Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-201
201. országos ülés február 2. 1874. 163 tartom, pedig az örökös ijesztgetést. Ma újra azt hallottuk Szilágyi Dezső képviselő ur és még erősebben Kerkapoly Károly volt pénzügyminister ur részéről, hogy meg kell szavazni a törvényjavaslatot: mert az ország jövője, az ország hitele, az ország élete forog kérdésben s ha a törvényjavaslat nem szavaztatik meg, oda van az ország! Ezt hallottuk, uraim, ezelőtt két hónappal a kölcsön tárgyalásánál, Meg kell vallani, tisztelt ház, hogy a kormány azon barátai, a kik ezen eszközökkel élnek: nézetem szerint, igen rósz szolgálatot tesznek a kormánynak; alig lehet az eddigi politika számára erősebb szegénységi bizonyítványt kiállítani , mint ha Magyarországot ugy tüntetjük föl, hogy a legkisebb fontossággal biró kérdés azonnal életkérdéssé válik, s veszélyezteti Magyarországot. (Igás! bal felől.) E tünemény, tisztelt ház, nagyon beteges embernél létezhetik, a hol a legkisebb lökés és mozdulat életveszélyessé válhatik'; egy egészséges nemzetről ez nem áll. (Igaz! bal felől.) Ámbár tisztelt ház, semmi kedvem sincs tagadni azt, (Ealljukl) hogy a tisztelt kormány mindent elkövetett évek óta arra, hogy Magyarország hitelét aláássa, hogy az országot betegessé tegye; azonban még sem hiszem azt, hogy már odajutottunk volna, hogy minden többékevésbé fontos kérdés azonnal Magyarországot élet és halál- veszélynek kitegye. (Helyeslés bal felől.) Nem ijedtem meg két hónappal ezelőtt, midőn azt állították, hogy Magyarország odavan, ha a Bothschildconsortiumnak nem fizetünk 10—12°/ 0-ot, és ha Magyarország minden jószágát zálogba nem adják. Én nem ijedek meg ma, a midőn azt állítják, hogy odavan Magyarország, ha 9 százalékot nem fizetünk a consortiumnak azon perczben, midőn Londonban 3-—4 százalék a kamatláb, midőn azt állítják, hogy oda van Magyarország, ha a kormány magára nem vállalja a kezességet ezen nagyon is kétes jogosságu kötvények iránt. De, tisztelt ház, mást is kivan azon tárgyilagosság, melyet két jobb oldali szónok ma oly erősen hangsúlyozott; ugyanis a valódi tárgyilagosság azt kívánja, hogy mint képviselők beszéljünk itt; de nem mint birák, és még kevésbé, mint ügyvédek (Élénk helyeslés és tetszés bal felöl.) Szilágyi tisztelt képviselő nr beszéde, igen ügyes, igen szép beszéd volt; de nem képviselői, hanem ügyvédi beszéd volt, (Ugy van\ bal felől.) mely minden áron a consortium jogait a kötvények tekintetében védeni akarta a részvényesekkel szemben. Ez nem tárgyilagosság; és szintúgy beszélt igen tisztelt Kerkapoly képviselő ur, csak hogy ezen két ügyvédi beszéd egymást megczáfolta Igen tisztelt Szilágyi képviselő ur azt hozta föl, hogy elfogadhatjuk a törvényjavaslatot, mert az ő nézete szerint — s erre visszatérek — érintetlenül hagyja — ezek voltak saját szavai — a másod-kibocsátású kötvények jogosságának kérdését. Igen tisztelt Kerkapoly képviselő ur épen az ellenkezőjét állította. Azt mondta, épen mivel megtámadják a kötvények jogosultságát: meg kell szavazni a törvényt, hogy ki legyen mondva határozottan, miszerint ezen kötvények teljesen érvényesek. Tehát a két ügyvéd maga egymást megczáfolta; (Derültség bal felől.) fölösleges tehát ezeknek megczáfolása az én részemről. Hanem egyet mégis szabadjon megjegyeznem igen tisztelt Kerkapoly képviselő, urnák, ö azt állítván, hogy mivel megtámadják ezen kötvények jogosultságát, azért kell a törvényben kimondani ezeknek jogosultságát, azt tévé hozzá, hogy ezen szükség c*ak azért állott be, mivel itt a házban támadták meg ezen jogosultságot, ez által lettek értéktelenekké ezen kötvények és ezen segíteni kell épen a törvényjavaslat elfogadása által. Bocsánatot kérek, még mielőtt a ház alá került a törvényjavaslat: a consortium volt az, ki ezen jogosultságot megtámadta ; mert ha a consortium azon véleményben lett volna, hogy a kötvények jogosultsága minden kétségen fölül áll: akkor bizony nem kivanta volna a kormány kezességét és készfizetését. Ezt csak azért kívánta, mivel a consortiumnak magának vannak igen fontos kételyei az iránt és ha a tisztelt képviselő ur kétkedik abban: méltóztassék csak visszaemlékezni arra, hogy egy hónappal ezelőtt a kormány maga, és az ő nevében a pénzügyi bizottság is, mást nem kívánt, minthogy a kormány erkölcsi támogatását adja a kötvények elzálogosítására ; azóta a consortium ezt kevesli, épen mivel voltak s vannak alapos kételyei. Ezek léteztek tehát, mielőtt mi csak egy szót szóltunk volna ezen kérdéshez. Átalában szabadjon hozzátennem, s megjegyeznem a tisztelt képviselő urnák és volt ministernek : hogy ideje volna fölhagyni már egyszer ezen fogással, mely abban áll: midőn a kormány valamely rósz hitelművelet vagy más ilyenféle művelet által aláássa az ország hitelét, és mi azt bírálat alá veszszük: akkor azonnal azt kiáltják, hogy mi tönkreteszszük az ország hitelét. Nem a mi beszédeink, hanem az önök tettei teszik tönkre. (Ugy van bal fepl.) Tisztelt ház ! ha választanom kell a Szilágyi Dezső és Kerkapoly képviselő urak állításai között, arra nézve : vajon a törvényjavaslat érintetlenül hagyja-e e kérdést, vagy eldönti: akkor azt kell mondanom, hogy Kerkapoly képviselő urnák igaza van. Igenis, a törvényjavaslat csakugyan határozottan eldönti a kérdést; elismeri a másod-kibocsátásu kötvények jogosultságát oly annyira, hogy azon kamatbiztositást, melyet az engedély-okmány a részvényeseknek megígér: elveszi tőlük és odaadja a másod-kibocsátásu kötvényeknek. Vajon jogos, helyes-e ezen intézkedés ? Én erre nézve részemről határozott véleményt nem akarok nyilvánítani, a 21*
