. (Halljuk!) Vajon nem gondolja-e ő, hogy igen súlyos csapás lehetne a magyar állam hitelére az, ha midőn majd bekövetkezik az idő, a mikor vissza kell fizetni az uj consortiumtól kölcsön vett pénzt : a magyar állam ezt visszafizetni képtelen lesz. (Tetszés a bal oldalon.) ő azt mondja: a két baj közül a kisebbet kell választani. De kérdem, melyik itt a kisebb, vagy nagyobb baj? Én a legnagyobb bajnak azt tartanám, ha a magyar állam lenne fizetésképtelen oly kötvényekért, a melyek, legalább ugy, a mint a dolgok ma állanak, nem az államnak, hanem a vasúti társulatnak papírjai. (Tetszés bal felől.) Szilágyi Dezső tisztelt barátomnak igen szép reményei vannak arra nézve, hogy ezen kötvények a törvényjavaslat elfogadása után igen jó ár mellett és könnyen el fognak adathatni. Én, a jövőt nem tudhatván: erre csak azt válaszolhatom, hogy igen sokszor csalódtunk már ilynemű reményeinkben. S a mennyiben arra is hivatkozott, hogy segédforrásra találhatunk az állam ingó értékében : azt gondolom, hogy mindenki, a ki tudja, mily csekély összegekből áll az állam disponibilis ingó értéke, és hogy mikép van az különféle czélokra a folyó évi költségvetésben máris lefoglalva, mindenki, ki ezt tudja, meg fogja neki mondani, hogy igen csa-