Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-199
199. országos ülés feíiruár 1. 1874. ISI Azt mondják ugyanis, ezeknek kibocsátására föl volt hatalmazva az igazgató-tanács a részvényesek közgyűlése által, tehát ez a részvényesekre kötelező. Azonban, tisztelt ház, miután részvény-társulat soha nem alakult, alakuló közgyűlés az 1840-iki törvényczikk értelmében soha nem tartatott, részvény-társulat soha nem is alakulhatott, ezen részvénytársulatnak igazgató-tanácsa sem lehetett, következőleg oly intézkedéseket sem tehetett sem az igazgató-tanács, sem azon gyűlés, mely a részvényesekre, kik magukat önként ennek alávetni nem akarják, kötelező erővel bírnak. E gyűlésnek nem lehet érvénye már azért sem, mert benne minden az alapszabályok szerint tárgyaltatott, alapszabályok pedig nem létezhettek, mielőtt azokat a részvényesek közgyűlése el nem fogadta. E gyűlés határozatai kötelezők nem lehetnek, mert e gyűlésen a szavazás törvényellenesen történt, és ha a társaság formaszerint törvényesen lett volna is alakulva: a társaságnak ilyen gyűlésen, ily módon hozott határozatai soha a részvényeseket nem kötelezhetik, mert ottan mindenki, kinek nem volt tiz részvénye, szavazati jogától megfosztatott; holott a törvény minden egyes részvényesnek jogot ad egy szavazatra, tiznél többre pedig senkinek. Azon közgyűlésen ellenben egyes részvényesek ötven szavazatot is adtak. Ha minden más intézkedés rendben lett volna is : ez maga törvénytelenné, semmissé tenné ezen gyűlés minden határozatait. így történt, tisztelt ház! a mint mondom, hogy ezen prioritások kibocsáttattak s elzálogosittattak. Miért nem árusittattak el azon időben, mikor a pénzviszonyok olyanok voltak, hogy a kormány jótállása mellett azok jobban lettek volna értékesithetők, mint a hogy eladattak az eredeti prioritások ? Hiszen ezen prioritások 77% értékben voltak elzálagositva, holott az eredeti elsőbbségi kötvények, melyek minden tekintetben biztosítva vannak törvény által, s melyeknek érvényességét senki kétségbe nem vonta : 74°/ 0-on bocsáttattak ki; miért nem adták el legalább akkor ? Ez egyedül azon gschaftelési hajlamnak tulaj donitható, mely akkor különösön a pénzügyministeriumot jellemezte. Zálogba tették azon jog föntartásával, hogy majd 82°/ 0-on visszaválthassák. Mi jogosította őket arra, hogy várják, hogy 82%-nál drágábban keltjének el? Nem lehetvén őket drágábban eladni, vagyis nem lehetvén rajta semmi Gscháftet csinálni: vártak, vártak mindaddig, mig beütött a Krach és azokat többé semmiért sem lehetett eladni. így történt azután, hogy a kormány közbenjárására az osztrák nemzeti bank előlegezett tiz millió forintot többé már nem 77% értékig, hanem sokkal kevesebbet előlegezett, közel tiz millió forintot a majdnem húsz milliónyi másodkibocsátásu elsőbbségi kötvényekre. De nem tette volna ezt sem az osztrák nemzeti bank, mert tudta, hogy azoknak a papíroknak nincsen semmi értékük; hanem tette azt a kormány által elvállalt bizonyos kezesség következtében. Már most, tisztelt ház, az idő, a midőn ezeket ki kellett volna váltani; lejárt, a visszafizetés ideje elérkezett; (Hattjukl) de sem a kormány, igen természetesen, sem a társaság nem volt képes azt visszafizetni. Tehát prolongatiora volt szükség. Prolongáltak is azok, a kik adták a kölcsönt, mindaddig, mig képesek voltak prolongálni; de most azok is azon helyzetben vannak, hogy saját maguk megbuktatása nélkül prolongálni nem képesek. Legalább az tűnik ki a ministerelnök ur beszédéből. Igaz, hogy ez szomorú ; de ez a dolog jogi alapján, a dolog lényegén nem változtat semmit. Jogi alapját nem változtatja meg azon körülmény sem, mely azon bankok netaláni megbukásából következnék. Ez a törvényességen és jogi alapon, mondom, nem változtat semmit, és SLT, nem hatalmazza föl a törvényhozást arra, hogy bárkit is jogosan szerzett vagyonától csak egy krajczárig is megfoszszon. A kérdés tehát most csak az, tisztelt ház, hogy mi történjék ezen kölcsön irányában? Erre nézve én részemről, mint eleinte is kimondottam, oly módon, mint ez a képviselőház elé hozva van, semmiképen bele nem bocsátkozhatom. Én a beterjesztett törvényjavaslatot a részletes vita alapjául el nem fogadhatom; hanem igenis kész vagyok tanácskozni a fölött, hogy nem lehetne-e találni módot, mely a nélkül, hogy más személy jogát sértsük: kártalanítsuk valami módon azokat, — és pedig az állam tulterhéltetése nélkül, — kik belefektették pénzüket azon vállalatba, mely csakugyan közhasznú vállalat. Nem mondom én azt, hogy az ország fizesse ezt meg. Az ország nem teheti, mert pénzügyi állapota nem olyan, hogy okszerüleg tehetné. De nincs is rá szükség; mert én ellenkező nézetben vagyok a pénzügyminister úrral, s azt hiszem, hogy azok, a kik ezen kárpótlásra szoríthatók: elegendő, sőt fölösleges vagyonnal birnak arra is, hogy abból ezen sok millió kiteljék, és én csak azt kívánnám, hogy a kárpótlás iránti kereset minél előbb megindittassék. Én ugy a jelen, mint a múlt kormányok legnagyobb hibájának tartom, hogy ezen kárpótlási keresetet mindeddig elmulasztották megindítani. Tisztelt ház ! Elmondtam nézeteimet ezen törvényjavaslat fölött is, de különösön kiemelem a kormány által elkövetett mulasztásokat, bűnöket és hibákat, melyeknek egy nagy halmaza oly világosan fekszik a képviselőház elé terjesztett irományokban, hogy azokat ignorálni vagy kétségbevonni nem lehet. Beismertetett egyébiránt ez a központi bizottság előadója által is; beismertetett maga a ministerelnök és mindazok által, a kik eddig szólottak vagy irtak ezen tárgvról, hogy itt bűnök és botrányok 17*