Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-200

200. országos ülés felfraár 2. 1874. 137 vett fölmondhatlan tartozását rövid időre szóló váltó­val cseréli föl. Ha ezen váltótartozás, oly csekély, oly csekély összegre szorítkozik, hogy azt az illető birtokos bármikor veszély nélkül kifizethetni: akkor legkevésbé sem veszélyes reá nézve. De ha ezen összeg oly nagy, hogy a birtokos azt időre kifizetni nem képes és előre tudja, hogy prolongatiora lesz szüksége : akkor mindenesetre igen veszélyes játékot üz. S mi lehet annak oka, hogy Magyarország mi­nistere az államot ennyire megterhelő és veszélyessé válható javaslattal lép az országgyűlés elé? Bizo­nyosan igen fontos okok lehetnek azok, melyek a tisztelt minister urat erre birják. Én a javaslatot pártolók fölhozott okait nagyon figyelmesen meghal­gattam, és azok közt kettő van, mely figyelemre méltó. Az első a keleti vasút fönmaradhatása, és a másik, mely már fontosabb: az ország hitelének megőrzése. Én nem hiszem azt, hogy a társulat a javas­lat eí nem fogadása esetében tönkremenjen. De ha tönkremenne is : azt még akkor sem tartanám helyesnek, hogy Magyarország képviselői elfogadják a javaslatot, mely az országot rövid idő alatt veszélybe és fizetésképtelenségbe sodorhatná. A másik indok lényegesebb ; ez az, hogy Magyar­ország hitelének megőrzése végett kell ezen javas­latot elfogadnunk. A kérdés tehát az, hogy valóban megőrizzük-e Magyarország hitelét ezen törvényja­vaslat elfogdása által? Mindenekelőtt meg kell jegyez­nem azt, hogy hitelt megőrizni csak ott lehet, hol az van. Már tegnap egy szónok helyesen jegyezte meg, hogy személyes hitelünk nincs, mert az utóbbi adósságunknál is magas kamat mellett még jelzá­logi biztosítékot is kellett adnunk. Hogy ezen má­sod-prioritásoknak hitele minél kevesebb : azt mu­tatja eléggé azon körülmény, hogy a kérdéses con­sortium azt megvenni nem hajlandó, sőt záloghypo­thékáiü sem hajlandó azt továbbra megtartani, ha csak a kormány ki nem eszközli azt, hogy az or­szág legyen fizetője, esetleg tulajdonosa ezen má­sod-sorozatú prioritásoknak. Vajon Magyarország hitelét megmentjük-e a művelettel, ha birtokunkba ve­szünk oly prioritásokat, melyeket a zálogban tartó pénz­intézet sem tekint értékeseknek, a mennyiben az álla­mot kívánja egyenes adóssául a társulat helyett. Lehet-e remény, hogy a határidő elteltével egy más társaság e prioritásokra uj hitelt nyit. Én azt hiszem, hogy ehhez nagy optimismus kívántatik, mert az eredmény valószínűleg az lesz, hogy a 6 hónapnak leteltével minden áron prolongatiora lesz szükség, vagyis azon nagy pénztársulat, mely Magyarországot már most is dominálja az által, hogy összes fekvő birtokára a 150 millió forint betábláztatott, hogy ha éhez még a rövid lejáratú 10 millió tallér is hozzájárul, hogy akkor Magyarországnak ezen társulaton kívül valaki hitelezzen, azt én föltenni sem merem. De EÉPVH. NAPLÓ. 18™. IX. KÖTET. vizsgáljuk: vajon a keleti vasuttársulatra is oly veszélye sazon törvényjavaslat elvetése ? ehhez szük­séges, hogy meghatározzuk mindenekelőtt, hogy ki­ket értünk a keleti vasuttársulat tulajdonosai alatt. Az elsőrendű prioritások tulajdonosait sem a tör­vényjavaslat elfogadásával, sem annak elvetésével veszély nem fenyegeti. Azok teljesen biztosítva van­nak; a részvények tulajdonosai pedig ezen törvény­javaslat által törvényesen fosztatnak meg vagyonuk­tól, részvényeik után csak akkor reménylhetnek jöve­delmet, ha az országgyűlés méltányosságból fölemel­vén az évi kamatbiztositási összeget, így juttat nekik valamit; ők tehát e művelet által semmit sem veszthetnek ; sőt azt hiszem, hogy elvetése rájuk nézve még előny, de nem előny az országra nézve. E javaslat elvetése veszélyes legfőlebb a papírok­nak egy csekély részét zálogban bíró bankokra nézve, melyeknél a prolongatio nem lehetséges; az ezen papírok legfőbb részét biró főbankok a tör­vényjavaslat elfogadásával legfőlebb unszolni fogják a kormányt, hogy a keleti vasút dolgának teljes rendezését czélzó törvényjavaslatot nyújtson mielőbb a képviselőház elé. Hogyan lehetne föltenni azt, hogy e bankok önérdekük ellen a piaczra lökjék ezen papírokat, vagy hogy hamis adás-vevést csi­náljanak, a mit könnyű volna bíróilag megsemmisí­teni. Veszélyes a dolog tehát csak azon kis consor­tiumra nézve, mely prolongáltatni képtelen lévén, eladná ezen papírokat. És akkor bizonyára az fog történni, a mi történni szokott akkor, midőn kis városban valamely gabnakereskedő szorult állapotba jővén, kénytelen elprédálni készletét, a többi na­gyobb kereskedők el nem nézhetvén, hogy nagyobb mennyiségű árunemüjök értékének csökkenése által pénzüket elveszítsék: magukhoz váltják azt, ugy itt is, meggyőződésem szerint, ez lenne az eredmény. Én azt hiszem, hogy ily müveletek hazánk jelen pénzügyi állapotában elfogadva, egyenlő Magyaror­szág hitelének teljes megrontásával. Azért én arra szavazni nem fogok. (Helyeslés a hcüközépen,) De nem pártolom a kisebbség véleményét sem, mert annak legalább külszine a távol jövőbe tol­ván el a keleti vasút ügyének rendezését : lehet, hogy nagyobb zavarokat idézne elő. A Ghyczy Kál­mán tisztelt képviselőtársam által beterjesztett ha­tározati javaslat mindezen eshetőségeket is eltávo­lítja. Ugyanazért én azt elfogadom. Tisztelt ház! Legyen szabad még egy pár szót mondanom. Többször mondatott az, hogy mi keleti nép vagyunk, heves vérüek és különösen a szónok­lat varázsa alatt hevülünk. És ha ez áll népünkre átalában : akkor áll ez kétszeresen a tisztelt túlol­dalra. Tudjuk azt, hogy a múlt év végén egy tör­vényjavaslat állott a ház előtt, mely az országra nagyon terhes kölcsön fölvételéről szólt; e kölcsön sorsa nagyon kétes volt; az ellenzék minden árnya­IS

Next

/
Thumbnails
Contents