Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-201

201. országos ülés február 2. 1874. 161 házzá és kifizesse. Ha ezt tenni fogná, ugyan kérdem : vajon ez által a nemzet hitele, a nemzet becsülete fog-e a világ előtt megoltalmaztatni? nem-e ellenkezőleg annak méltó neheztelésére, és a haza tekintélyének lealázására szolgáltatunk alkalmat, hogy azok, a kik a bűntényeket elkövették, nem, hogy büntettetnének és megfenyíttetnének érdemök szerint; hanem azok palástolására vállalkozván az ő terheiket az ország venné magára át. (Igás ! a szélső bal oldalon.) Kérdem: vajon ezen az utón lehet-e Magyarország tekintélyét, hitelét megállapítani a külföldön előtt? ezen az utón lehet-e az ország nagyságát létrehozni? Én azt hiszem, ez az ut azon czélhoz soha sem vezet, sőt attól bennünket tökéletesen eltérít. (Jobb felől zajos fölkiáltások: Eláll! Zaj.) Ha valaki ott el akar állani, álljon el, (Derültség) én miattam elalhatik, és le is fekhetik. (Derültség.) Engem bizonyára képviselői kötelességemtől, hazafiúi tisztemtől, hazám iránt viseltető hűséges kötelezettségtől az efféle beszédek visszatartani nem fognak. (Bal felől sajos helyeslés.) Miután e tárgy már ki van merítve, hosszas lenni nem akarok; de két főkérdés merül föl; az egyik kérdés az: vajon igaz-e, hogy Magyarország hitele, Magyarországnak tekintélye az által fog-e megvédetni, hogy ha a szőnyegen lévő törvényjavaslat elfogadtatik. Erre nézve már nyilatkoztam, és igy ezen kérdés bővebb fejtegetésével nem akarom a tisztelt házat untatni. A másik kérdés az: vajon van-e jelenleg Magyarország azon helyzetben, hogy ily terhet elvállaljon? még azon esetben is, ha ezen tartozás nem oly vétkes módon keletkezett volna is, mint a minőnek itt kifejtve ismerjük, hanem a legigazságosabb adóssági kötelezettség volna, még azon esetben is az ily tartozások elvállalása a hazának érdekében állana-e ? hát még azon esetben, midőn — a — mint már bátor voltam egy pár szóval tolmácsolni, ez adósság alatt bün rejlik, a mint palástolni a háznak érdekében nem áll; de ha különben a tisztelt ház a magánosok adósságát is magára vállalni akarná: még azon esetben is ez országnak igen virágzó helyzetben kellene lennie. Már pedig, ha körültekintünk pénzügyi helyzetünkön, mikor mostan is 70 millió deficittel küzdünk ; akkor mikor a lapokból olvassuk, mert hivatalos adatok utján tudomásunk nincs a következő 1875., 1876. és 1877. években szintén csak födözhetlen tartozások, deficitek állnak kilátásba; mikor most legközelebb is 150 millió forintnyi kölcsönt szavazott meg a tisztelt ház, és ezért a kölcsönért lekötötte az államnak minden vagyonát : láthatjuk, hogy az állam nemcsak magán egyes társulatok adósságainak kötelezettség nélküli elvállalására nem képes ; hanem még a maga jogos, törvényes kötelezettségeinek sem tud eleget tenni. Ilyen KÉPVH WAPLÓ. 18S. IX. KÖTET. körülmények között aztán a méltányosságot emlegették. (Igazi) 1867-ben is az osztrák államadósságokat nem kötelezettségből, hanem úgynevezett méltányossági szempontból vállalta el a törvényhozás. Hát most e társulat alakulási kötelezettségét is méltányossági szempontból akarja a törvényhozás elvállalni : akkor, mikor födözésére tehetsége sincs ? Tisztelt ház! Én ugy találom, hogy ha a tisztelt ház azt tenné: akkor ma-holnap oda jutunk, hogy minden egyes adós ide folyamodnék, hogy fizesse ki az ország az ő tartozását. (Hosszas derültség.) Itt van példának okáért a legközelebb megbukott pesti népbank, és a ferenczvárosi takarékpénztár, és valamennyi mind, a ki megbukik, valamennyi mind, a ki adósságait fizetni képtelen : ide folyamodnék e házhoz, hogy fizesse ki. (Derültség.) De honnan? A népnek a zsebéből? Arra, tisztelt ház, a törvényhozás jogosítva nincs, hogy mások terhére, a nép vállaira, oly adósságot és terhet igázzon, melyek az ő vagyonukat emésztik föl. A képviselőháznak, fölfogásom szerint, hivatása, tiszte, a nép terheit lehetőségig enyhíteni; nem pedig azt végtelenségig növelni. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Tehát mondom, tisztelt ház! az lévén a második kérdés, a mely lényege a dolognak, miért is már arra nézve azt hiszem, hogy azon okok elegendők lehetnek, a melyek a tisztelt ellenkező oldalnak meggyőződését is más irányban képesek tereim annál, mint a minőt ekkoráig vallott. Áttérek már most egy másik kérdésre, és az a kérdés abban öszpontosul, miként nekünk házszabályaink vannak, ezeknek a házszabályoknak rendelete és tartalma szerint kell nekünk eljárni, tanácskozásainkat vezetni, határozatainkat hozni. Ezen házszabályok 158-ik szakasza azt rendeli, hogy ha valaki ellenében kérvény adatik be, ha valaki bepanaszolva áll e házban : annak jogában van szóval vagy írásban mentegetőzéseit előterjeszteni; de mikor szavazásra kerül a dol©g: akkor a szavazásban részt nem vehet. Ugyanezen házszabályok tartalmához képest, a szavazásra nézve, a melyre, ugy hiszem, holnap vagy bármikor, de rákerül a sor: bátor vagyok a tisztelt ház elé egy szerény indítványt az iránt tenni, hogy azok, a kik irányában a keleti vasút ügyében panaszok, vádak és alapos gyanuokok fölhozva lettek: itt e házban nekik ezen kérdésben szavazati jogot a házszabályok nem engedvén, ne engedhessen tehát a tisztelt ház sem ; (Helyeslés a szélső bal oldalon) mert hogy ha engednők: ugy cselekednénk, hogy minden vádlott, a ki bármely Ítélőszék előtt áll, vagy a törvényhozás előtt a maga ügyében maga a bepanaszolt döntő és bíró lenne. Ehhez képest bátor vagyok azon nyilatkozat mellett, hogy azon határozati javaslathoz, melyet teg21