Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-200

250 200. országos ülés február 2. 1874. Gubody Sándor : (A szószékről) Tisztelt ház ! Ha ezen törvényjavaslatot a legközelebb visszalépett pénzügyi és közlekedési ministerek terjesztették volna elő, kiknek többrendbeli hivatalos jelentés és mellékelt okirataiból bőven megismerkedhettünk ezen szerencsétlen vállalat ügyével: azon valóban nem csodálkoznám; mert azok, kik első hivatalos jelentésükben hangsúlyozva azt merték állítani, hogy a kormány ezen pályának czélszerübb és az engedély-okmány rendeleteivel mindenben megfelelő kiépítése és fölszerelése fölött szigorúan őrködött, és a törvényben és állása természetében gyökerező minden jogát kellőleg gyakorolta : csak következetességgel járt volna el, ha ezen már a harmadik variatioban kidolgozott tervezetet a háznak elfogadásra ajánlotta volna, mely kisegítő tervezet, hitük szerint — saját kifejezésökkel élve — az államhitel, az állam- és a magán-vasuti papírok értékének megóvása szempontjából legczélszerübb és egyszersmind a részvénytársulaton lehetőleg segítene. De miután ezt a tisztelt ministerelnök ur terjeszti a ház elé elfogadás végett, ki mindeddig játékon és igy felelősségen kivült állt: ezen drámának, mely utoljára tragoediává vált, csak utolsó fölvonásában vállalt szerepet, érteni nem tudom. S megvallom, vagy azt kell hinnem, hogy a tisztelt ministerelnök ur a ministeriális csalatkozhatlanság dogmáját elfogadva, — mint a volt pénzügyi és közlekedési ministerek, — hogy elődjeinek hibáját tatarozzák és simítsák, azok talpaiból a tüskét kivonván, a magukéba szúrták, és a felelősséget velük mindezekben megosztották: ugy a tisztelt ministerelnök ur igen jószivü ember lévén, collegiális kötelezettségét vélte teljesíteni, midőn ezen ügyet fölkarolta, és a multakrai fátyolvetés politikáját folytatja, támaszkodva a ház többségének — nem mondom ügyérdektelenségére, hanem — az ügy körüli kellő tájékozottság és ismerethiányára: biztosan hiszi, hogy a többség e törvényjavaslatot el fogja fogadni. Vagy pedig — ne vegye rósz néven a tisztelt ministerelnök ur, — midőn cselekedetének okát kipuhatolni nem vagyok képes, ha a gyanúsítások tömkelegéből sem vagyok képes kibontakozni, — ismétlem, vagy azt kell hinnem, hogy azon rózsaszínű, de tüskével béllelt székből, melyből lemondásával nem tudott menekülni, most alkotmányos utón javaslata leszavaztatásával akar szabadulni. (Derültség.) És ezen gyanúm, hirszerint, nem alaptalan. Ha ez óhajtása: biztosítom, hogy az teljesülni fog, és nyugodtan bevárhatja a szavazást, föltéve azt, hogy mindazokat, kik e szerencsétlen vállalatban, akár mint az igazgató-tanács tagja, akár mint ministerek befolyással bírtak, és mindazokat, kik oly pénzintézetek élén állanak, melyek ezen kölcsön által közvetve vagy közvetlenül érdekelve vannak, és kik az államvasutaknál, mint igazgató-tanácsosok szerepelnek: a politikai és erkölcsi szemérem vissza fogja tartóztatni a szavazástól, amit meg is várok. {Élénk helyeslés bal felől) Vagy azt kell hinnem végre, hogy az igen tisztelt ministerelnök ur, ki bokros elfoglaltságai miatt az előzményeket nem kisérhette oly figyelemmel, mint oly játékon kivüli ember, mint én; nem tudja, hogy ezen vállalatnak hallatlan zilált állapota, melynek hire Európát bebarangolta, oly kétségbeejtő, hogy ezen az ügyön az állampénztárnak véghetetlen terheltetése nélkül nem segíthetünk; és azok, a kik ezen törvényjavaslatot meg fogják szavazni: hasonló hibába esnek azon könnyelmű emberrel, ki vagyoni erejét meghaladott értékű váltót bocsát ki egy oly paniperda jóbarátja részére, a kit az Isten sem győz pénzzel, és a ki azt a legjobb akarat mellett is soha visszafizetni képes nem lesz. A ki e vállalat befolyását kezdettől fogva minden stádiumán keresztül oly figyelemmel kisérte, mint én: azt háromféle fontos és komoly baj aggasztja. Az egyik e pályának czélszerütlen és átalábanvéve rosszul és helytelenül történt kiépítése; másodszor a részvényeseknek önön hibájukon kivüli végtelen károsítása; harmadszor a nemzet becsületének és hitelének veszélyeztetése. Lehet-e azt remélni, hogy azon 30 milliónyi másod-prioritásu kötvényen fekvő 17 millió adósság jótállásával a kormánynak ez ügyön segíteni bírunk ? Uraim, mindaddig, mig egy részrehajlatlan és lelkiismeretes szakértőkből álló bizottság izről-izre ezen vonalat szakaszonként meg nem vizsgálja: azon összeget, melyet még a reconstructio teljes kiépítése és fölszerelése e pályának igényel, ép ugy nem lehet megállapítani, mint egy artézi kut ásásának költségeit. Tisztelt ház, a mi a másodikat illeti, igen csodálatos, hogy némelyek azt hiszik, hogy ezzel a társulaton segítve lesz. Én ellenkezőleg kimondom, hogy ez által a részvényesek érdeke megsemmisíttetik. Mert, ha azon 45 milliónyi törvényes első prioritásokhoz hozzáadjuk a 30 milliónyi törvénytelen másod-prioritásokat: akkor ez névértékben 75 millió forintot tesz és ezen összegnek kamata kétségkívül fölemészti a vállalat számára lekötött jövedelem-biztosíték összegét. S midőn e törvényjavaslat elfogadása által a részvényesekre a megsemmités kimondatik s a halálos ítélet rajtuk végre is hajtatik, a nélkül, hogy a ház határozatilag kimondaná ezen botrányos vállalat bukása okait, földerítésének haladéktalan szükségességét, és a bukás okozóinak kártérítési és bűnvádi perbe fogatását, bármily gazdagok lennénk is a mások bűneiért milliókat áldozni: a nemzet becsülete és hitele nem lesz megmentve. Az állam és részvényesek érdeke követeli a kártérítést; a közvélemény az európai közvélemény, követeli a bűnösök megbüntetését. A publica vindicta kielégítése hévmérője egy nemzet közerkölcsi alapon nyugvó, törvényes és socialis állapotának.