Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-168

70 168. országos ülés uovember 22. 1873. A tisztelt képviselő ur azzal végezte beszédét, ; hogy ő tiszteletlenségnek tartja azon elleninditványt, , mely a mi padjainkról jött. (Nem így mondta!) A tisztelt képviselő ur alkalmasint nem figyelt mindazon szónokokra, akik előttem ezen padokról szólottak, mert egyik sem szólott tiszteletlenül a fejedelem személyéről; sőt ellenkezőleg, mindenki hangsúlyozta azt, hogy a koronás király iránt mind maga, mind mindenki az országban tisztelettel viseltetik, De midőn mi tisztelettel viseltetünk e koronás király iránt: ugyanakkor kell, hogy tisztelettel viseltessünk Magyarország alaptörvényei iránt is. Én a tiszteletet nemcsak ugy értem, hogy csak a fejedelem személye, hanem, hogy az Magyarország alkotmánya iránt is legyen kifejezve. A tisztelt képviselő ur megkülönböztette az 1848-ik évi deczember 2-kát az 1867. évi június 8-ikától, de csak szóval; tettel azonban, midőn a tisztelgő küldöttség felküldését ő nem találta törvényesnek, ezen különbséget nem bizonyította be. A tisztelt képviselő ur nem találja, hogy azáltal, hogy mi deczember 2-ikának alkalmából küldöttséget iiulitunk ő felségéhez, az ország jogairól lemondunk, s azt mondotta, hogy azon küldöttség elindítása nem egyéb egyszerű tisztelet-nyilvánításánál, s figyelmeztetett minket arra, hogy mi ne állítsuk azt, hogy a parlament, a magyar országgyűlés ezen küldöttség elindításával maga mondana le az ország biztosítékairól. Mi nem állítottuk azt; mi elleninditványunkban csak azt mondjuk, hogy abból azt lehet következtetni, hogy a képviselőház a koronázást körülvevő biztosítékokról ezen küldöttség elindítása által lemondani látszik. Én nagy figyelemmel hallgattam a tisztelt képviselő ur beszédét; de kénytelen vagyok megvallani, hogy egyetlenegy megállható okot, hogy egyetlenegy megállható érvet nem találhatok arra, hogy Perczel Béla tisztelt képviselő ur indítványa helyeseitessék és elfogadtassák. {Fölkiáltások a balkösépen: Mi találunk.') A tisztelt képviselő ur azt mondja ránk czólozva, (Hattjuki) hogy azt, mire a nemzet fátyolt vetett; nem szabad ismét felmelegíteni, hogy, midőn a nemzet valamire szavát adta, azon adott szavával nem szabad játszani. Nem mi lebbentettük fel a fátyolt a múltról: önök tették azt: nem mi játszunk szavunkkal, midőn mi a koronás király iránt hűségnek ismételten jelét adjuk, midőn mi nem a magyar koronás királyhoz küldendő tisztelgő küldöttséget, ha annak 25 éves jubileuma elérkezik, ellenezzük; hanem azon fejedelemnek jubileumához nem akarunk hozzájárulni, aki 1848. deczember 2-án Magyarország királya nem volt. (Igazi a szélsőbal felől.) Önök kényszerítenek bennünket, hogy ezen megkülönböztetést megtegyük. Mi nem emlékezünk ; meg itt a teremben azon szomorú napról, a mely • 1848-iki deczember 2-ával jeleztetik; nem idéztük föl emiékezetökbe azon gyászos eseményeket, melyek ennek következményei voltak, nem idéztük fel emiékezetökbe, hogy Windischgratz rövid idővel ezután elözönlötte seregével Magyarországot, és hogy azon küldöttségnek, mely békeajánlatokkal járult hozzá, azt felelte : „Lázadókkal nem alkuszom." Mi nem emiitettük fel s nem idéztük volna emiékezetökbe azon második altér ego irtózatos garázdálkodását e hazában, a melyre a pesti s az aradi vérnapok szomorú, gyászos és irtóztató illustrátioul szolgálnak, mi nem emiitettük : önök kényszerítenek minket és a nemzetet arra, hogy visszaemlékezzünk erre; nem mi idéztük fel, önök emlékeztettek az absolutismus által 17 éven keresztül folytatott gyászos cselekvényekre, a midőn Magyarország alkotmánya megsemmisíttetett, midőn Magyarország a földképről eltöröltetett, midőn Magyarország nemzetisége lábbal tapodtatott, midőn a germanizátió itt fölütötte sátrát és még nyelvétől is meg akarta fosztani a nemzetet; nem mi emlékeztettük önöket arra, nem mi akartuk emlékeztetni a nemzetet, önök emlékeztetik a képviselőket, önök a nemzetet az önök indítványával. És önök ekkor nekünk szemünkre hányják a tiszteletlenséget a fejedelem, a koronás király iránt! Ez, azt hiszem, igazságos nem lehet! Én, tisztelt ház! mint mondám, nem akartam szólani, és mert nem akartam, azért nem is folytatom beszédemet, csak arra kérem a tisztelt házat, hogy midőn ezen őszinte és a törvényeken alapuló meggyőződés kifejezését hallják : akkor azt ne illoyalitásnak tulajdonítsák, mint Perczel Béla és Tisza Kálmán képviselőtársaink; hanem azon rendületlen törvény iránti tiszteletnek, a mely e pártnak mindig tulajdona volt és mindig tulajdona fog maradni. (Egy hang bal felől: De nem kizárólagosan í) Hogy e mai napon kizárólagos tulajdona e pártnak, azt érzem és nyilvánítom. (Igaz! szélső bal felől. Nem igaz 1 jobb felől és a balközépről. Rendre Elnök csönget.) Elnök: Tisztelt ház! A házszabályok 133,. §-a értelmében (Fölkiáltások: Ralijuk az elnököt!) rendre utasítom a tisztelt képviselő urat (Zaj. Fölkiáltások szélső-bal felől: Miért? Tudni akarjuk!) azon kifejezéseért, a melynél fogva a tisztelt képviselő ur állítja, hogy a törvény iránti tisztelet egyedül az ő pártjának tulajdona. (Helyeslés jobb felől.) Irányi Dániel S Én a mai napra értettem s értem is. amit mondottam. (Fölkiáltások; Soha sem!) És igen sajnálom, hogy a tisztelt elnök urnem tartja ugy, azon elnök, aki az 1848-ki országgyűlésnek vélem együtt tagja volt, a mely egyhangúlag kárhoztatta az 1848. deczember 2-kán kiadott rendeletet, a mely egyhangú kárhoztatásba tiszr telt elnök ur is beleegyezett.