Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-170

86 170. országos ülés november 25. 1873. értékű, mint egy másik factor, amelyet a tisztelt előadó ur beszőtt előadásába, tudniilik Isten áldása. Ha ilyen tényezőkkel, erkölcsi Ígéretekkel és Isten áldásával csinálunk pénzügyi politikát: akkor igen gyenge lábon áll a mi pénzügyünk. (Helyeslés. Derültség hal felől.) Ha elfogadom is azt, amit a tisztelt előadó ur mondott, hogy a consortium meg fogja adni a másik kétharmadot is : azt kérdem, de milyen föltételek alatt? A törvényben csak azt látom, hogy a kormány fölhatalmaztatik ezen másik kétharmadot 86 és fél millió forintért odaadni. De ha a . másik oldalról semmi kötelezettség sincs: akkor a consortium egy néhány nap múlva azt mondhatja, hogy igen is megadom a második 25 milliót; de 70-ért vagy 80-ért veszem a 100 forintos kötvényt. Az ő részéről nem lévén semmi kötelezettség: mindig az ő kénye-kedvére vagyunk hagyatva. De, tisztelt ház, van egy tényező, amelyet nem szabad felednünk. Hallottuk ugyanis mindnyájan az osztályokban, a lapokban is fölvolt már említve, hogy milyen föltételek alatt fogja a consortium, ha tetszik, adni a másik kétharmadot: ha „jól viseljük magunkat". Igen szomorú, tisztelt ház, hogy oda. jutottunk, hogy a bankár-consortium a mi mentorunk lehet, s leczkéztetheti egész Magyarországot s képviselőházát, (Igaz! bal felől.) De. tisztelt ház, elfogadnám, mint — fájdalom — megérdemeltet a leczkéztetést: ha arról volnék biztos, hogy a consortium jó magaviselet alatt, amelyet tőlünk követel, csupán pénzügyi jó magaviseletet ért. Ha azt akarja mondani a consortium: meg fogom adni a másik kétharmadot is, ha azt látom, hogy Magyarország törvényhozó testülete erélyesen hozzá fog a pénzügyi helyzetreformálásához, a megtakarításokhoz, hogy rendet akar behozni, azon esetre azt mondanám: megérdemeltük a leczkét, elfogadom. De mi biztosit engem arról, hogy mást nem ért a consortium a „jó magaviselet" alatt. Az igen tisztelt pénzügyminister ur tagadólag int. Szeretnék az ő optimismusában osztozni. De ki kezeskedik arról, hogy a consortium nem azt fogja-e találni, hogy Magyarország pénzügyi helyzetét másként nem lehet orvosolni, mint azon az utón, amely több lapban volt fölemlítve az utolsó napokban, azaz a parLimentalismus megszorítása s a reactionak túlsúlyra vergődése által? S ha ezt hiszi a consortium: ki kezeskedik arról, hogy összeköttetései folytán nem fogja-e fölhasználni ezen a szerződés által neki adott hatalmat, hogy pressiot gyakoroljon Magyarországra saját belügyeinek rendezésében ? vagy ki kezeskedik arról, hogy ezen jó magaviselet alatt a consortium nem azt érti-e, hogy a bankügyekben teljesen az ő tetszése szerint járjunk el? (Élénk helyeslés bal felől.) Hogy | csak akkor kapjuk meg a második és harmadik harmadot, ha magunkat a bécsi nemzeti bank kénye-kedvének alávetjük, azaz: ha nemcsak az állam pénzügyi helyzetét, hanem Magyarország nemzetgazdászati jövőjét is föláldozzuk? (Zajos tetszés a hal oldalon.) Uraim! Drágán fizetni meg a fölajánlott pénzt, emellett még az összes államvagyont elzálogosítani, emellett még a legdurvább mellék-föltételeket is elfogadni, mint ez a törvényjavaslatban van, s ezzel semmi mást nem érni el, mint egy illusorius alamizsnát, 21 milliót s a többire nézve kitenni magunkat ezen urak kénye-kedveinek: ez, nézetem szerint, teljesen elfogadhatlan szerep. (Helyeslés hal felől.) S ezzel, tisztelt ház! ugy hiszem, elegendően czáfoltam az egyedüli érvet, mely a törvényjavaslat mellett fölhozható. Mit mondanak a jobboldalon ? „Igen is, durvák a föltételek, nagyon nehezek, súlyosak, de nekünk gyors, rögtöni segélyre van szükségünk; s ennek következtében mindent e! kell fogadnunk!" De hol van a segítség? Megmutattam, hogy csak névszerinti a segítség. Kapunk legfölebb 21 és fél milliót, vagyis, nem is mi kapunk, hanem kapja a bankár-consortium, a többire nézve legkisebb biztonság sincs a törvényjavaslatban. Tehát mindenünket oda áldozzuk semmiért, sem most, sem jövőben segítséget nem nyerünk ezen törvényjavaslattal. Tisztelt ház! Ilven föltételek alatt, legdurvább, a legmegalázóbb kikötéseket elfogadni, és semmit nem kapni ennek fejében, ily föltételek alatt kölcsönt fölvenni, nézetem szerint, nemcsak Magyarország megbecstelenitése, hanem anyagi és szellemi megsemmisítése volna, (Élénk helyeslés hal felöl.) Ehhez én sohasem fogok járulni. (Hosszasan tartó zajos éljenzés bal felöl.) Kerkapoly Károly pénzugynti-* ilister • Tisztelt ház! Fájdalom, nem vagyok azoa helyzetben, szemben az előttem szólott tisztelt képviselő úrral, azt vitathatni, hogy a kölcsön, melynek fölvételét, illetőleg fölvételének elhatározását czélozza a törvényjavaslat: nem drága, nem terhes; magamnak is el kell ismernem, hogy az ilyen De, amint abban a helyzetben nem vagyok, hogy a tisztelt házat fölhívhatnám egy, a mi viszonyainknak átalában, nem pedig a jelenlegi pillanatnak megfelelő, tehát a jelenleginél kedvezőbb föltételek alatt kötött kölcsönnek elfogadására, s amint ezt őszintén be is vallom: ugy másrészről bizalommal kérem a tisztelt házat, nemcsak a magam, de az ország érdekében is; {Mozgás a szélső hal oldalon-. Halljuk! Halljuk!) engedje meg nekem, hogy azok iránt, amik a tisztelt képviselő ur által rajzolt képen a valóságnál még sötétebben tartvák azok iránt, amik rajzában, az én fölfogásom szerint, túlhajtottak, elr mondhassam a magam fölfogását. (Halljuk! Hallr