Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-168

68 168. országos ülés november 22. íHTo. nak, hogy midőn arról van szó, hogy fejedelmünkhöz egy megtisztelő küldöttség menjen, az csak ily vitákkal és ellenmondásokkal legyen kivihető; de ezen ellenmondásokat nem mi provocáltuk, hanem előidézték azok, kik fölhívták a képviselőházat, hogy az ország törvényeit, az alkotmány garantiáját egy határozat által könnyelműen kitörülje. Én. tisztelt képviselőház, kötelességemnek tartottam fölszólalni úgyis mint képviselő, úgyis mint alkotmányos honpolgár; kötelességemnek tartottam fölszólalni úgyis mint magyar ember, és emlékeztetni arra, hogy ezen időszak, melyhez önök szerencsét kivannak, amelyhez önök örömüket nyilvánítják : oly dolgokat föd, amelyek fölé az országgyűlés fátyolt kivánt vetni; ezen fátyolt most gyöngédtelenül föllebbentették, és oly dolgok látása tűnik föl, amelyeket bizonyára jobb lett volna soha nem látni. Nem akarom a multak sebeit szavaimmal fölidézni, keseríteni és hevíteni az indulatokat; de ne méltóztassanak tőlem kívánni, hogy én azon incidensből, mely az időszakba esik, örömöt és szerencsét kívánjak, mely incidens következtében hontalan lettem, és 19 évig a száműzetés száraz kenyerét ettem : hogy én ezért szerencsét kívánjak, ezt ne méltóztassanak kívánni. (Bal felől zajos helyeslés.) Kívánom, hogy a tett indítvány mellőzésével, napirendre térjünk. (Helyeslés a szélső' bal oldalon.) Tisza Kálmán: Mélyen tisztelt képviselőház! Nincs szándékomban {Halljak!) és gondolom, nem is lenne helyes mindazokra, amelyek előttem elmondattak, itt részletesen és tüzetesen felelni; szándékom csak az, hogy indokoljam álláspontomat, szemben azokkal is, ainik itt elmondattak; s itt legelőször is azon kezdem, hogy én bizonynyal nem kívánok, de azt hiszem, nem kivan senki szerencsét, kívánni azokhoz, amelyek az itt említett 1867-ik előtti időszakban történtek; ezekhez szerencsét kívánni sem jogunk, sem okunk. Azt gondolom, szerencsét kívánni azon eseményekhez, amelyek nemcsak ami szerencsétlenségeink voltak, de kölcsönös szerencsétlenségek voltak : inkább sértésnek volna vehető, mint hódolatnak. (Jobb felől helyeslés.) De igenis lehet szerencsét kívánni Magyarország koronás, törvényes fejedelmének azért, hogy a 2 5 évet megérte azóta, hogy először trónra lépett, anélkül, hogy ez az 1867-iki évet megelőzött eseményekre gratulatiot vonna maga után. S én őszintén megvallom, miszerint ahhoz, hogy ő felsége megérte 1848 után a 25-ik évet, van is okunk és van is jogunk gratulálni, mert ki mondja meg, hogy ha ő ezen időt meg nem éri, hogy ha néhány évvel előbb elszólítja őt a gondviselés, itt ülhetünk-e ma vitatkozni afölött: van-e okunk gratulálni? (Élénk helyeslés a balközépen és a jobb oldalon.) És, uraim, engedjenek meg, önök (Szónok a szélső-bal oldalra mutat.) azt állítják, hogy ezen lépés megtagadása az alkotmányosság garantiáinak. Mivel tudnák ezt bebizonyítani ? Valójában nem tudom ; mert az a következtetés, amit előttem szólott képviselő ur lehúzott, — hogy így tehát nem kell más egyéb, minthogy valaki elfoglalja a trónt, tartsa azt meg erővel és a magyar nemzet törvényesíteni fogja : — egyátalában nem áll. Először nem áll azért, mert bármi Következett is azután ; de maga a tróuörökösödés joga, törvényeink szerint, illette őt. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Ez az egyik különbség. (Mozgás a szélső-bal oldalon.) A másik különbség az, hogy nem azért kívánunk jót, mert erőszakkal megtartotta a magyar királyságot; hanem azért, mert Magyarországnak alkotmányát, ha nem is tökéletesen ugy, mint én óhajtottam volna, de alkotmányát visszaadta, és magát törvényesen megkoronáztatta. (Zajos tetszés a jobb oldalon és a balközépen.) E közt lehet látni vagy nem látni, lehet látni akarni, vagy látni nem akarni a különbséget; de a különbség az igazság szerint létezik. (Ugy van!) És ugyan mindnyájan azt hangsúlyozták önök, kik eddig szólottak, mikép tudják előre, hogy nagy többséggel meg fog ezen határozati javaslat szavaztatni. Teljes joguk van önöknek, ha tetszik, ellenezni azt. Megnyugtathatom az elleninditvány tisztelt előterjesztőit egytől egyig ; nincs mitől félniök, azért bizony hajuk szála sem fog meggörbülni. (Mozgás a szélső-bal oldalon. Egy képviselő a szélső balon közbeszól.) Méltóztatik valamit a képviselő ur mondani V Megvárom, mig elvégezte; vagy pedig várja meg ő, mig én elmondtam a magamét, (Helyeslés a balközép és a jobb oldalon.) Mondom, nincs azért mitől félniök, mert hajuk szála sem fog miatta meggörbülni .; de vajon — persze én a magam esze után indulok el, más ember hogyan gondolkozik, nem tudom — ha én azt látom, hogyha valamit egy országgyűlés, a képviselőház nagy többséggel keresztülvisz : azt fogom-e hazafiúi föladatomnak tartani, hogy arra, mi azért úgyis megtörténik, kimondjam, hogy ezzel pedig az ország jogai föl vannak adva, (Helyeslés jobb felől.) el vannak törülve az alkotmányos garantiák, — midőn pedig ezekről szó sincs ; — vagy pedig azt tartom jónak, hogy midőn megtörtént is, azt mondjam; ez által az ország alkotmányos garantiáit megsemmisiteni nem lehet! (Élénk helyeslés a jobb oldalon és a balközépen,) Különbözők a hazafiuságróli fogalmak; én, megvallom, mint jó hazafi, sokad magammal szeretek lenni; azt szeretem, hogy sokan legyünk jó hazafiak az ország érdekében, nem néhányad magammal, mint ahogy némely képviselő urak szeretik föltüntetni; (Élénk helyeslés és derültség a balközépen és a jobb oldalon.) Különben, tisztelt ház ! hallottam