Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-188

378 188. országos ülés deczember 22. 1873. Elnök: Elfogadja a tisztelt ház az 1874. évi költségvetésről szóló, imént harmadszor fölol­vasott törvényjavaslatot, igen vagy nem? Azok, akik elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Megtör­ténik.) A többség elfogadja. E szerint tehát a költ­ségvetésről szóló törvényjavaslat véglegesen is elfo­gadtatván, hasonló tárgyalás végett a méltóságos főrendekhez fog átküldetni. Következik a pénzügyi bizottság indítványának tárgyalása, a 2l-es bizottság kiküldése iránt. Széll Kálmán előadó; Tisztelt ház! A pénzügyi bizottság többizben kijelentette a tisz­telt ház előtt, hogy a költségvetésnek átvizsgálása korántsem elégséges arra, hogy az ország pénz­ügyei rendeztessenek, hogy az annyira kívánatos czél: az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, eszközöltessék; hanem azon véleményben van, hogy erre nézve gyökeresebb lépések szükségesek. Én jelenleg azon érveknek ismétlésébe nem bocsátko­zom, melyeket erre nézve írásban és szóval is a tisztelt ház előtt kifejteni már szerencsém volt; csak azt jegyzem meg most, hogy ugyanakkor ki­jelentette a bizottság azt is, hogy ezen kérdés kez­deményezésére, illetőleg ezen kérdés megoldására nézve a kezdeményező lépéseket egy javaslatban fogja a tisztelt ház előtt kifejteni. E javaslat abból áll, hogy küldjön ki a tisztelt ház egy 21 tagból álló bizottságot, mely tanácskozás alá vegye azon kérdést, mily gyökeres intézkedések és reformok szükségesek arra, hogy az ország pénzügyei ren­deztessenek, és az államháztartásban az egyensúly helyreállittassék, s e bizottság, a ministeriummal egyetértve, oly időben adja be jelentését, hogy an­nak alapján a ministeriumnak ideje legyen kinyi­latkoztatni, mily részletes intézkedéseket és törvény­hozási előterjesztéseket tart szükségesnek, és czéi­szerünek a bizottság által és netalán a ház által elfogadandó vagy helyeselt nézetek s irányeszmék alapján. Ez az, amit a bizottság a kérdés kezde­ményezéseként a tisztelt háznak figyelmébe ajánl. Helyes-e a mód, szerencsésen " van-e az vá­lasztva ? annak megítélése a tisztelt háztól függ ; a bizottság azonban azt hitte, hogy midőn egyfelől ezen javaslat a parlamentalismus alapelveivel össze­egyeztethető, másfelől a parlamentalis tekinteteknek is leginkább megfelelő: e javaslat lesz egyike azon eszközöknek, melyek bennünket czélhoz fognak ve­zetni. E két szempontot, a formulázás, melyben a javaslat elő van terjesztve, a bizottság nézete sze­rint igazolja, és azért ezt a tisztelt háznak elfoga­dás végett nemcsak a pénzügyi bizottság, hanem a központi bizottság nevében is van szerencsém aján­lani. (Helyeslés.) Tisza Kálmán: Tisztelt ház! A tegnapi napon mindenképen tartózkodtam attól, hogy bár­mire nézve is nyilatkozzam, ami szorosan a költ­ségvetési törvényjavaslathoz nem tartozik. Tettein ezt azért, mert óhajtottam, hogy a költségvetési törvényjavaslat irányában a ház mentől előbb hatá­rozhasson, nehogy az időből ismét kikopjunk; de kötelességemnek tartom most, miután ez már meg­történt, nyilatkozni azon — nézetem szerint is — nagy horderejű indítványra vonatkozólag, melyet a pénzügyi bizottság javaslatának alapján a központi bizottság most már a ház elé terjesztett. Hogy e tekintetben nyilatkozatom nem lehet oly rövid, mint aminőnek szerettem volna, annak oka abban fekszik, hogy kapcsolatosan ezen bizott­sággal részint az átalános helyzetre, részint ezen bizottság hivatására vonatkozólag sok fontos dolog említtetett meg, melyekre röviden bár, de észrevé­teleimet megtenni hasonlag kötelességemnek ismerem. Különben előzetesen megjegyzem, hogy habár az általam később kifejtendőknél fogva én ezen bi­zottságtól oly nagy eredményeket nem várok, mint talán mások várnak: mindamellett kiküldetését elle­nezni nem szándékozom. Elismerem, és a tisztelt előadó ur, nézetem szerint, igen jól választotta a szót, hogy összeegyez­tethető ez a parlamentalismus fogalmaival; mert igazán csakis összeegyeztethető, mert rendszeresen a parlamentalismus fogalmai szerint ily tekintetben a kezdeményezésnek nem egy bizottságtól, hanem magától a kormánytól kell jönni. (Helyeslés bal felől.) A mi már a továbbiakat illeti, tegnap két jeles szónoklatban hallottunk a parlamentalismus veszé­lyeiről beszélni. Az általam igen tisztelt egyik szónok a 2l-es bizottság, tehát a most szóban lévő bizottság mű­ködésétől várja ezen veszélyek elhárítását; várja a parlamentalismusnak egészségesebb fejlődésére az első döntő lépést. A másik igen tisztelt szónok, midőn hosszasan értekezett azon veszélyről, mely abban rejlik, hogy parlamenti pártjaink kezdenek apróbb fractiókra szétoszolni: hangsúlyozta a jobb oldal összetartásának szükségét; kimondta, hogy en­nek együtt kell tartani; mert ha ő agyán nem is tartja teljes mértékben, de vannak olyanok, kik az ország más pártjait kormánykéjrteleneknek tartják; mindaddig tehát a jelen kormánynak állani kell, mig nem lesz helyette más, mely az ország ügyei­nek vezetését átveheti. Én, tisztelt ház, magam is elismerem, hogy parlamenti életben betegségnek jele, midőn a pártok nagyon szétforgácsolódnak. Ezt tagadni nem lehet; hanem nem tartom ezt oly nagy veszélynek, mint a minőnek tartom azt, hogy az orvoslást ellene még oly jeles férfiak is, mint a kik tegnap szólottak, nem a parlament kebelében, nem a parlamentalismus el-

Next

/
Thumbnails
Contents