Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-199

118 199. országos ülés február 1. 1874. a tőke 75 millió frtra ment, igen természetes, hogy 5%-nyi cautionak megfelelt volna 3,750.000 frt. E helyett azonban a magyar kormány elfogadott 1 millió frt cautiöt: tehát épen annyit a 80 mértföldnyi vasútra, a mennyit előbb megkívánt a nagyvárad-kolozsvári 20 mértföldnyi hosszúságú vasútra. Hogy min alapult azon rendkívüli bizalom Waring Károly és társai irányában, azt a kormány eddig még nem mutatta ki. Annyi azonban bizonyos, hogy, a mint itt az akkori pénziigyminister Lónyay Menyhért gr. előadta, a kassa-oderbergi vasútnál 5%-nyi cautio sem bizonyult elégségesnek. Ha tehát egy egészen idegen embernek, kit senki sem ismert, odaadtunk egy nagy vállalatot: legalább 5%-nyi biztosítékot kellett volna követelni. De minthogy ez a kassa-oderbergi vasútnál elégtelennek bizonyult, még többet kellett volna kívánni. Hanem hogy azután a helyett, üogy 5%-ot kértünk volna, valamivel többet, mint 1% kértünk; ez, megvallom, előttem megfoghatatlan. Különben, tisztelt ház, az engedély megadatott, 1 a keleti vasút kiépítése elhatároztatott, és ezen keleti vasútnak jogalapját képezi az 1868 : XLV-ik törvényczikk és azon törvényczikknek 12-ik szakasza szerint a fönálló és alkotandó törvények és kormányrendeletek és az engedély-okmány föltételei. Ezek képezik a törvény szerint e vasutak jogi alapját. Ezekre lehet hivatkozni ; de minden más okmányra való hivatkozás törvénytelenség. Önök, uraim hivatkozhatnak a fönálló törvényekre, önök hivatkozhatnak a törvények alapján kiadott kormány rendeletekre, és önök hivatkozhatnak az engedély-okmány föltételeire; de ezenkívül, ezeken tul önök nem hivatkozhatnak semmire ; mert az önök által alkotott törvény 12 ik szakaszában világosan azt mondja, hogy minden jog és kötelesség tekintetében ugy a kormányra, mint az engedményesekre nézve csupán a fönálló és alkotandó törvények ós kormány-rendeletek, valamint az engedélyokmány föltételei lesznek irányadók és kötelezők. Itt másról szó nincs. Semmi más okmány, melyre önök hivatkoznak és hivatkozhatnak, törvényes erővel nem bírhat. Lássuk, tisztelt ház, ezen a vasút jogalapját képező okmányokat. Az első és főokmány az 1868: XLV-ik törvényczikk. Ez törvény; a mi ezen törvényben foglaltatik : az igen természetesen mind a két félre nézve kötelező, kötelező az államra, és kötelező a vállalkozókra. Az engedély-okmány a mint tegnap volt szerencsém megjegyezni, menthetetlen hanyagság következtében, vagy valamely más okból, mely előttem rejtély, a törvény rendelete szerint be nem czikkelyeztetett, hanem alkotmányellenesen a törvényhozás elkerülésével ő felségének szentesítése alá terjesztetett. Azután, a mint szerencsém volt itt szintén tegnap a képviselőház naplójából fölolvasni, az országos levéltárból, hová letétetni rendeltetett: eltűnt. Hogy azután kipótoltatott-e ezen hiány, vagy nem ? arról jelentést tenni a képviselőház elnöke volt megbízva ; mindeddig azonban ez iránt a képviselőháznak jelentést nem tett. Ezen engedélyokmányt, a mennyiben az 1868: XLV-ik törvényczikk 12-ik szakaszában törvényerőre emeltetik, bármit rendeljen is, ugy kell tekinteni, mint törvényt; annak ellenére cselekedni épen ugy, mint bármely más törvénykönyvünkben foglalt világos törvény ellenére, nem szabad. Ezen engedély-okmány tisztelt ház, Waring Károlynak Londonból és az általa megnevezendő társainak adta az engedélyt a keleti vasút kiépítésére. A törvény, mint előbb mondám, deczember 7-én 1868-ban hirdettetett itt ki, és 9 nap múlva, vagyis deczember 16-án, ugyanazon Waring, ki iránt a kormány oly megfoghatlan bizalommal viseltetett, ezen engedély-okmányt titokban, a kormány tudta és beleegyezése nélkül törvénytelenül átruházta az anglo-austriai bankra; törvénytelenül, mondom, mert a törvényben erre jogosítva nem volt. Jogosítva volt társak fölvételére; de az engedély-okmány átruházására egy második vagy harmadik egyénbe, jogosítva nem volt. Átadta pedig ezen engedély-okmányt az úgynevezett „párisi szerződések" által Ezen párisi szerződések, tisztelt ház, melyekről sokat hallottunk, sokat írtak, és már sokat beszéltek az emberek, példátlanok még a vasutak történelmében is, mely pedig igen furcsa történet, Ezen szerződések két idegen ember között köttettek, és ez még becsületére válik a magyar nemzetnek, illetőleg válnék, ha ezt következményeiben egy szépséges clausula le nem rontotta volna. E- szerződése*.: köttettek két idegen ember által egyenesen azon czélból és azon szándékkal, hogy a jóhiszemű részvényesek meglopassanak. (Zaj. Elnök csenget.) Aki ezen szerződéseknek tartalmát olvasta és ismeri: lehetetlen, hogy ezt másra magyarázza, minthogy itt a szándék az volt, hogy meg lehessen csalni a részvényeseket, hogy azon pénzeket, melyeket a részvényesek összeadtak, törvénytelenül nagyrészben elsikkaszthassák. Ezen czélból a két szerződő fél testvériesen megosztozott. Az anglo-austriai bank nyereséget volt csinálandó a részvények kibocsátásánál és az agio bezsebelésénél; a Waring testvérek pedig nyereséget akartak csinálni a kiépítésnél. Ezen szerződést épen, mert a czél világos volt, eleinte legalább és több hónapokon keresztül titokban tartották a szerződő felek ugy a kormány előtt, mint azután hosszú ideig a részvényesek előtt. Hogy titokban tartották a kormány előtt, azt mutatja az, hogy, ámbár ezen szerződések már deczember 16-án 17-én köttettek, a kormánynak február 2-án a Waring által előterjesztett alapszabály-tervezet még ugy terjesztetett be általa, mint a keleti vasút en-