Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-168
72 168. országos ülés november 22. 18T3. Huszár Imre jegyző s Madarász József! (Felkiáltás a szélső-bal felől: Csengeryl) Elnök: Felírva még csak Madarász képviselő ur van. (Felkiáltások: Halljuk Madarászt!) madarász József s Tisztelt ház! Hogy Magyarország megkoronázott királya iránt, tiszteletlenséggel viseltetni az elleninditvány megtétele után sem kivan senki: annak jele lesz ugy hiszem az is, hogy én, ha több társaim nem emlékszenek is rá, vagy ők nem óhajtanak is már azon alapon lenni, de melyen én maradok, habár 1868. június 4-ikén beterjesztettem a háznak okadatolt indítványomat, mely kimondá azt, hogy az 1790. és azt megelőző törvények követelményei, nem teljesittetvén, törvényesen meg sem koronáztathatok Ferencz József Magyarország királyává : mégis megismertük, hogy az országgyűlés nevezetes nagy többsége által királylyá koronáztatván, ez által az országnak azon országgyűlés többsége által megkoronázott királya lőn. Hanem daczára ennek, habár részemről sem akartam ma e tárgyhoz szólni, mert önmaga a "Pesti Napló s-nak e napokban kiadott lapja megmondotta már azt, hogy az 1848—1867-iki időszak milyen volt, mondván: „feldúlatott az ország jóléte, összetiportatott az ősi alkotmány s patakokban ontatott ki a honfivér." Lehetetlennek hittem, hogy azon párt, melynek lapja önmaga bevallja a 25 év közül 19 éven követett e politikát: mégis a a 25-évet akarja üdvözölni, melytől a 19 évnek általa elkárhoztatott politikáját elválasztani nem lehet. s csakis Debreczen városa első kerülete képviselőjének, Tisza Kálmán képviselő urnák fölszólalása késztet most részt venni az alkotmányos vitában. A tisztelt képviselő ur egyik képviselő-társamat s talán mindnyájunkat meg akar nyugtatni, hogy ne féljünk, hisz hajszálunk sem fog meggörbülni. Bocsásson meg a tisztelt képviselő ur, hogy én e megnyugtatást s biztatást alkotmányos polgár létemre még csak a ministerelnöktől vagy a kormánytól sem, még külön önmagától a fejedelemtől sem, hanem hazánk összes törvényeitől várom, s e megnyugtatást nem kívánom egyes képviselőtől élvezni; hanem hazánk fönálló azon alkotmányától, mely most ennyiben csakugyan van. S ha egy képviselő az alkotmányon tul önmagának nagyobb hatalmat akar vindikálni e megnyugtatásra nézve : az szerintem hiheti, hogy azon alkotmány valószínűleg nem is volna erejében, hacsak az ő külön megnyugtatását ahhoz nem adná. (Zaj.) E tekintetben elmondván nézetemet, bátor vagyok a t. képviselő urnák néhány okoskodását követni. (Felkiáltások bal felöl: Nem ssükséges\ Jobbfelöl: Elálll) Azt mondja a t. képviselő ur: állítják az elleninditványozók, hogy az alkotmány garantiájától fosztatnék meg, de ez nem áll először azért, mert bármikor következett is be a koronázás : az örökösödési jog ő fölségét illette, s másodszor, mert az alkotmányt visszaadta. Ezek voltak a tisztelt képviselő ur okai. Engedje meg, hogy először is a iaásodik okra nézve én azt higyjem, hogy maga a koronázott király be fogja ismerni, hogy ő az alkotmányt nem adta vissza. Egyes ember, még a király sem adhat vissza alkotmányt; hanem visszaadja azt, megerősíti s föntartja a nemzet összes akarata, azu.^ tán hozzájárulván s esküjével megerősítvén azt a király, köteles azt föntartani. Ami pedig első állítását illeti, hogy az örökösödési jog őt illette. Igaz, hogy az 1723. I. II. és III. t.-czikk szerint, ha elég tétetik mindazon követelményeknek, melyeket az 1790. Ilí-ik törvény fölállít : őt illette volna az örökösödés ; hanem engedje meg a t. képviselő ur, hogy emlékezetébe idézzem, mit mondott ő 1861. május 16-án, és ezzel aztán összeegyeztetheti azt, amit most mondott. A tisztelt képviselő ur szavai ezek voltak: ,1849. május 5-én a most is uralkodó ausztriai császár ő felsége széttépte a kétoldalú szerződést, széttépte a pragmatika-sanctiót, megsemmisítette az az által biztosított magyar alkotmányt, feldarabolta az országot, és fegyverrel igyekezett azt meghódítani." Én azt vélem, hogy az 1723. első és második t.-cz. az a pragmatica sanctio, melyről a t. képviselő ur szólott. Ha tehát az 172 3-ik t.-cz. a pragmatica sanctio, melyről azt monda tisztelt képviselő ur, hogy bármikor következett is be, az örökösödés mégis őt illette, miután már elébb szerinte széttépetett és megsemmisíttetett: akkor nem tudom minő következetességgel mondhatja, hogy bármi történt légyen, őt illette az örökösödés. (Zaj) Ugy hiszem. t. ház, Irányi Dániel t. képviselőtársam előadta ab kotmányunk iránti kötelességünket, melyekhez éa most is ragaszkodom. Tudom én, mi az én kötelességem, mert résztvettem hazánk küzdelmeiben, s a teljesen önálló független Magyarország kivivására szenteltem, szentelem és fogom szentelni minden tehetségeimet: azért is az elleninditványt pártolom, (Helyeslés a szélső-baloldalon.) Csengery Antal: Tisztelt képviselőház? Olyan indítványról lévén szó, amely alkotmányos nemzetek parlamentéiben a pártok között vita tárgyává tétetni nem szokott: nem véltem szűkségesnek, hogy részünkről a tett indítvány bővebben vitattassék. (Helyeslés.) Minthogy azonban a másik oldalról egy képviselő ur czélzatosan emelte ki, hogy ezen párt részéről az indítvány mellett szózat nem emelkedik: figyelmeztetnem kell őt azon tényre, hogy ezen párt kebeléből, ezen párt megbízásából tétetett az indítvány. (Helyeslés.) Oly tény ez, mely a párt érzelmeit a legkiáltóbban bizonyítja. (Élénk tetszés.)
