Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-168
168. országos illés november 22. 1873. 71 Befejezem ezennel beszédemet, tisztelt ház! azon nyilatkozattal, hogy Perczel Béla tisztelt képviselő ur benyújtott indítványának mellőzésével kérem a házat, hogy napirendre térni méltóztassék. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Ivánka Imre: Tisztelt ház! csak egy igen rövid megjegyzést leszek bátor az előttem szólott tisztelt képviselő urnák szavaira tenni. (Halljuk í) Az igen tisztelt előttem szólott képviselő ur ezen oldalhoz fordulva azt mondta: hogy ezen párt nem tartotta feladatának a törvényeket, az alkotAiányt védeni. Ha ez igy volna, az igen tisztelt képviselő ur talán most is azon szokott szólásmóddal élhetne, hogy a számkivetés keserű kenyerét eszi. Mert azt, hogy ide méltóztatott jönni, a minek örvendünk és üdvözöljük, bizonyosan csak annak köszönheti, hogy ez a párt és mindnyájan, kik itt vagyunk, védelmeztük a törvényeket már akkor is: midőn önök jelenléte által még nem volt szerencsénk megtiszteltetni. Én ezen örökkévaló fölállítását annak, hogy a számkivetésben mit tűrtek, és mit nem tűrtek — Irányi Dániel: (közbeszól) Nem mondtam ! Ivánka Imre: Simonyi mondta . . . .... egészen helytelennek tartom. Ne gondolják kegyetek, hogy mi nem tűrtünk semmit ; tűrtünk többet, (Helyeslés jobbfelől s a balközépen,) s ki voltunk téve nagyobb veszélyeknek, mint önök, kik Araerikában, Schvájczban, Angliában egészen bizton érezték magukat, s onnan puskáztak. (Derültség.) Épen ugy, mint önök roszalják deczember 2- kát, roszaljuk mi is; de igenis helyeseljük azt, mi azóta történt, s azért helyeseljük, mert azt merem mondani, hogy talán alkotmányosabban eljáró királya ezen nemzetnek nem is volt. (Élénk éljenzés.) Hozzájárulok Perczel indítványához. Simonyi Ernő: Egy pár szóval akarom megjegyezni előttem szóló tisztelt képviselő urnák, hogy én nem panaszkodtam a száműzetésben történtek fölött. Csak azt mondtam: tőlem ne kívánják azt, hogy oly incidens alkalmából gratuláljak, s szerencsét kívánjak, mely engem hontalanná tett, s 19-éven át száműzetésbe vetett. Ennyi volt, mit mondtam, s én sem azoknak szenvedéseit nem kicsinyeltem, kik idehaza voltak, sem azokét nem nagyitottam, kik külföldön tartózkodtak. Csiky Sándor: Tisztelt ház! (Elálll Eláll!) Csodálatosnak tartom, hogy más képviselő jobban akarja tudni, vajon beszélni akar-e az, aki szólásra jelentkezett, mint ő maga. Nem tudom, csalhatatlan-e, vagy mindentudó az illető, — de minden esetre sajátságos eljárás, s előttem valóban megfoghatatlan. Én nem szándékoztam e tárgyhoz szólani, miután én is aláirtam a benyújtott elleninditványt, s az abban foglalt indokokat, melyek itt fölolvasva lettek, elégségeseknek találom. De miután Tisza Kálmán tiszteletlenséggel a fejedelem iránt látta jónak vádolni azokat, kik ezen elleninditványt aláírták : lehetetlenség, hogy én is magamra ne vegyem e vádnak súlyát, s ki ne mutassam a tisztelt ház előtt, hogy annak semmi alapja sincs. Sőt ellenkezőleg, tisztelt ház, én abban a hitben élek, hogy azok viseltetnek a törvényesen megkoronázott magyar király személye iránt tiszteletlenséggel, akik a deczember 2-ika alkalmából, értve 48-at, az osztrák császárnak a képviselőházból üdvözlő küldöttséget látnak jónak kiküldeni. Mert a tisztelt képviselőháznak van legalább 40 tagja, kik azok körében voltak, kik az 1848-iki deczember 2-ika ellen, mely által Magyarország megsemmisítése, föloszlása, fölfüggesztése volt kimondva, fölszólaltak s tiltakoztak. Vajon micsoda tiszteletadás az, tisztelt ház, a törvényes magyar király iránt, ki most azon alkotmányhoz tartozik, amely alkotmányt védettek önök is, és védette az egyetemes nemzet ő ellene; ha most, mondom, mi az osztrák császárnak, aki ellenében ezt védeni kellett, üdvözletet mondunk. Ebben a tényben nem találom föl azon tiszteletet, melynek tárgya előttem a magyar király. Azt is hallottam ugyanazon képviselőtársamtól említtetni, hogy nem azért történik ezen üdvözlő és szerencsekivánó küldöttségnek kiküldése, hogy 1848. deczember 2-ikán nem volt még törvényes király ; hanem azért, mert 1867-ben törvényes királyivá lévén, mikor császári trónra lépésének emléke alkalmából üdvözöltetik: akkor ez a magyar király irányában is tétetik, ezt pedig mindenkinek meg kell tenni. Én ezen indoknak sem tulajdonítok fontosságot és pedig ugyanazon okból, melyet már fölhozni bátor voltam a tisztelt ház előtt. Egyébként t. ház, megengedem azt, hogy a t. ház tagjai körében lehetnek olyanok, kik nagyobb ellenmondás és következetlenség nélkül deczember 2-ikán elmehetnek ő felségének üdvözlésére, de én nem vagyok azok sorából való, mert én 1848-ban is képviselője voltam ezen háznak, azontúl pedig ugyanazon uralom által, mely 21 éves önkényt gyakorolt, mindenemtől megfosztattam, és tömlöczre ítéltettem. Ezen uralomról nem mondhatom, akár hogyan akarjam magamat megerőtetni, hogy az nekem jól esett, s nem tehetem, hogy az oly alkotmányellenes, erőszakos hatalomnak üdvözletet és szerencsekivánatot fejezzek ki. Ezen okokra tekintettel t. ház, irtam én alá az elleninditványt. (Helyeslés a szélső bal felől.)
