Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-168

64 168. országos ülés november 22. 1873. Csanády Sándor: Tisztelt ház! Bármily odaadással és tisztelettel viseltessem szeretett hazám, Magyarország alkotmányos királya irányában; de népképviselői állásomból kifolyó kötelességem paran­csolja felszólalni, valahányszor a képviselőházban az alkotmányosság fogalmaival, és fönálló törvényeink­kel ellentétes indítványok, határozati javaslatok czé­loztatnak tárgyaltatni; fölszólalnom kötelességem még akkor is, ha azok az uralkodó személyére vonatkoz­nának. Ily helyzetbe taszított engem a mai nap Perczel Béla képviselő ür indítványa, illetőleg határozati ja­vaslata, mely Ferencz József uralkodónak, mint magyar királynak 25 évi uralkodása alkalmából, 25-ik évi évforduló napján deczember 2-ikán üdvöz­letére egy küldöttségnek menesztését sürgeti. Nem tehetem, tisztelt ház, hogy sajnálatomat ne fejezzem ki a fölött, hogy e képviselőházban találko­zik csak egyetlenegy képviselő is, ki létező törvé­nyeink ellenére ily inditványnyal lép fel a képvi­selőházban. Sajnálatomat fejezem ki a fölött, hogy Perczel Béla ur ez indítványa által a történelmet kívánja meghamisítani. Igen is, tisztelt ház! Köztudomású dolog az, miszerint arra nézve, hogy valaki Magyarország törvé­nyes királyának tekintessék : nélkülözhetlenül szük­séges az, hogy dicső királyunk Sz.-István koroná­jával megkoronáztassák; nélkülözhetlenül szükséges az, hogy a koronázást megelőzőleg kiadja királyi hitlevelét, megesküdjék a magyar alkotmányra, meg­esküdjék a létező és a jövőben hozandó törvényekre. Kérdem én: mikor koronáztatott meg Ferencz József ő felsége Sz.-ístván koronájával! ? Van-e önök közt uraim egy is, ki merné tagadni azt, hogy a coronatií) az 1867: év június 8-ikán hajtatott végre: van-e önök közt egy is, ki merné tagadni, hogy ő felsége királyi hitlevelét ugyanazon év június 6-ikán adta ki, illetőleg, akkor esküdött meg a magyar alkotmányra. Pedig ennek uraim nem 2 5 éve, hanem csak 7 éve; és mégis önök ünnepelni akar­ják a jövő deczember 2-ikát, mint ő felsége 25 éves uralkodásának évforduló napját. Az 1861-iki országgyűlés is azért hivatott össze, hogy ő felségének megkoronáztatása eszkö­zöltessék. Azonban uraim, tudjuk mindnyájan, hogy a coronatió nem történhetett meg az ott közbenjött, és az országgyűlési naplóban is fölemiitett okok miatt; nem történhetett meg leginkább azon oknál­fogva, mert nem tartattak meg azon föltételek, me­lyekhez van kötve a megkoronázása bárkinek is; mellőztetett igenis uraim a pragmatica sanctio az 1723: L, II., III, törvényezikk, az 1790/1: Ill-ik tör­vényezikk. Tndják önök, hogy arra nézve, hogy nem épen az egyenes örökös koronáztassák meg magyar király­ivá: szükség, hogy azok, kik az örökösödési törvé­nyeknél fogva a magyar trónra jogositvák, a tróii­hozi jogaikról lemondjanak. Kérdem önöktől, mikor történt ily lemondás V. Ferdinánd királyunk részé­ről? Kérdem: mikor történt ily lemondás Ferencz Károly ő fensége részéről ? Hiszen, uraim, igaz, hogy mind V. Ferdinánd ő felsége, mind Ferencz-Károly ő felsége lemondott 1848. deczember 2-án; de le­mondott csak az osztrák császári koronáról. Hát annyira mentünk mai nap uraim, hogy az osztrák császári koronáróli lemondást egyszersmind a magyar trónról való lemondásnak tekinthetik önök? JS T ein aka­rok sérteni senkit, de engedjenek meg, ha kimon­dom, hogy kétségbevonom azoknak Magyarország iránti alkotmányos érzületét, kik az 1848. deczem­ber 2-án az osztrák császári koronáróli lemondást alkalmaztatni kívánják Magyarország trónjáról való lemondásra. Tisztelt ház! azt hiszem: alig van valaki e házban, ki tagadná, hogy ő felsége Ferencz József királyunk 1867. június 8-án koronáztatott meg, s mert ilyen valaki alig lehet: arra kérem a tisztelt házat, ne bolygassák fel azon már-már hegedni kez­dő sebeket, melyek 1848-tól 61-ig üttettek a nem­zeten. Ha tényleges uralkodója volt is ő felsége Fe­rencz József Magyarországnak: még e ténylegesség! eszméből sem lehet következtetni, hogy üdvözöltes­sék a magyar országgyűlés által 25 évi uralkodása ünnepén. Ha elfogadjuk is azon eszmét, hogy ő fel­sége V. Ferdinánd lemondott Magyarország koroná­járól 1848-ban, még e lemondás is érvénytelen szerin­tem a törvények értelmében; mert hogy egy ural­kodónak vagy utódnak a trónról lemondása érvé­nyes legyen: arra szükségkép megkívántatik, hogy a lemondás az országgyűlésen íárgyaltassék s az országgyűlés a lemondáshoz beleegyezéséi adja. Azt pedig uraim kereken tagadom, hogy akár Ferdinánd ő felségének, akár Ferencz-Károly ő fen­ségének, a koronáhozi jogáról lemondása közöltetett volna a magyar nemzetgyűléssel, s hogy ez azt el­fogadta volna. Igenis elfogadta az 1867. évi III. törvényezikk által, s mert akkor fogadta el, s mert ő felsége 1867. június 8-án koronáztatott meg: én csakis ez időtől fogva ismerem őt Magyarország törvényes, alkotmányos királyának. A Perczel képviselő ur által beadott határozati javaslat elfogadása ellen nyilatkozom, s kívánom, hogy a László Imre képviselő ur által benyújtott és általam is aláirt elleniiiditványt napirendre tűzni és elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a szélsö-bal ol­dalon.) Miletics Szvetozár: Tisztelt ház! Mi­után király ő felségének huszonötéves trónraléptének emléke inditványoztatott megünnepeltetni, a szeren­csekivánatokhoz én is hozzájárulok; azonban azt nyíltan kijelentem, ezt nem azért teszem, mintha a

Next

/
Thumbnails
Contents