Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-200

200. országos ülés február 2. 1874. 157 hogy ő tudvalévőleg azon tényre, mely a javaslatot előidézte, hivatalos állásából kifolyólag befolyást gyakorolt. Megvallom, hogy én a tisztelt képviselő urnák ezen fölfogását nem helyeslem. A mennyire erkölcsi kötelességnek tartom mindazok részéről, kik a keleti vasút ügyében bárminő kevés részt vettek, hogy a szavazásban részt ne vegyenek: viszont ép annyira kötelességszerűnek találom, hogy itt nyilatkozzanak és adjanak fölvilágosítást azok, kik fölvilágosítást adni leginkább képesek; és én, megvallom, épen ezért óhajtottam volna, hogy itt lettek volna Lónyay Menyhért gróf és Hollán Ernő képviselő urak, hogy fölvilágosítást adjanak, mint kik ez ügy eredetére leginkább befolyást gyakoroltak. Ezt mellékesen megjegyezve, áttérek a tisztelt képviselő ur beszédének lényegére. Ő tudniillik maga bevallotta, hogy a főkérdés, melyre legnagyobb súlyt kell fektetni, az : vajon ezen másod-sorozatu kötvények jogérvényesek-e, vagy sem? Én örvendek, hogy ő ezt bevallotta: mert akkor nem fogja tagadni azt sem, hogy lehetetlen azt állítani, hogy ezen két dolog közt nincs szoros összefüggés, a mint ezt Debreczen városának tisztelt képviselője bebizonyítani akarta; mondván, hogy lehet, sőt kell külön tárgyalni az egyiket a másiktól. Mihelyt beismerjük, hogy a másod-sorozatu kötvények jogérvényessége fönáll: már össze van keverve a két dolog, mert arra van fektetve a törvényjavaslat. Ám lássuk. Valóban igen eredeti a modor és a logika, melylyel a tisztelt képviselő ur bebizonyította, hogy ezen másod-sorozatu kötvények csakugyan érvényesek. Mi volt tulaj donkép az ő főérve? Azt monda, hogy ezen másod-sorozatu kötvények érvényessége kiderül világosan abból, hogy azon consortimn, mely át akarja venni ezen kötvényeket: nem áll könnyelmű emberekből. Az ugyanis meggyőződést akart magának szerezni arra nézve, hogy a kormány jogérvényeseknek tekinti-e ezen kötvényeket vagy sem. Erre a kormány azt felelte, hogy igenis jogérvényeseknek tekinti. Tehát ebből az következnék, hogy jogérvényesek. Épen az ellen szólalt föl Simonyi barátom, hogy miért s mely jogalapon merte a kormány elismerni, hogy ezen kötvények jogérvényesek : midőn nem tagadhatta, hogy azok fölött kétely támadhat. Annál kevésbé tagadhatta ezt, mert köztudomású a dolog. S az előttem szólott tisztelt képviselő ur igen jól tudja, hogy maga az egyesült vasúti és pénzügyi bizottság is kétségbevonta ezen kötvények érvényességét: a mennyiben fölvetette ugyanazon kérdést, hogy jogérvényesek-e ezen kötvények? de feleletet még nem adott rá. Tehát már «zen oknál fogva is elébe vágnánk a törvényjavaslat elfogadásával azon kérdésnek, melyet az általunk kiküldött kettős bizottság fölvetett ugyan, de még nem adott meg. Megerősítette ezen kételyt a tisztelt képviselő ur az által, midőn, — mint nem is tagadhatta, — fölhozta, hogy maga a consortimn azt kötötte ki első föltételül, hogy mondják meg határozottan : vajon a kötvények jogérvényesek-e vagy sem ? Hogy a ministerek ilyeneknek kinyilatkoztatták: az nem birói Ítélet ; s meg fogja engedni a tisztelt képviselő ur, hogy a minister nyilatkozata nem dönt a kötvények sorsa fölött. Ha a tisztelt minister ur ilyennek nyilatkoztatta ki a kötvényeket: épen az a kérdés, hogy miért tette ezt ? Nem állítom én határozottan az ellenkezőt; de azt nem lehet tagadni, hogy a tisztelt minister uraknak sem volt joguk azt állítani, hogy ezen kötvények igenis jogérvényesek. De hiszen kell-ó annál nagyobb próba, mint az, hogy a consortium, melyről a tisztelt képviselő ur bevallotta, hogy nem könnyelmű emberekből áll: ha jog érvényesnek ismerné el a kötvényeket, elegendő biztosítékot látna ezen papírokban, miért kívánja tehát az országgyűlés külön szentesítését? Én ugy tudom, hogy ha van valakinek jó értékpapírja : elviszi azt egy bankhoz és ott kap pénzt rá, a nélkül, hogy külön törvényhozási szentesítés volna szükséges. Tehát már az, hogy a consortium országgyűlési szentesítést kívánt: mutatja, hogy mindenütt kételyek uralkodnak a kötvények érvényessége fölött. A tisztelt képviselő ur azt mondta nekem hogy ha azon kérdésemben, melyet hozzá beszédem előtt intéztem, azt tettem föl, hogy ő talán tisztelt bai atom Simonyi Ernő beszédének azon részére fog felelni, mely nem tartozik szorosan a napirendhez : akkor csalatkoztam. Bocsánatot kérek, én nem is vártam tőle többet, mint azt, a mi a mai napirendhez tartozik ; de megvallom, hogy csalódtam e várakozásomban is ; mert nem fogja tagadni a tisztelt képviselő ur, hogy nagyon is a mai napirendhez tartozik feleim arra, micsoda jognál fogva vállalt a kormány kezességet ezen elzálogosítások mellett? Okmányokkal tudnám bebizonyitni, ha most kezeimnél lennének, hogy ezen consortium, melyet most föl akarnak szabadítani a teher alól : csakis azért előlegezett — s ezt bevallotta maga a ministereluök ur is — csak azért előlegezett pénzt az úgynevezett keleti vasúttársaságnak: mert a kormány fölszólította rá, és mert a kormány, ha nem is directe kezességet vállalt, s biztosította róla, hogy kárt nem fog szenvedni. A tisztelt képviselő ur nagyon szívesen csatlakozott Tisza Kálmán nyilatkozatához, hogy tudniillik a kormány igenis kötelezőleg köthet szerződéseket az országgyűlés beleegyezése nélkül is akkor, á mikor természetesen jogköre határain belül működik ; de azt elfelejtette bebizonyítani a képviselő ur, hogy csakugyan jogköre határain belül működött-e?