Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-168

1C8. országos ülés november 22. 1873. 69 említést tétetni kegyvadászatról, hivatalvadászat­ról is, melylyel szemben nem: akarom mon­dani, hogy talán mások pedig mást vadásznak ; (He­lyeslés. Derültség a halközépen és jobb oldalon.) mert én részemről sem hivatalt, sem kegyet, sem azt a másikat nem vadásztam, (Élénk tetszés a balközé­pen) és nem vadászom; ámbár örülni fogok, ha ezen utóbbit, anélkül, hogy vadásznáai, elérném. (Helyeslés.) De nekem azoktól, kik ezeket fölhozták, és akik oly nagy honfiúi bűnt látnak abban, hogy Ma­gyarország koronás fejedelme iránt az országgyűlés egy egyszerű jó kivánatot fejezzen ki, mondom, azoktól nagyon eltérő a nézetem. Tudom én a ki­tételeket, de azt is tudom, hogy azok közt is, akik ebben most ilyen nagy bűnt helyeznek, vannak, kik üdvözlő küldöttség tagjai voltak akkor, (Zajos föl­Máltások : Igaz! Csanády! Tetszés. Élénk taps.) mi­dőn a második deczemberi esemény már bekövetke­zett, és a coronatio még nem következett be. (Za­jos tetszés. Mozgás a szélső bal oldalon. Nevezze meg !) Én legalább ugy vagyok értesülve ; ha kíván­ják — mert azt hallottam, hogy nevezzem meg — megnevezem ; ha nem kívánják, nem nevezem meg. Németh Albert s Gyerünk tovább ! Tisza Kálmán: ügy-e hogy ne nevez­zem meg! (Élénk derültség.) Mondom, hogy én azt tudom, de azért önöké­től különböző a nézetem. Nem mondom, hogy azok, akik akkor ezt tették, oly nagy bűnt követtek el, hogy azóta azt ne expiálhatták volna ; de engedje­nek meg, hogy én, ki akkor nem tettem : ne tartsam magamat bűnösnek most, midőn koronás fejedelem­nek teszem. (Élénk helyeslés. Tetszés.) Én még csak egyre kívánok az előttem mon­dottak közül reflectálni. Egy igen tisztelt képviselő­társam azt mondta, — hivatkozott egy másik kép­viselőtársunk beszédére, — hogy igenis azon kép­viselő urnák — Miletics képviselő ur volt — van oka gratulálni, mert hiszen a 2-ik deczemberi ese­mény szülte a szerb Vojvodinát. Én azt gondolom, hogy ha akkor neki lehetett volna, — ha t. i. azon gyanúsítás, amivel én nem akarom gyanusi­tani, állna, hogy annak visszaállítását óhajtaná, — ha akkor neki lehetett volna gratulálni ; most, mi­dőn az akkor született szerb Vojvodina nem léte­zik, mert alkotmányos, törvényes királyunk van : most nekünk van okunk gratulálni. (Élénk tetszés.) De különben megengedjenek a tisztelt képvi­selő urak, ha még valami kétségben tarthatott volna az iránt, hogy a magyar nemzet képviselőházában helyes politikus dolog lesz-e, az ellen fölszólalni ? Miletics Szvetozár : Magyarország kép­viselőháza! Tisza Kálmán: Igenis, Magyarország képviselőháza; ámbár Magyarország a magyar nem­zeté. (Fölkiáltások: TJgy van!) Vannak benne nem­zetiségek, de Magyarország a magyar nemzeté. (Za­jos éljenzés. Taps.) Ismétlem : ha valami kétségben tarthatott volna az iránt, hogy itt ezen képviselő­házban vajon helyes, tapintatos, czélszerü dolog-e ellenezni a háznak bármely pártja részéről a loya­litás ezen egyszerű udvarias kifejezését: meggyőzött volna azon indokolás, melyben ugyanazon képviselő ur, ki most beszédemet félbeszakította, azt mondotta, hogy ő igenis mellé szavaz ; mert ő, szemben azon államférfiakkal, kik összeesküvők és lázadók voltak, a mindig hű szerb nemzetnek tagja. Nem oly egyszerű mondás ez ; de nem fogom most kifejteni ; s azt gondolom, a ház kebelében mindenkinek, épen a multakra visszagondolva, érez­nie kell az ily mondásnak horderejét, s ezzel is számot vetni akkor, midőn magát valamely cseleke­detre elhatározza. (Igaz!) Mindezeknél fogva, tisz­telt ház! én részemről, miután abban, mi Perczel képviselő ur által indítványoztatott, a nem-törvé­nyes idők törvényesitését, Magyarország alkotmá­nyos garantiáinak megsemmisítését, vagy csak leg­távolabbról is veszélyeztetését nem látom ; miután nem látok és nem láthatok abban egyebet, mint a törvényes magyar király iránt kifejezett egyszerű jó kivánatot: azt részemről annál inkább is elfoga­dom, mert az én meggyőződésem az, hogy bármi­nők legyenek a múltnak emlékei, nemzetnek ép ugy, mint egyes embernek joga van azokat el nem felejteni és megmondani, én részemről nem felej­tettem el, és még ezért törekszem magamnak elég­tételt venni; de ha egyszer elfelejtette, ha egyszer békejobbját odanyújtotta: békejobbjának odanyujtá­sával, szavával játszani nem szabad. (Élénk tetszés.) Bárminők lettek legyen azon események, melyeknek emléke bizonynyal mindkét félre nézve fájdalmas : elfedte azokat a koronázási, ünnepély. A koronázási ünnepélyt nem lehet, nem szabad egyébnek tekin­teni, mint ünnepélyes békekötésnek. Ily ünnepélyes békekötést csekélységekért megszegni, vagy meg­szegni látszani nem szabad, a koronás király iránti tiszteletlenség pedig már ezen békének megsértése. Elfogadom Perczel Béla képviselőtársam indítványát. (Hosszasan tartó élénk éljenzés. Taps.) Irányi Dániel. Tisztelt ház! Mindenek­előtt constatálom azon tényt, mely szerint azon ol­dalról, melyről az indítvány tétetett, annak védel­mére s az elleninditvány ostromlására nem emel­kedett egyetlen szó sem. (Fölkiáltások jobbról: Mert fölösleges !) Találkozott egy képviselő ur, ki az indítványt megtette; de nem találkozott azon oldalon senki, ki annak babérjaiban osztozni kivánt volna. (Föl­kiáltások jobbról: Mindnyájan!) Ennek dicsősége, tisztelt szomszédainkat, s azoknak tisztelt vezérét illeti. (Fölkiáltások a balközépen: Flfogadjukl)

Next

/
Thumbnails
Contents