Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-188
188. országos ülés deczember 22. 1873. 379 vei szerint, hanem a parlamenten kivül keresik. (Helyeslés bal felől.) Én, tisztelt ház, ugy tudom, hogy másutt is történtek ilyen esetek, s ez esetekben vagy beköhotkezett az, mit fölteszem Angliában ma is látunk, végy az egymással rokonelemekből álló, habár nem egészen egyetértő töredékek coalitidja adta meg az országnak a kormányt, amely kormány utján, hogy lehet eredményeket elérni: ezt a Gladstone-cabinet dicsőségesen bebizonyította; vagy bekövetkezett az az eset, hogy ha egy kormány sem tudott magának a házban többséget csinálni; utoljára, ha nem boldogult maga a parlament, appelláít arra, kire appellálni lehetett: appelláít magára a nemzetre. Különben meg kívánom jegyezni, nehogy félreértessem, hogy én a nemzetre appellálást, vagyis a képviselőháznak föloszlatását oly valaminek tartom, miben a parlamentalismusnak nehéz idők közt egyik legnagyobb előnye fekszik; de viszont oly eszköznek, melylyel a legnagyobb szükség esetén kívül könnyelműen élni nem szabad. (Helyeslés bal felől.) Mert utoljára is mindig meg kell azt gondolni, — én legalább nem is tudom, hogy egyes képviselők a fölosztást szokták volna sürgetni, — hogy oly joga ez a koronának, melyre igen nagy szükség van némely esetekben; de melylyel, ha könynyelmü tanácsosok visszaélnének: a parlamentalismus küzdelmeibe néha belefáraszthatnák magát az országot. (Helyeslés) Itt van tehát, mint utolsó, ezen eszköz ; de mindenesetre azt tartom, természeténél fogva nem olyan, melyet minden legkisebb nehézségnél már hangsúlyozni szabad volna; hanem olyan, mely mégis, ha más mód nem fog mutatkozni: a parlamenti elvek keretén belől meg fogja adni azon megoldást, melyet — meggyőződésem szerint — ezen kivül hiába keresünk. Én nem foghatom azt meg, hogy azt lehessen mondani, egy kormánynak állni kell addig, mig nincs helyette más. Hiszen ez ellenmondás önmagában. Én szeretném tudni, hogyan alakuljon parlamenti fogalmak szerint más kormány, ha csak nem titkos conventiculumban alkottatik össze: mig azon kormány, a mebyet a fejedelem kinevezett, az ország ügyeinek élén áll. Hiszen csak akkor, ha e kormány megbukott, ha már ez nem létezik, nem létezik mint olyan, mert azért a krisis alatt vezeti az ország administrationalis ügyeit: csak akkor lehet komolyan arról beszélni, miként alakítunk már most egy uj kormányt. Ami különben azon részét illeti Tóth Vilmos igen tisztelt képviselőtársam beszédének, melyben ő az iránt nyilatkozott, hogy nem lehet csodálkozni, ha a kormányképtelenségi theoria, melyet ő ugyan maga nem helyesel a maga egészében, még ma is bizonyos körökben hitelre talál: engedje meg a tisztelt képviselő ur, hogy figyelmeztessem, miként ez talán épen az ő helyzetében is nem szerencsésen választott mondás volt; mert hallottuk már eddig is a házban hangsúlyozni, hogy ugy látszik, mintha itt a parlamenten kívül állók gyakorolnának befolyást, vagy legalább akarnak befolyást gyakorolni az ország sorsára. Ha már most a többségnek egy jelentékeny tagjától azt halljuk, hogy igenis vannak oly bizonyos factorok, nem ugyan ő, és ugy látszik nem is ezen házban, melyek nem csoda, ha ily eszmékkel bírnak: ő maga veti el leginkább a bizalmatlanság magvát, amelyet elvetni •— szerintem — senkinek sem volna szabad; neki pedig épen elenyésztetésén igyekezni lenne kötelessége. (Bal felől helyeslés.) Én, tisztelt ház, hogy egyike vagy másika azon dolgoknak, melyeket a tisztelt képviselő hozzám fordulva apostrophált, mennyiben tehet egy vagy más pártot kormányképtelenné: nem tartom szükségesnek itt e házban vitatni. Egyről azonban meg vagyok győződve, és ez az egy: az, hogy soha semmi néven nevezendő nézet nem tehet egy pártot sem kormányképtelenné, amely párt azt mondja és tettleg is tanúsítja, hogy alkctmányos utón akar haladni, és mely párt mondja és tettleg tanúsítja, hogy így is nem rögtönözve, nem erőszakolva, hanem az időt és körülményeket megválasztva akar eljárni. (Helyeslés bal felől.) Azon theoria fölemlegetése lehet eszköz a széthullani akaró, vagy a megtágult pártkapocs ideiglenes megerősítésére; de a parlamentalismus ügyének előmozdítására vezetni bizonyosan nem fog. (Helyeslés bal felöl) Talán a tisztelt képviselő ur, kit más időkben is ismertünk már mint igen jeles szónokot arra, hogy a bomladozó elemeket szónoklatának varázsával öszszetartani igyekezzék, most is ezen hatást iparkodott megpróbálni, és meg akarta kisérleni, hogy azon theoria, melylyel éveken keresztül összetartott a Deák-párt, melytől azonban ma már legnagyobb részben recedáltak, és melynek igazságát ő sem merte hirdetni: megteszi-e még egyszer ugyanazon hatást. Én nem bánom, s nincs okom az ellen tiltakozni, ha a Deák-párt elemei erős, tömör párttá összeforrnak; de az ellen igen is van jogom tiltakozni, hogy ezen összeforrás egy, a parlamentalismus elveivel ellenkezőleg kitalált jelszó által eszközöltessék. (Bal felől helyeslés.) A tisztelt képviselő ur beszélt a parlamentalismus „Mohácsa"-ról. (Halljukl) Nagy szó. Hiszen történelmünkben oly keserves név ez a Mohács, hogy azt hiszem, a hideg fut végig minden emberen ennek a névnek említésére is. Azonban, ha megnézzük, mi okozta ez országos Mohácsot: látjuk, hogy okozta az, hogy egyfelől azok, akik épen 48*
