Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-187

187. országos ülés deczember 21. 1873. 365 guktól javasolhassák azon nagyszerű intézkedéseket, amelyektől, — mint mondám, és mint erős meggyőződésem, — hazánk további fönállása függ. Lelépésre azonban őket e pillanatban kényszeríteni, a fölhatalmazás megtagadásával, részemről helyesnek nem tartom azért: mert nem vagyunk azon állapotban, hogy helyettük egy biztos alapon nyugvó ministerium most mindjárt állíttathassák kormányra. A költségvetésre okvetlenül szükség van. Ha ezek most az év végével elejtetnek, anélkül, hogy nyomban egy más ministerium a létezőnek helyébe állittassék: tartok tőle, hogy a parlamenti kormányzat tétetik lehetlenné, és hogy ugy belügyeinkben, mint különösen hitelügyeinkben oly rázkódások és zavarok állhatnak be, a melyeket nem hiszem, hogy valaki e házban óhajtson. Míg ellenben — meglehet, csalatkozom — de azon reményem van, hogy azon bizottság tárgyalásai folytán, melyet emiitettem, s a melynek kiküldéséről, miután azt az osztályok mind elfogadták és a ministerium is már elfogadta, egyátalában nem kételkedhetem: a ministeri válság megtörténhetik, anélkül, hogy együttjárjon azon hátrányokkal, a melyeket a ministeriumnak erőszakolt rögtöni megdöntése maga után vonhat. Nem hagyhatom tovább endités nélkül azt sem,hogy különbözők a körülmények ezen mostani helyzet és azon helyzetek között, melyek a múlt években léteztek. A múlt években ki tartotta volna közülünk lehetetlennek egy uj kormány alakítását, habár csak a többség tagjai közül is ? Azóta történt a válság a pártokban ; azóta történt azon megdöbbentő esemény, hogy a jelenlegi ministeriumba még saját pártjának több igen jeles tagjai is bemenni vonakodtiak. Akkor is gyanítottuk ugyan már pénzgye nknek nyomasztó állását; de még nem tudhattuk, hogy az oly súlyos legyen, hogy az ingatagság a kormányban államhitelünket is semmivé tehesse. Akkor a ministeri válság előidézésére alig volt más mód, mint a költségvetési törvény elfogadásának megtagadása; ez vezethetett volna leginkább a czélhoz. Most azonban, tisztelt ház, részemről azt reménylem, hogy a ministeri válság, a többször emiitett bizottság tárgyalásai folytán is, azon rázkódások nélkül megtörténhetik, melyek a költségvetési törvény elvetésével együttjárnak. Egyébiránt, tisztelt ház, röviden azzal fejezem be beszédemet, {Halljuk!) hogy a költségvetési törvény elfogadása, a meghatalmazási záradék megszavazása nem mindig bizalmi nyilatkozat. Lehet az és volt is már a parlamentekben többször a helyzet kényszerűségének elutasithatatlan követelménye. (Ugy van\ bal felől.) Ez az álláspont, amelyet én elvbarátaimmal együtt elfoglalok, (Helyeslés a középpárt részéről.) és a melynélfogva én a költségvetési törvényt, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés 'a köséppárt tagjai részéről.) Tóth Vilmos : Tisztelt ház! (Halljuk \) Debreczen város érdemes képviselőjének indítványa következtében a mai nap kérdése az, hogy bizik-e a parlament többsége a jelenlegi kormányban, vagyis kívánja- e a többség, hogy a megszavazott budget-tételek alapján a Szlávy-kabinet folytassa-e továbbá is az ország kormányzatát? — Midőn e kérdéshez hozzászólok: teszem azt először azért, hogy elmondjam az okokat, melyeknél fogva én sem méltányosnak, sem igazságosnak nem tartanám megvonni a bizalmat a Szlávy-kormánytól; teszem azt másodszor azért, hogy politikai helyzetünket, különösen azon párt-ziláltsággal és párt-alakitási kísérletekkel szemben, melyeket előttem szólott Komárom város érdemes képviselője fölemlített, magam is elmondjam nézeteimet ; (Halljuk!) előre is nyilvánítván azt, hogy én a parlamentalismus érdekében ezen párt-alakulásokat veszélyeseknek tartom. A világért sem képzelem én azt, hogy igénytelen fölszólalásom által ezen törekvéseknek gátat fogok emelni; de vannak a parlamentnek mozzanatai, {Halljuk!) a melyek következtében a képviselettel fölruházoítaknak szólani nemcsak joguk, hanem kötelességök is. Ennek előrebocsátása után áttérek az általam. kitűzött föladatnak megoldására, s elmondom mindenekelőtt, miért nem tartom én méltányosnak és igazságosnak, megvonni a Szlávy-kabinettől a bizalmat; azon kabinettől, melyet eddig a többség támogatott. Előre ki kell jelentenem, miszerint én nem tartom helyesnek, hogy akkor, midőn egy kormány eljárását bíráljuk: az általa fölmutatott siker- vagy sikertelenségre, és csakis erre fektessük bírálatunkat. A működés ideje, a létezett viszonyok, s az ezen idő alatt közbejött körülmények azok, a melyeknek bírálatunk tárgyát kell képezniök. E nélkül kimondani az ítéletet, nézetem szerint nem méltányos. Az ilyen Ítéletre lehet akár a fölületesség, akár a könnyelműség, akár a rósz akarat; de semmi esetre sem az igazságosság bélyegét alkalmazni. (Helyeslés johh felől.) Minden korszaknak, tisztelt ház! megvan a maga jelszava. A parlamentben a parlamenti pártok pedig e jelszavak nélkül alig létezhetnek. A jelen országgyűlés alatt is hallottunk két ily nagy jelszót kitűzni, melyek elég szerencsésen és alkalomszerűen voltak megválasztva arra, hogy köztetszésben részesüljenek. E két nagy jelszó volt: egy jobb administratio és a takarékosság. Tagadhatatlan szép szavak és gyakorlati alkalmazásuk az államéletben ép oly üdvös, mint amily nehéz föladat. Mert, hogy jó is, olcsó is legyen az administratio: ennek létesithetése valóban nem tar-