Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-199
199. országos ülés február 1. 1874. 119 gedélyese által, mint ez az együttes jelentésben foglalt ministeri rendeletből kitűnik, hol az mondatik: hogy: „Waringnak, minta keleti vasút engedélyesének hozzám folyó évi február 2-án beadott folyamodványa". Tehát Waring február 2-án a kormánynak még oly módon tett előterjesztéseket, mint a magyar keleti vasút engedélyese, holott az engedélyt már deczember 16-án átruházta az anglo-austriai bankra. Hogy ezt a részvényesek előtt is titokban tartották a részvények aláírásánál, — ami lényeges dolog, — az kitetszik azon kibocsátványból, mellyel fölhívják a nagy közönséget a részvények aláírására, és amely kiadatott: „A szabadalmazott királyi magyar keleti vasút engedélyesei nevében, az angloosztrák bank"; tehát nem a maga nevében adta ki az anglo-osztrák bank e hirdetést, mint engedélyes, holott a párisi szerződés szerint már deczember 17-ik óta ő volt az engedélyes; hanem kiadta azt az engedélyesek nevében. Hogy titokban tartották ezen dolgot a részvényesek előtt, nemcsak ekkor, hanem még sokkal későbben is: az kitűnik abból, hogy midőn magam is részt vettem az úgynevezett részvényesek első közgyűlésében, és midőn ott kértem a párisi szerződések előmutatását: e kérésemet az igazgatótanács egyenesen megtagadta, támogattatva ezen megtagadásában az ott jelen lévő kormánybiztos által. (Mozgás balról.) Igen, s az ott jelenlévő kormánybiztos támogatta ezen igazgatótanácsnak törvénytelen eljárását, és így segédkezet nyújtott arra, hogy ezen átruházás titokban tartassék és elvonassék a részvényesek szemei elől, a kik egyedül voltak hivatva azon okmány fölött ítéletet mondani, mely az ő kizsákmányolásukra megrövidítésükre és megkárosításukra volt szerkesztve. Ezen párisi szerződésnek lényege abban áll, hogy az egész engedélyt átveszi az anglo-austriai bank. De nem a maga részére, ó nem! ő sokkal önzetlenebb volt, hanem átvette azon társaság részére, mely még csak ezentúl fog alakíttatni; hanem átvette oly föltétel alatt, hogy minden nyeremény, melyet ő és "Waring testvérek maguk részére biztosítottak: okvetlenül szent és sérthetlenül maradjon. Biztosította pedig magának azt, hogy ő fogja a részvényeket kibocsátani és a pénzt kezelni, hogy azt, amit a részvényesek ezüstben befizetnek, — akkor 20—22% volt az agio — ő osztrák papírban fogja a társaságnak befizetni. Miután a befizetett pénz 52 mülió forintnál több volt és az agio 20°/ 0-nál több volt: ezen különbözet maga 10V2 millió forintot tesz; igy tehát mindjárt lOVs millió forint zsebeltetett csupán csak ezen árkülönbözet által a két osztoszkodó fél által. (Mozgás balról.) Biztosították maguknak azután, hogy a kiépítést az egész pályára nézve Waring testvérek fogják eszközölni, ők tehát megszűnnek engedélyesek lenni, hanem lesznek átalános vállalkozók, s kiépítik a pályát olcsó pénzen; azaz a részvényesek által összeadott egész tőke árán, vagyis biztosították maguknak azt, hogy ezen egész tőke nekik fog kiadatni a kiépítésért. Igen, de nekik nem volt szándékuk az egész vonalat kiépíteni, hanem maguknak ezen részvény-tőkéből egy nagy részt kívántak biztosítani, anélkül, hogy megfelelő munkát végeztek volna, és épen azért oly intézkedéseket tettek ezen párisi szerződésben, melyek ezt az eljárást lehetségessé teszik. Fölosztották ugyanis az egész 80 mértföld pályavonalat 4 szakaszra, és ezen 4 szakaszra egyenlően annak hosszaságához mérve fölosztották az egész alaptőkét, és azt mondták, ennyi százezer frt jön egy mértföldre, és a hány mértföld fog kiépíttetni: annyiszor fog ezen összeg nekik fizettetni; azonban tekintetbe nem vették, hogy az egyik vonalrész hegyen megy, és háromszor vagy még többször annyiba kerül, mint a másik, a mely lapályon megy, ahol akadályok nincsenek; szóval, hogy van olyan 20 mértföld, amit 300.000 forintjával lehet kiépíteni, és van olyan vonalrész, amely 1,000.000 forintba kerül mértföldenként. Jogosítva voltak tehát a pénzből az akkép teljesített munkának nem minősége, nagy mennyisége, hanem a pálya hosszaságához képest annyit kivenni, amennyi ennek megfelelt. Ily módon természetesen lehetségessé tétetett nekik, hogy midőn egy millió forint áru munkát teljesíttettek, három millió forintot vehettek ki; és hogy erre nézve még jobban biztosítsák magukat, elhatározták ezen szerződésekben azt, hogy a társaság főmérnökét, ki egyedül lesz hivatva az építkezést ellenőrizni, és kinek hitelesítése után köteles az igazgató-tanács a teljesített munka után járó pénzt utalványozni: ők hozzák javaslatba. Emellett elhatároztatott az is, hogy azon testületnek, mely az igazgató-tnnácsot volt képezendő, 16 tagja közül 10-et a vállalkozók fognak kinevezni, 4-et az angol-osztrák bank és kettőt a kormány. Tehát azok, kiket ellenőrizni volt e testület hivatva, nevezték ki e testületet. Mirevaló volt az igazgatótanács másra, minthogy ellenőrizze az angol-osztrák bankot, hogy a. pénz kibocsátásánál, kezelésnél viszszaélést ne kövessen el? Mirevalók másra, minthogy ellenőrizzék "Waring testvéreket, a vállalkozókat, hogy az építkezésnél a részvényeseket meg ne csalják? S ezen embereket 10 / 16-od részben a vállalkozók, 4 /'i6 részben a pénzbeszedők, s 2 / 16 részban a magyar kormány nezezte ki. Meg kell itten még jegyeznem, hogy ezen szerződésnek utolsó szakaszában kijelenti Waring Károly s angló-osztrák bank meghatalmazottja, Mayer Károly azt, hogy ők Parisban csak esetleg találkoztak. Az ember azt gondolná, hogy ennek semmi jelentősége nincs. Furcsának tűnhetnék föl, hogy ők ezt beletették, mert hiszen, mi köze ahhoz valakinek, hogyan találkoztak ők? De nem így áll a dolog:
