Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-199

199. országos ülés február 1. 1874. 119 gedélyese által, mint ez az együttes jelentésben fog­lalt ministeri rendeletből kitűnik, hol az mondatik: hogy: „Waringnak, minta keleti vasút engedélye­sének hozzám folyó évi február 2-án beadott folya­modványa". Tehát Waring február 2-án a kormány­nak még oly módon tett előterjesztéseket, mint a magyar keleti vasút engedélyese, holott az engedélyt már deczember 16-án átruházta az anglo-austriai bankra. Hogy ezt a részvényesek előtt is titokban tartották a részvények aláírásánál, — ami lényeges dolog, — az kitetszik azon kibocsátványból, mellyel fölhívják a nagy közönséget a részvények aláírására, és amely kiadatott: „A szabadalmazott királyi ma­gyar keleti vasút engedélyesei nevében, az anglo­osztrák bank"; tehát nem a maga nevében adta ki az anglo-osztrák bank e hirdetést, mint engedélyes, holott a párisi szerződés szerint már deczember 17-ik óta ő volt az engedélyes; hanem kiadta azt az engedélyesek nevében. Hogy titokban tartották ezen dolgot a részvényesek előtt, nemcsak ekkor, hanem még sokkal későbben is: az kitűnik abból, hogy midőn magam is részt vettem az úgynevezett részvényesek első közgyűlésében, és midőn ott kér­tem a párisi szerződések előmutatását: e kérésemet az igazgatótanács egyenesen megtagadta, támogat­tatva ezen megtagadásában az ott jelen lévő kor­mánybiztos által. (Mozgás balról.) Igen, s az ott je­lenlévő kormánybiztos támogatta ezen igazgató­tanácsnak törvénytelen eljárását, és így segédkezet nyújtott arra, hogy ezen átruházás titokban tartas­sék és elvonassék a részvényesek szemei elől, a kik egyedül voltak hivatva azon okmány fölött íté­letet mondani, mely az ő kizsákmányolásukra meg­rövidítésükre és megkárosításukra volt szerkesztve. Ezen párisi szerződésnek lényege abban áll, hogy az egész engedélyt átveszi az anglo-austriai bank. De nem a maga részére, ó nem! ő sokkal önzet­lenebb volt, hanem átvette azon társaság részére, mely még csak ezentúl fog alakíttatni; hanem átvette oly föltétel alatt, hogy minden nyeremény, melyet ő és "Waring testvérek maguk részére biztosítottak: ok­vetlenül szent és sérthetlenül maradjon. Biztosította pedig magának azt, hogy ő fogja a részvényeket kibocsátani és a pénzt kezelni, hogy azt, amit a részvényesek ezüstben befizetnek, — akkor 20—22% volt az agio — ő osztrák papírban fogja a társaságnak befizetni. Miután a befizetett pénz 52 mülió forint­nál több volt és az agio 20°/ 0-nál több volt: ezen különbözet maga 10V2 millió forintot tesz; igy tehát mindjárt lOVs millió forint zsebeltetett csupán csak ezen árkülönbözet által a két osztoszkodó fél által. (Mozgás balról.) Biztosították maguknak azután, hogy a kiépí­tést az egész pályára nézve Waring testvérek fogják eszközölni, ők tehát megszűnnek engedélyesek lenni, hanem lesznek átalános vállalkozók, s kiépítik a pá­lyát olcsó pénzen; azaz a részvényesek által össze­adott egész tőke árán, vagyis biztosították maguknak azt, hogy ezen egész tőke nekik fog kiadatni a kiépítésért. Igen, de nekik nem volt szándékuk az egész vonalat kiépíteni, hanem maguknak ezen rész­vény-tőkéből egy nagy részt kívántak biztosítani, anélkül, hogy megfelelő munkát végeztek volna, és épen azért oly intézkedéseket tettek ezen párisi szerződésben, melyek ezt az eljárást lehetségessé teszik. Fölosztották ugyanis az egész 80 mértföld pá­lyavonalat 4 szakaszra, és ezen 4 szakaszra egyen­lően annak hosszaságához mérve fölosztották az egész alaptőkét, és azt mondták, ennyi százezer frt jön egy mértföldre, és a hány mértföld fog kiépíttetni: annyiszor fog ezen összeg nekik fizettetni; azonban tekintetbe nem vették, hogy az egyik vonalrész he­gyen megy, és háromszor vagy még többször annyiba kerül, mint a másik, a mely lapályon megy, ahol akadályok nincsenek; szóval, hogy van olyan 20 mértföld, amit 300.000 forintjával lehet kiépíteni, és van olyan vonalrész, amely 1,000.000 forintba kerül mértföldenként. Jogosítva voltak tehát a pénzből az akkép teljesített munkának nem minősége, nagy mennyisége, hanem a pálya hosszaságához képest annyit kivenni, amennyi ennek megfelelt. Ily módon természetesen lehetségessé tétetett nekik, hogy midőn egy millió forint áru munkát teljesíttettek, három millió forintot vehettek ki; és hogy erre nézve még jobban biztosítsák magukat, elhatározták ezen szer­ződésekben azt, hogy a társaság főmérnökét, ki egyedül lesz hivatva az építkezést ellenőrizni, és kinek hite­lesítése után köteles az igazgató-tanács a teljesített munka után járó pénzt utalványozni: ők hozzák javaslatba. Emellett elhatároztatott az is, hogy azon testületnek, mely az igazgató-tnnácsot volt képezendő, 16 tagja közül 10-et a vállalkozók fognak kinevezni, 4-et az angol-osztrák bank és kettőt a kormány. Tehát azok, kiket ellenőrizni volt e testület hivatva, nevezték ki e testületet. Mirevaló volt az igazgató­tanács másra, minthogy ellenőrizze az angol-osztrák bankot, hogy a. pénz kibocsátásánál, kezelésnél visz­szaélést ne kövessen el? Mirevalók másra, mint­hogy ellenőrizzék "Waring testvéreket, a vállalkozó­kat, hogy az építkezésnél a részvényeseket meg ne csalják? S ezen embereket 10 / 16-od részben a vál­lalkozók, 4 /'i6 részben a pénzbeszedők, s 2 / 16 rész­ban a magyar kormány nezezte ki. Meg kell itten még jegyeznem, hogy ezen szerződésnek utolsó szakaszában kijelenti Waring Károly s angló-osztrák bank meghatalmazottja, Mayer Károly azt, hogy ők Parisban csak esetleg talál­koztak. Az ember azt gondolná, hogy ennek semmi jelentősége nincs. Furcsának tűnhetnék föl, hogy ők ezt beletették, mert hiszen, mi köze ahhoz valaki­nek, hogyan találkoztak ők? De nem így áll a dolog:

Next

/
Thumbnails
Contents