Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-198

198. országos ülés január 31. 1874. 109 hetők, mindazon összegek, melyeket netalán jogi s netalán méltányossági szempontból az országgyűlés hajlandó lenne a részvényesek szálaára megadni: nem lennének elégségesek arra, hogy a társaságnak lebegő adósságát födözzék. Mert, tisztelt ház, hiába állanak nekem elő akármily finom jogi okokkal és distinctiókkal, melyekkel demonstrálni kívánják, hogy kétes a másod-kibocsátásu prioritások jogi természete, kétes azoknak érvénye. Nem kétes az, tisztelt ház, hogy a keleti vasúttársaság 17 millió adóssággal bir; nem kétes az, hogy azon consortium, mely ezen összeget kölcsön adta, a legjobb hiszemben adta, adta a kormány biztatására ; (Zaj bal felől. Fölkiáltások bal felöl: Hát azért?! Hát fizesse meg a kormánya) igenis azért adta, (Zaj.) igenis azért, én annak idejében meg fogok felelni arról, hogy helyesen járt el a kormány; (Zaj) nem félek; igenis adta azért; adta, hogy segítsen a keleti vasút ügyén. (Élénk helyeslés jobb felől.) Tény az, hogy midőn ezen 80 mértföldnyi vasútnak 36 mérföldje volt kiépítve, pénze elfogyott : akkor ezen consortium volt az, a mely lehetővé tette, hogy ezen vasút kiépüljön, mely lehetővé tette, hogy Erdély legszélsőbb részéről ide a központig vasúton jöhessünk. {Élénk helyeslés jobb felől.) És méltóztassanak elhinni, hogy ha akkor magára hagyta volna a kormány a keleti vasúttársaságot : most bizonyosan szintúgy roszalták volna ugyazon képviselő urak a kormány tettét, kik most szemrehányást csinálnak a kormánynak az ellenkezőért. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Az a kérdés, tisztelt ház, honnan ered 17 millió forint deficit : az a kérdés ide nem tartozik, és még kevésbé tartozik azon consortium megítélésére, a mely az összeget kölcsön adta. Az a kérdés meg fog vitattatni annak idejében a házban, meg fog vitatattni talán a bíró előtt is. De ennek a kérdésnek eldöntése semmi esetre sem folyhat be azon kérdés megítélésére: tartozik-e a keleti vasúttársaság ezen consortiumnak, igen vagy nem? És én, akármily jogi subtilitásokkal méltóztassanak előállani, nem képzelek birót a világon, a ki azt fogná ítélni, hogy a keleti vasúttársaság ezen 17 milliót, a melyet a legjobb hiszemben adott kölcsön egy consortium, és a melyről be lehet bizonyítani, hogy az utolsó garasig a vasutba beleépittetett, azért, mert ez által a részvényesek jogaiktól megfosztattak : visszafizetni nem tartozik. {Élénk helyeslés jobb felől.) Akármi lenne az eredmény, a részvényeseknek akár így, akár ugy, nincs mindaddig, teljes meggyőződésem szerint, reményük bármi kárpótlásra : míg a keleti vasutat ily lebegő adósság fogja terhelni. Ezen lebegő adósság teljes megszüntetését vagy a lehető legkisebb mérvre leszállítását tervezi a jelen törvényjavaslat. Azt mondja Máttyus képviselő ur, hogy hiába fognak a bankok vagy az illető consortium ezen papírokat a vásárra dobni: mert hiszen nincs, a ki megvegye, kétes természetűek, és ennélfogva nem fogják megvenni. Annál sajnosabb, ha nem fogják megvenni, és ha egyátalában nem lesz keletük; s ha ennek következtében a consortium, mely a kölcsönt adta, netalán a bukás széléhez vezéreltetik ; mert ez által bizonyosan szaporittatni fognak a botrányok, melyek ezen vasút körül máris előfordultak, szaporittatni fogja, félek, egy másikkal, majd tudniillik azt fogják mondani, hogy Magyarországon pénzt sem lehet kölcsön kiadni, mert az nagyon kétes, hogy vissza lehet-e kapni. {Helyeslés jobb felől.) Volnának még több észrevételeim. (Halljuk!) Zsedényi képviselő ur például ezen másod sorozatú prioritások jogi természete ellen fölhozta, hogy ezeknek kibocsátása az alapszabályokba ütközik, mert az alapszabályok szerint csak 3

/

5 részben szabad prioritásokat kibocsátani, 2

/

5 részben pedig részvényeket ; ez pedig már azon tul megy, mert az egész építési tőkére terjed ki. Ily okoskodások után természetesen lehet mindenféle jogi kételyeket támasztani; mert tisztelt barátom épiti ezen okoskodást az alapszabályok egyik §-ra, mely mit mond? Azt mondja, hogy ha a keleti vasúttársaság, engedélyezett vonalain kívül még többeket építene, melyek ha jól emlékszem, a második pontban vannak elősorolva, tudniillik Brassótól tovább, Marosvásárhelytől tovább. Egy szóval, ha hálózatát kiterjesztené, azon esetben szabad az építési tőkét növelni és ezen növelendő építési tőkét szabad és kell, csak azon módon beszerezni, mint az eredetit, tudniillik 3

/

5 részben prioritásokban, és 2

/

5-öd részben részvényekben. Erről szól az a paragrafus. Ez a paragrafus a jelen esetre, azt hiszem, egyátalán nem alkalmazható. (Ellenmondás a szélső bal felől. Halljuk l) Arról, hogy mi módon és mikép szabad a társaságnak kölcsönöket fölvenni üzleti vagy egyéb költségei födözésére; arról az alapszabályokban határozat tudtomra nincs. És szabad tudtomra, nemcsak ennek, hanem szabad természet szerint, minden társulatnak kölcsönöket kötni, a mennyiben ilyenekre egyik, vagy másik oknál fogva szüksége van. És én kérdem a tisztelt házat : vajon nem minden kölcsön, melyet egy részvény-társulat köt, elsőbbségi kölcsön-e? (Helyeslés jobb felől.) Vajon nem minden adósság előzi-e meg a részvényeket? Igen természetesen {Ügy vanl jobb felől.) mert hiszen különben senki sem adna a részvény-társulatoknak kölcsönt; tehát a maga természeténél fogva elsőbbségi kötvény minden ily kölcsön. De többet mondok: vajon, ha a keleti vasuttársulat nem ezen módhoz nyúlt volna, hanem ily kötvények helyett például váltókra fogott volna köl-