Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-168
6 fi 168. országos ülés november 22. 1873. Tisztelt ház! A sarkpont, amely bennünket elválaszt: önök részéről az egységes Austria eszméje elméletileg, gyakorlatilag pedig a reál-unio Austriával; ami részünkről pedig a független önálló Magyarország. Az emberi történelem az érdekek- és eszméknek szakadatlan hareza. Igaz, hogy pillanatnyira többnyire az érdekeké a diadal; de azért az eszmék nem szűnnek élni védőiknek kebelében és azért azokat, kik azoknak minden alkalommal érvényt szerezni, vagy legalább jelt adni kivannak, hogy résen állanak az eszmék védéseiben, kárhoztatni nem lehet. Le fogunk szavaztatni tisztelt, képviselőtársaim, s a 24 tagból álló küldöttség el fog menni tisztelegni Austria császárának és Magyarország királyának. Engedjék meg azonban, ő felségének mint Magyarország királyának nem tiszteleghetnek máskép, mint csak 7 évi évfordulójához. Hogyha 1836-ban jónak látta az akkori 183 2 / 6-ki országgyűlés a császár és király személyére nézve, az elnevezést megkülönböztetni, s világosan kijelenteni, hogy ott a Lajtán-tul igenis I. Ferdinánd császár, e néven pedig Magyarországban V-dik Ferdinánd király: önöknek nem lehet, ha a personalunió mellett a reál-uniónak sanctióját nem akarják inaugurálni, a tett indítványt elfogadni. El fog menni azon küldöttség amaz osztrák nemzeti nagy ünnepélyre; engedjék meg azonban, hogy azalatt mi 1848-as képviselők itt csendes magányunkban megünnepelhessük az önálló független Magyarország reményét. Engedjék meg, tisztelt ház, hogy mi e reményhez ragaszkodva, mindig hiven és becsületesen megálljuk a tusát; mert megvagyunk győződve róla. hogy mégis el fog jőni azon idő. midőn Magyarország népe hálás kegyelettel végig tekintve e két országgyűlés annalisain, kegyelettel fogja, említeni azon 30 és egynéhány képviselőtársam nevét, kik mindenkor az önálló független Magyarország fenséges eszméjének védői valának. Pártolom a László Imre képviselőtársam által beterjesztett s általam is aláirt elleninditványt, s napirendre térést kívánok. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Simonyi Ernő: Tisztelt ház! Lehetetlen nekem is legőszintébb sajnálatomat ki nem fejeznem a fölött, hogy a tisztelt túloldal jónak találta ezen vitát e házban fölidézni. A kormánynak tudtára volt adva, hogy ha az indítvány behozatik, okvetlenül ellenmoudásra fog találni ezen oldalról, s tudván azt, minden áron kerülni kellett volna a vita fölidézését: mert monarchiában legnagyobb tapintatlanság a fejedelem személyét vitába behozni. Ez nem az első alkalom, midőn magamnak is alkalmam volt már, midőn kötelességemnek tartottam, magukat a ministereket figyelmeztetni arra, hogy a monarchiának nagyobb kárt nem tehetnek, mintha ő felsége személyét a vitába vonják. Miután tehát a kormány értesitve volt arról, hogy az indítvány egyhangúlag nem fog elfogadtatni, s hogy van a házban számos képviselő, kik kötelességüknek tartják, alkotmányos szempontból, fölszólalni, s tiltakozni ezen indítvány elfogadása ellen ; kár volt azt behozni, s önök, uraim, ezzel nagyobb kárt csinálnak az ügynek, mint amennyi hasznot tesznek 100 oly tisztelkedő küldöttséggel, mely ily módon szavaztatik meg s küldetik Bécsbe. Ha lehetett volna ezen tapintatlanságot még fokozni s tetézni azt elérték azon eljárás által, melynek folytán ezen kérdés ma napirendre tüzetett. Nekünk, akik ezen indítványt nem személyes indokokból, hanem alkotmányos szempontból ellenezzük : tökéletesen mindegy, ha ma, holnap vagy holnapután megy határozatba; miután tudjuk, hogy kevesen vagyunk, kik az ellenindítvány mellett fognak szavazni, s hogy a nagy többség a Perczel Béla által előterjesztett indítvány mellett lesz. Nekünk e részben tökéletesen mindegy. ha néhány órával előbb vagy utóbb megy határozatba; de méltóztassanak megengedni, ha azért, hogy egy vagy két nappal előbb hozathassák a határozat", a házszabályokon, a parlamentáris renden oly erőszak követtetik el, amely elkövettetett ma: akkor vége minden parlamentalismusnak, vége minden alkotmányosságnak. Itt mi nem ő felsége absolut uralma, hanem a Deákpárt többségének absolut uralma ellen szólalunk föl. Ez, uraim, azon zsarnokság, melyet még soha egy nemzet, sem tűrt el békében. A fejedelmi zsarnokság sokkal csekélyebb és könynyebben tűrhető, mint egy parlamcntális többség zsarnoksága. Méltóztassanak megengedni, hogy ennél nagyobb kárt a parlamentalismusnak, az alkotmányosságnak tenni nem lehet, mintha ily eljárást követnek • ha az elnök előbb azt mondja, ki akartam mondani a végzést, de akkor a kérdéshez akartak szólani, később meg azt mondja, hogy a kérdés már túlhaladott : ez, méltóztassanak megengedni, sem az Elnök: szék, sem a képviselőház méltóságával meg nem fér, s én részemről az ilyen körülmények között az Elnök: széket egy perczig sem fognám betölteni, (Mozgás jobb felől Zaj.) ha azon párt. mely engem az Elnök: székre ültetett, tőlem ily áldozatokat, ily eljárást kívánna. Tisztelt ház ! A kérdést magát illetőleg az imént volt szerencsém kijelenteni, hogy ha csak tisztelgés forogna kérdésben, ha tisztán a szokásos üdvözletek átviteléről volna szó: én részemről nem tulajdonítanék a dolognak oly nagy fontosságot; de azt kétségbevonni és tagadni nem lehet, hogy alkotmányos szempontból ez igen komoly kérdés. Az 1723-iki törvény, mely bizonyára oly körülmények közt alkottatott, midőn az összehívott országgyűlés nagy többsége nagyon hajlandó volt
