Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-199

114 199. országos ülés február 1. 1874. létesítésére, amelyre szánva volt. A vállalat tehát meg­károsittatott a kormánynak hibája és bűne által. Nem lévén elegendő a vasút kiépítésére a pénz, egy bank-consortiumtól a kormány jótállása mellett pénz vétetett föl. Igen; de a kormány ezen jótállásra semmi törvény, semmi szükség által sem kényszerítve, sem jogosítva nem volt. A kormánynak akkor, midőn ezen szükség előállott, a törvényhozás elé kellett volna hozni a dolgot, s akkor a törvényhozás azon­nal intézkedett volna; intézkedett volna másfél év­vel ezelőtt az 1872. év közepe táján, midőn egé­szen mások voltak a pénzviszonyok és a mikor másképen lehetett volna ezen ügyet rendezni. Igen; de a kormány jótállott a bankoknál, hogy azon úgy­nevezett másod sorozatú elsőbbségi kötvények, a melyekre ők kölcsönt adtak, jogérvényesek, és hogy azok az ország által fizetett kamatok födözve vannak. Uraim! Ez nézetem szerint, rászedése volt ezen bankoknak, mert a tényállás nem az. És ha most, miután a crisis bekövetkezett s prolongálni többé nem lehet, a kormány a képviselőház elé jő, s föl­szólítja, hogy ezen műveletet hagyja jóvá, tegye magáévá, s sanctionálja azt, hogy a jóhiszemű, a törvény által biztosított részvények birtokosai jogos és törvényes vagyonuktól megfosztatván, a kölcsönt adó bank-consortium kielégíttessék azért, mert ezek­ért néhány minister jótállott: a kérdés ugy állítta­tik a képviselőház elé, hogy annak ily módon való megoldására a törvényhozás jogosítva nincs. A tisztelt ministerclnök ur tegnapi beszédében azt mondotta, hogy ő kész magára vállalni a fele­lősséget azért, a mit ő ezen keleti vasút ügyében tett. Én azt szívesen megengedem, hogy a minis­terelnök urnák ezen vasút bonyodalmainak előidé­zésében része nem volt ugy, a mint nem volt a jelenlegi közlekedési minister urnák sem. A bonyo­dalmak keletkezése és fölidézése sokkal régibb idő­ből származik. Hanem, tisztelt ház, azért nem mondhatom azt, hogy a mostani kormányféríiakat a felelősség alól egészen fölmenthetőnek vélném. Nem mondhatom pedig azért, mert nekik kötelességük lett volna az első pillanatban, midőn ezen ügynek állása tudomásukra jutott: azonnal intézkedni, hogy a törvénytelenségek megszüntetésével s az elköve­tett bűnök megtorlásával a törvényes állapot helyre­állittassék. Azonban a ministerium mit tett, mit tesz? és mire kéri ki mostan a képviselőház közre­működését? Födözgette és födözi most is a volt ministeriumnak hibáit és bűneit. (Igául szélső bal felől.) Igaz ugyan, a volt közlekedési minister ur nekem nemrég igen nagy hangon azt mondotta itt a házban, hogy nincs mit födözgetni. Kérem tehát a volt minister urat, lépjen most föl és mutassa ki, hogy nincsenek bűnök, nincsenek botrányok, nincsenek a legnagyobb visszaélések, éveken keresz­tül ezen keleti vasút ügyében. (Igazi) •. A kormány nem fordult azonnal az országgyű­léshez, mihelyt ezen botrányos állapotnak tudomá­sára jutott, s azért osztozik azon felelősségben, mely felelősség illeti azokat, kik ezen botrányt föl­idézték, és a kik okozói és segédjei voltak. Uraim! Hisz a kormány most sem fordult volna az országgyűléshez, hogy ha máskép segíthetett volna magán, ha talált volna Európaszerte egy bank-consortiumot, a mely az ő jótállása mellett kölcsönt adott volna: akkor ma ezen törvényjavas­lat a képviselőház asztalán nem volna ; hanem mi­után nem talált egész Európában, bejáratta Európa minden pénzpiaczát, de nem talált senkit, a ki hi­telezni akart az ő jótállására: kénytelen volt ezen törvényjavaslattal végre a képviselőház elé jönni. Azt mondják, hogy ha mi ezen törvényjavas­latot el nem fogadjuk: akkor a magyar kormánynak nem lesz hitele. Ugyan kérem, hát van-e most a ma­gyar kormánynak hitele? Hát nem-e azért jöttek-e a képviselőház elé : mert semmiféle bankár nem akart már önökkel traíikálni? Hiszen, a inig azt tehették, míg egy garast voltak képesek kapni a törvényhozás nélkül: mindenütt fölszedték azt. Hi­szen ezen keleti vasut-üzlet másfél esztendeig pro­longáltatott hat-hat hónapra, sőt az utolsó időbeu már hetekre és napokra. A mig tehát lehetett, a mig volt hitel : addig nem jött a kormány törvényhozás elé. S ime most, midőn odáig jutott: azt mondja, hogy akkor fog le­rontatni az ő hitele, ha a képviselőház e törvény­javaslatot nem szavazza meg. Tisztelt ház! A kormánynak eljárása ezen egész ügyben elejétől fogva végig sanctionálása volt min­den törvényellenességnek. Segédkezet nyújtott arra, hogy jóhiszemű részvényesek kizsebeltessenek és megkárosittassanak. Egyenes hozzájárulással vádol­ható arról, hogy ezen megkárosítás lehetséges volt. Én, tisztelt ház, mint mondám, tárgyilagosan, de kíméletlenül vagyok kénytelen fölidézni a múlt bű­neit; mert én azokból, melyek most a képviselőház előtt tisztán állanak, azon következtetést vonom, hogy bármi legyen is azon kölcsönnek sorsa, mely­nek visszatérítéséről most szó van, bármi történjék is a kölcsöntadó bank-consortiummal: nekünk köte­lességünk végre oly határozatot hozni, mely felelős­ségre fogja vonni azokat, kik ezen bűnöket elkö­vették, kik ezen bűnök elkövetésében segédkezet nyújtottak. És én, meg elvtársaim oly határozatot fogunk a tisztelt ház elé terjesztem, a mely erre fogja a képviselőházat fölhívni. Nekem tehát kötelességem, midőn ezt teszem, világosan kimutatni, hogy az általunk javasolt in­tézkedésre szükség van.

Next

/
Thumbnails
Contents