Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-187
350 187. országos ülés deezeniber 21. 1873. következetességgel egész a fösvénység határáig menve, gyakorolták a takarékosságot. E mostoha gyermek Magyarország földművelésének ügye és érdeke. Az igaz, hogy mindig azt hallottuk a kormánytól, hogy hazánk par exellence kiválóan földművelő ország; de azért az is igaz, hogy épen a földmüvelés érdekében történt a legkevesebb. Távol van tőlem, tisztelt ház, hogy a kormány ez irányban való kötelességét odáig kívánjam fokozni, hogy a magán tevékenység életképes ösztönét veszélyeztesse. Nagyon jól tudom azt, tisztelt ház, hogy valamint egyeseket, ép agy a nemzeteket, csak a saját erejükbe vetett hit és bizalom képes föntartani és nagyokká tenni; de azt hiszem, hogy az állam jól fölfogott érdekében minden helyes kormányzatnak kötelessége az, hogy adja meg az állampolgárnak a módokat és eszközöket arra nézve, hogy vagyoni és értelmi tőkéjűknek akadálytalan kifejthetése mellett, az állam minden polgára az elérhető jólét legmagasabb fokára juthasson el. Amelyik államban nem ez a főczél, ott a polgár béke idején csak adófizető eszköz és háború idején csak fegyveres gép. Hogy mi történt nálunk a lefolyt hat év alatt a földmüvelés és ennek ikertestvére az ipar érdekében : arról tanuskodhatik az eladósodott földbirtokos és fölmüvelő -osztály, és az uzsora kegyelméből tengődő ipar. Nagyon sajnálom, hogy a tisztelt ministerelnök ur fejét csóválja. Meg vagyok győződve, hogy ha bővebb tudomást méltóztatnék szerezni magának a dologról: akkor azt nem tenné. A nagyobb birtokos és nagyobb iparos, — habár hazánkban ilyen csak kevés van, — még csak képes megélni; de különösen a kisbirtokos- és kisiparos-osztályt országszerte a végromlás és pusztulás fenyegeti. A ki szétnéz hazánkban, és megfigyeli ezen tényt, az tanuskodkatik állitásom helyessége mellett. (Helyeslés, ügy van! balról.) De tudomása lehet magának a tisztelt háznak is ezen köznyomorról, ha némi figyelemre méltóztatik azon kérvényeket méltatni, a melyek az ország különböző vidékeiről az uzsora-törvények módosítása iránt a képviselőházhoz naponként érkeznek. Nem akarom azt itt most fejtegetni, hogy az átalános pénzválságon kívül vajon az uzsora-törvénynek minden átmeneti intézkedés nélkül való eltörlése volt-e és mennnyiben befolyással a kamatláb emelésére; de tény az, hogy a kamatláb nálunk egész Magyarországon a zsarolás fokát érte el, és mindez a törvény oltalma, pajzsa alatt; tény az, hogy különösen az egy pár száz forint hitelű kisbirtokosok és kisiparosok között a 120, 150, sőt 200°/ 0-os betáblázott adósság nem tartozik a ritkaságok közé. Ha igaz az, tisztelt ház — ami pedig minden pénzügyi és közgazdászati iró által egyhangúlag bizonyittatik, — ha igaz az, mondom, hogy a kamatláb emelkedésével, a civilisatio mindenütt fordított arányban áll: akkor azt kérdem önöktől, hogy mily fokára juttatták önök a civilisationak Magyarországot ? Tisztelt ház! Az osztrák kormány a májusi tőzsdeválság által okozott pénzzavaron a banktörvény 14. §-a fölfüggesztésével kivánt segíteni; de még itt nem állapodott meg; hanem a megrendült közhitel helyreállítására, mint jól méltóztatnak tudni, 80 millió ezüst kölcsönt kivánt fordítani. Én ugy látom, hogy a mi kormányunk még most sincs a helyzetről kellőleg tájékozva, most sem bír arról kellő tudomással, vagy ha bir tudomással: akkor talán nincs módjában, nem tud a bajon segíteni. Hy körülmények közt nem tartom képviselői kötelességemmel megegyeztethetőnek a hallgatást, és épen azért egész tisztelettel egy kérdést vagyok bátor a tisztelt kormányhoz intézni. (Olvassa): Interpellatio az összes ministeriumhoz. Van-e tudomása a tisztelt kormánynak arról, hogy kedvezőtlen közgadászati és pénzügyi viszonyaink miatt a közhitei annyira megrendült, hogy ennek következtében csaknem mindennapi az eset, melyben a teljesen biztosított, betáblázott követelések kamatja a tőkét meghaladják? Képes-e a kormány azon veszélyt elhárítani, mely ezután különösen hazánk kis birtokos és kis-iparos lakóinak millióit végpusztulással fenyegeti, és az állambevételek egyedül biztos forrását, az adóképességet, támadja meg. Szándékozik-e a tisztelt kormány ezen bajon, szomszéd Austria kormányának példájára, vagy más módon, de mindenesetre segíteni? Örömömet fejezem ki előre is, tisztelt ház; ha a kormánynak módjában, hatalmában lesz e kérdésre kedvező választ adni; mert meg vagyok erősen győződve, hogy az nemcsak engem, hanem az ország millióit fogja megnyugtatni. Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a ministerelnök úrral. Simonyi Ernő: Egy indítványt vagyok bátor a tisztelt ház elé terjeszteni, összeköttetésben azon kérdéssel, melyet tisztelt képviselőtársam Simonyi Lajos báró, az imént fölhozott, s melyre a ministerelnök ur az imént adott választ. Ezen válaszban a ministerelnök ur először is azt mondja, hogy a költségvetési törvény tárgyalása sokkal fontosabb a keleti vasuténál. Méltóztassék megengedni, én eltérő véleményben vagyok, s azt mondom, hogy Magyarországon most nincs sürgetősebb kérdés, mint a keleti vasút ügyét tisztába hozni. Nem tudom, hogy a ministerelnök ur sok teendői közt reáér-e néha a hírlapokba nézni; de mi más közönséges halandók, kik
