Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-199

132 199. országos ülés február 1. 1874. követtettek el, és hogy mi sem gátolja azt, hogy az illetők feleletre vonassanak. És ha igy van, tisztelt ház, én nem ugy fogom föl képviselői kötelességemet, hogy én azt tegyem, mire a minister ur utal, hogy várjam be a bizottság működését, a mely egészen más szempontból van kiküldve, hogy várjam be az egyesült vasúti és pénzügyi bizottságoknak együttes jelentését, melyet ezen keleti vasút ügyében teend. Ezt, tisztelt ház, én nem várom be; nem pedig először azért; mert ezen bizottság nem azon czélból küldetett ki, hogy ez ügyet azon szempontból derítse föl, a melyből én ezt föl deríteni óhajtom; másodszor azért, mert én nyíltan é» őszintén kimondom, hogy nekem a vasúti és pénzügyi bizottsághoz bizodalmam nincs. (Helyeslés szélső bal felől \) Nincsen pedig bizalmam azért, mert ezen tárgyban már egy esztendeje jár el, és alig egy pár hete annak, hogy működését megkezdette. Jelen voltam az albizottságnak egynéhány ülésében, és mondhatom, hogy nagyon szorgalmasan jár el, és igyekszik részrehajlattanul kitüntetni a dolog mibenlétét. Igen uraim, de egy év óta sokkal tovább haladhattak volna. Nekem nincs bizodalmam azon kérdések megvizsgálása iránt, midőn azok e bizottságokhoz utasíttatnak; mert én magam hoztam föl itt egy kérdést, mely nem kevésbé fontos, mint ez, s ez a déli vaspályának egy időben sokat emlegetett szerződése, a mely érvénytelen és törvénytelen minden tekintetben a magyar államra nézve. Ezen szerződés átvizsgálása legalább is három év előtt utasíttatott a pénzügyi bizottsághoz, s az azóta mindig ott van, a nélkül, hogy arról a pénzügyi bizottság valaha jelentést tett volna. Bajban vagyunk. A népneveléstől és utak csinálásából ezreket vonunk el, mert nincsen pénzünk, és itt van egy hatalmas vasúti társulat, a mely évek óta adómentes és százezerek vesznek el a jogosan megkövetelhető adóból: mert ezen kérdés a pénzügyi bizottságnál elintézetlenül tartatik évek óta. Nincs bizodalmam egy oly bizottság irányában, a mely a dunagőzhajózási társulattal kötött szerződés tárgyában egyhangúlag adott véleményét később egyhangúlag megtagadta, és annak ellenkezőjét ajánlotta. (Ugy van\ szélső bal felől.) Nekem tehát — ismétlem — a pénzügyi és vasúti bizottságok eljárásához egyátalában nincs bizodalmam. Hanem ezen alkalomból, midőn képviselői kötelességemnek tartom kijelenteni azt, hogy azon eddig is fölismert és a kormány által elkövetett törvénytelen eljárásnál fogva, indítványozni akarom a kormányférfiaknak perbefogatását az 1848: III. törvényczikk alapján: arra kérem a tisztelt házat, hogy egyenesen ezen szempontból, a netán bűnösöknek és vétkeseknek bizonyulandó ministerek irányában megindítandó vádkereset szempontjából küldjön ki a ház egy külön bizottságot, mely ezen ügyet megvizsgálván, constatálja a tényálladékot, és kijelölje azt, hogy melyik minister mennyiben terheltetik ezen eljárásban; mert itt, mint már előbb mondtam, három pénzügyminister, négy közlekedési minister és sokszor három ministerelnök is beleelegyedett. Ennyi minister járván el ez ügyben, ezen irományokból az, hogy egyenesen melyik ministernek mennyi része volt, melyik törvénytelenség elkövetésében, megmondani nem lehet ; hanem ezen bizottságnak lesz föladata azt constatálni. Ennélfogva, midőn újra is kijelenteném, hogy ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom, bátor vagyok a tisztelt házat ezen általam és több társaim által aláirt határozati javaslatnak elfogadására fölkérni. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Mihályi Péter jegyző (olvassa a határozati javaslatot:) Indítvány, beadják Simonyi Ernő, Helfy Ignácz, Csanády Sándor, Vállyi János, László Imre, Patay István, Madarász József, Sréter Lajos, Mednyánszky Sándor, Rátonyi János, Deáky Lajos, Kállay Ödön, Szederkényi Nándor, Németh Albert, Kállay Ákos, Csávolszky Lajos, Lázár Ádám, Majoros István, Bobory Károly, Csiky Sándor, Orbán Balázs, Almásy Sándor, Solymosy Bálint, Gubody Sándor, Ugron Gábor, Péchy Jenő, Máriássy Andor. Tekintve, hogy a kormány által a keleti vasút ügyében beterjesztetett és a képviselőház irodájában letett irományokból világosan kiderül az, mikép a keleti vasut-hálózat kiépítésénél és a részvényesek által összetett pénz kezelésénél oly eljárás követtetett, mely fönállo törvényeinkkel egyenes ellentétben áll; tekintve, hogy e törvénytelenségek a kormány beleegyezése és hozzájárulása, hanyagsága és mulasztása vagy tudatlansága által követtetett el; tekintve, hogy ennek következtében ugy az állam, mint egyesek és különösen a részvényesek, — kik a törvény oltalma, a kormány fölügyelete és az állam biztosítása mellett fektették pénzüket egy közhasznú vállalatba — sok milliókra menő kárt szenvedtek ; tekintve hogy a kormánynak ezen törvénytelen eljárása és mulasztásai következtében a nagy káron fölül az országon a közerkölcsiség is mélyen sülyed, az állam hitele pedig — ugy anyagilag, mint erkölcsileg — a legérzékenyebb csorbát szenvedte; tekintve, hogy az 1848-iki III. törvényczikk 32. §-a szerint „a ministerek feleletre vonathatnak minden oly tettért vagy rendeletért, mely a fönálló törvények rendeletét vagy tulajdon szentségét sérti, s általok hivatalos minőségükben követtetik el, vagy illetőleg adatik ki"; továbbá „a törvények végrehajtásában elkövetett mulasztásokért, a mennyiben ezek a törvény által rendelkezésükre bizott végrehajtási eszközökkel elhárithaték valának." Mindezek-