Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-170
170. országos ülés juk!) Nem lesz a kép akkor sem mosolygó; de azt hiszem, — és ez meggyőződésein, — hogy igazabb, hűbb lesz az, és az igazat, hívet minden körülmények között, legyen az kedvező vagy kedvezőtlen, épen mert igaz, épen mert hű : tudni, megismerni mindig előnyös. (Halljuk! Halljuk]) A tisztelt képviselő ur azt mondta, hogy ma itt a föladat nem a helyzet miképen létrejöttének történetét ecsetelni, nem keresni a fönnforgó állapotnak okát és okozóját, vagy okait és okozóit. Erre, mint monda, lesz más idő. Nem a mai napnak föladata továbbá, ugy monda, hogy tanácskozzunk arról, miként lesz majd a ma nagyon is kedvezőtlen helyzet tartósan jobbra átváltoztatandó. Hiszen ez fiem egy-két napnak, s nem is egy-két hétnek, ez éveknek lesz dolga. A mai nap föladata az, hogy vajon az acut bajnak megorvoslására kinált mód: a kölcsön fölvétele, sőt nem is a kölcsön átalában, de ezen kölcsön czélszerü-e az acut bajnak orvoslására és a radicalis cura eszközölhetésére időt biztositó-e. Igen vagy nem? Elfogadom a mai napnak föladatául ezt is, és hacsak azokra szorítkozom előadásomban, amikre szorítkozni fogok, kérem, méltóztassanak ezt ezen körülménynek betudni; ne pedig annak, mintha nem érezném szükségét többnek is, s mintha mindezen irányokban mind a múltra, mind a jövőre nézve egy és más elmondandóm ne lenne Ezt tenni fönntartom én is magamnak a ház engedelmével más megfelelőbb időkre. Most hát tisztán szorítkozom a kérdésre illetőleg arra, amit a tisztelt képviselő ur a mai nap kérdésének lenni elismert; de megjegyzem, hogy a válasz, melyet a kérdésre ő ad, s a válasz, melyet az ő általa elmondottak után adni lehetne : egy átalában nem kielégítő. Nem elég a válasznak negativnek lenni; nem elég megmutogatni, hogy azon teljes megnyugvás, azon teljes menedék, melyet mindannyian óhajtanánk, ezen kölcsönnel nincs elérve, nincsen biztosítva. Kell felelni azon kérdésre is, hogyan leszünk hát, vagy lennénk anélkül. (Nagy zaj bal felől. Horn közbeszól: ,, Nem az én föladatom]") Hogy a tisztelt képviselő ur azt a maga részéről föladatának nem ismerte, ezt értem; az ő állása hozta ezt magával; de ha én őt azon utón követném: én már bűnt követnék el; mert nekem kell ajánlanom valamit, teljesen jót és kielégítőt, ha birok, kevésbbé jót és kevésbbé kielégítőt, ha többet nem birok. (Igaz!) Kérem ezt a különböző helyzetre való tekintettel méltányolni. A tisztelt képviselő ur a fönforgó helyzettel, a megoldásra váró föladattal szemben sem véli a kölesön elfogadását, s az erről szóló törvényjavaslatnak törvényerőre emelését megengedhetőnek, s pedig több okon. november 25. 1873. ° ' Ezen okok elseje az, hogy a kölcsön, mint mondja, méreg drága, és e méreg drága magas ár nemcsak addig fizetendő, mig az a helyzet rendkivülisógénél fogva motiválva lesz, de azontúl is teljes öt évig. ő a drágaságot kiszínezi; különböző versiókban fölmutatja azt; az évi teher nagysága helyett az öt évi teher nagyságát tárja elénk, mert igy természetesen ötszörte nagyobbnak látszik az. (Közbeszólás bal felől: Mert valóban ugy van!) Ez, gondolom, tisztelt ház, fölösleges fáradság. Elég drága, elég nagy az az ár, ha egyszeresen mutatjuk is föl, mint egy évre esőt. (Zaj bal felől. Nevetés.) Ne méltóztassanak nevetni, komoly ez a dolog. (Közbeszólás bal felől: Nagyon komoly l) Elég baj ez, ha nem nagyítjuk is. Méltóztassanak elhinni, hogy azon sok megviselteié s után is, melyen nemcsak az ország, de, mint annak pénzügyi bajai által közvetlenül és első sorban érintett, magam is keresztülmentem; még érzek magamban erőt, ha azt, kötelesség-érzetemmel összeegyeztethetőnek vélném, még azon irányban is sokat elmondhatni, hogy nem olyan mértéktelenül nagy azon teher, és nem olyan igen kétségbeejtő, minőnek rajzolják. (Atalános fölkiáltások: Halljuk!) S ha ezt nem teszem, de őszintén azt mondom, elég drága az, ha terhét nem ötszörözve tüntetjük is föl: ezzel nem tettem egyebet, mint először meghódoltam az igazság előtt, és másodszor nem akartam egy figyelmeztetést, mi a tényekben rejlik, devalválni, nem akartam egy intést súlyából kivetkőztetni, amire, azt hiszem, szükségünk van, (Zaj bal felől. Halljuk] Halljuk!) Azt mondja a tisztelt képviselő ur, a hírlapokban mindenfelé ki lett számítva, hogy e kölcsön évi kamata ÍO 1 /^ % _ra mc 87Én azt állítom, hogy ezen számítás körülbelől ép olyan alapos és jogosult, milyen azon másik számítás, mely a %-ot 9 és 3 / 4-re teszi, s ez azért, mert egynémely — ma még meg nem határozható — eventualitástól függ a teher nagysága. De futuris contingentibus pedig teljes biztossággal egyikünk sem szólhat. Elfogadom hát, hogy 9 3 / 4 %-tol 10% %-ig emelkedhetik ez a teher. Roppant teher! Engedjen meg a tisztelt képviselő ur, én valóban nem látom be, mit nyernék vele én, ha a lehető legalacsonyabb összeget állítanám oda, mint bekövetkezendőt; de viszont azt sem értem, mit nyer ő az ellenkezővel? Különben ez neki szokása. Mivel már a lapokra mentünk át, emlékeztetem a tisztelt képviselő urat, hogy a legközelebbi, az 54 milliós kölcsön tárgyalását előzőleg is, szokásához híven, szintén tett számítást, s közölte azt a lapokban, ha jól emlékszem, épen az ő közlésének fölirata hangzott akkor ekképen: „Kerkapoly, 8°/ 0-es államkölcsöne" Ugyanazon kölcsönről szólt
