Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-168
168. országos ülés november 22. 1873. 67 az uralkodó háznak és a fejedelemnek megtenni mindazon kedvezéseket, melyeket az országgyűléstől kivánt, — tudjuk a történelemből, hogy a ház hangulata akkor igen engedékeny volt: — de engedékenységében még sem ment annyira, hogy, midőn az öröködési rendet a fiágról a női ágra is kiterjesztette: ne gondoskodjék arról is, hogy az ország függetlenségének, önállóságának biztosítékai törvénybe igtattassanak. Hogy a törvénynek ezen biztosítékai menynyire szükségesek voltak, és mily jó szolgálatot tettek, mutatja és bizonyitja nemcsak az 1790—91-iki országgyűlés eljárása; hanem bizonyitja az 1861-iki országgyűlés is, melynek, uraim, önök legnagyobb része is tagja volt. Ugyan nem ezen biztosítékokra támaszkodva szólaltak-e föl a nemzet nevében ? Nem ezen biztosítékokkal érveltek-e azon fölirati javaslatban, melyet a ház elfogadott, melyet a túloldal vezérszónoka indítványozott, s melyet az egész ország, az egész nemzet rokonszenvvel és lelkesedéssel elfogadott? (Helyeslés a szélsőbal felöl.) Ha tehát így van, uraim , hogy az alkotmányos biztosítékoknak már mi magunk is a legnagyobb hasznát vettük; ha a történet tanit bennünket arra, hogy ezen biztosítékokat könnyedén elvetnünk, azoktól elállanunk nem szabad: vajon tanácsos volt-e egy ily esetlégből, mely látszólag nem foglal magában egyebet, mint épen tisztelkedő tényt azon fejedelem irányában, ki ellen, legalább tudtommal ezen országban megkoronáztatása óta senkisem követett el tiszteletlenséget, igy tehát annak bebizonyítására, hogy a nemzet ezen fejedelemnek a mióta megkoronáztatott, hive, s hogy iránta tisztelettel viseltetik, semminemű biztosítékra szükség nincs; (Igaz ugy vanl a szélső bal felől.) ha pedig szükség nem volt és nincs, oly lépést elkövetni, mely által az ország alkotmányának legfőbb garantiáit úgyszólván tökéletesen lerontjuk: nemcsak tanácsos nem volt, hanem a magyar kormánytól, a magyar képviselőháztól tökéletesen váratlan, és érthetetlen eljárás. (Igás! ugy van! szélső-bal felől. Zaj jobb felől.) Hiszen, ha a magyar törvényhozás örömét nyilvánítja, szerencse-kivánatát fejezi ki, ő felségének a magyar királynak 2 5 éves uralkodása alkalmából: akkor elismeri azon absolut uralmat, melyet ő felsége 1848- deczember 2-iktól egészen 1867-ig folytatott, elismeri az országgyűlés azt, hogy akár ki üljön a magyar trónra, s abban tartsa fen magát erőszakkal, az törvényes magyar király. (Igaz! ugy van ! szélsőbal felől Egy hang: nem következik!) Igenis következik, mert azt nem lehet föltételezni, hogy a magyar törvényhozás törvénytelen királynak szerencsét kívánjon; ha tehát szerencsét kivan 2 5 évi uralkodásához : megengedi, elfogadja, fölteszi azt, hogy ezen uralkodás törvényes volt. Méltóztassék visszagondolni, tisztelt ház, azon időre, midőn az örökösödési törvény meghozatott Mondottam, hogy akkor a magyar törvényhozás a legnagyobb engedékenységgel viseltetett az akkori kormány és uralkodóház irányában ; később megmutatta Magyarország, hogy fejedelméhez hogyan képes ragaszkodni, hogy életét, vérét mily készséggel tudja érette föláldozni, és az első fejedelem, ki ezen törvény folytán trónra lépett, Mária Terézia, ugy kormányzott Magyarországban, hogy a magyaroknak nem volt okuk megbánni, hogy ezen törvényt meghozták ; de mindjárt az ő fia miként hálálta meg a nemzetnek azon odaadását, hogy édes anyjának trónját a legnagyobb veszélytől megmentette és azok ellen megóvta: meghálálta ugy, hogy meg sem koronáztatta magát, hanem kormányzott absolut hatalommal tiz esztendeig. Uraim! ha önök folytatják a történelem fonalát, azt fogják találni, hogy ezen század kezdetén ismét egy tiz esztendeig tartó absolut uralomnak voltunk kitéve; ismét 184 8 / 9 után 18 évet azon 25 évből, mely fölött önök szerenesekivánataili at akarják kifejezni: szintén absolut kormány, absolut uralom alatt éltünk. Volt már alkalmam a múltkor kinyilatkoztatni, hogy a legnagyobb bizalommal vagyok ő Felségének alkotmányos érzülete irányában; de, uraim! biztosithatnak önök engem, hogy, mint Mária Terézia után következett II. József, mint II. Lipót után következett II. Ferencz, mint V. Ferdinánd után következett a még akkor zsenge korú 18 éves Ferencz József s jelenleg koronás királyunk, és ezek az alkotmányt hosszabb rövidebb időre fölfüggesztették, vagy tekintetbe nem vették: vajon a legközelebbi trónörökös hasonló eljárást nem fog-e követni ? Ki képes bennünket erről biztosítani ? Azok pedig, kik azt hiszik, hogy végre is nem törvénybe foglalt biztosítékok, hanem az anyagi erő teszi a nemzet igazi biztositékát: csalatkoznak. Igaz, hogy végre is az anyagi, a fegyveres erő ellenében csakis anyagi, fegyveres erő győzhet; de aki mellett a jog, az igazság és a törvény áll: az igen nagy erővel és előnynyel bír ellensége fölött, aki csupán puszta erőszakkal, fegj^verrel viaskodik. (Élénk helyeslés a szélsőbal oldalon.) Mindezeket, tisztelt ház, a törvényhozásnak tekintetbe kellett volna vennie, mielőtt ezen indítvány elfogadtatnék: tekintetbe kellett volna veflni a kormánynak, mielőtt ezen indítvány beterjesztését megengedte, vagy talán előidézte és kívánta. A ministereknek gyakran kötelességük az, hogy figyel* meztessék a fejedelmeket még oly dolgokra is, melyek kellemetlenek; figyelmeztessék pedig azért, hogy annál nagyobb kellemetlenségektől kíméljék meg őket. Én, megvallom, — hogy bármennyire sajnálom is — kötelességemnek tartom ezen fölszólalást ; megvallom, nem tartom helyesnek, jó9*
