Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-187
187. országos ülés deczember 21. 1873. 349 Szlávy József ministerelnök és pénzügyminister: Az ünnepek már oly közel vannak, és mi reánk nézve a bndget megszavazása még sokkal sürgősebb, mint a képviselő ur által emiitett keleti vasút ügye: ugy, hogy nem hiszem, hogy e kérdést az ünnepek előtt tárgyalhatnák és befejezhetnők. Ennek következtében a kormány nem szándékozik ugyan visszavonni azon előterjesztést, melyet a tárgyban tett; nem is szándéka azt a képviselőház tárgyalása alól egészen elvonni; de azt hiszi, hogy ezen ügynek tárgyalása akkorra volna halasztandó, mikor a tisztelt ház ismét összejő; annál inkább kivánja ezt, mert meglehet, hogy a kormány addig azon helyzetben leend, hogy e tárgyban e ház elé valamely eoncret javaslattal léphet. Simonyi I^ajos br.: Tisztelt képviselőház! Legelőször is arra akarok nyilatkozni, a mit a tisztelt ministerelnök ur benyújtott interpellatiomra válaszolni méltóztatott. Én nekem nem lehet szándékomban az, hogy a budget-törévnynek megállapítását legkevésbé is akadályozzam azáltal, hogy ezen ügyet tárgyaltatni kívánom ; mert ugy vélekedem, hogy ez mindenesetre a budget-tárgyalás után lenne fölveendő. Benyújtott interpellatiomban nyilvánítottam is ezt, midőn azt mondtam, hogy még elég idő volna arra nézve, hogy e fontos ügy csakugyan még tárgyaltassék. Nem óhajtom ugyan azt, hogy az én interpellatiom tárgyaltassék; mert akkor csakugyan czélszerübb volna magát az ügyet tárgyalni, és azért nem is volt szándékomban, — bármi feleletet kapjak is a kormánytól — óhajtani azt, hogy interpellatiom tárgyaltassék; de igenis óhajtottam volna, hogy az ügy, azaz az előterjesztés, melyet a kormány benyújtott, tárgyaltassék még az ünnepek előtt. Amint látom a kormány nincs megelégedve azon határozatta], illetőleg azon javaslattal, melyet a vasúti és pénzügyi bizottságok ez ügyben ajánlanak ; mert a kormánynak ez ügyben, melyben — a legszelídebb kifejezéssel akarok élni, — igen sok mulasztások követtettek el, mindenesetre az volt a czélja, hogy a pénzügyi és vasúti bizottságok oly határozat hozatalát ajánlják a tisztelt háznak, mely az igen terhes felelősség súlyát némileg elvonja a kormánytól, vagy e felelősséget gyöngébbé tegye, és a ház hozandó határozata által ezen felelősséget némileg magára vegye. A vasúti és pénzügyi bizottságok határozatai azonban nem ilyenek, mert azt mondják, hogy azon pénzüzletnél, melyre kénytelen a keleti vasút, a kormány járjon közbe ; de anélkül, hogy az ország bármiképen is terheltessék. Ez által a kormányról a felelősség legkevésbé sincs levonva; sőt ellenkezőleg azt hiszem, hogy még inkább meg van hagyva a kormánynak, hogy ugy járjon el ez ügyben, hogy az ország további terheltetéseknek és gyümölcsöző befektetéseknek többé kitéve ne legyen. Az együttes bizottságok kisebbsége a non interventio elvét monda ki, és, ha ez elfogadtatnék: akkor ezen botrányos ügy egész merevségében állana most már az egész világ előtt. Én tehát azt hiszem, hogy jobbnak látta a kormány, hogy e tekintetben a képviselőházat határozathozatalra föl ne hiyja. Ami azt illeti, mit a tisztelt ministerelnök ur mondott, hogy a kormány nem szándékozik pótelőterjesztését visszavonni, hanem csak elhalasztását kéri, illetőleg hogy ezen ügy nem most, hanem uj év után tárgyaltassék: bocsánatot kérek, én ezen nyilatkozatot meg nem foghatom; mert, mint igen jól tudjuk, ezen jelentés arról szól, hogy miképen járjon el a kormány ezen ügy elintézésében, miképen nyújtson segédkezet, vagy vonja meg azt azon társulattól azon pénzügyi műtéteinél, melynek ezen évnek utolján okvetlenül el kell intézve lennie. Már pedig hogy mikép halaszszuk el ezen ügy tárgyalását azon időre, midőn már e tekintetben az intézkedésnek a társulat részéről meg kellene történnie: ezt, megvallom, fölfogni nem tudom. Vagy most kell e tekintetben határozatot hozni, vagy pedig a kormány kénytelen előterjesztését viszszavonni; hanem ezen ügyet elhalasztani januárra, mikor már úgyis el kell intézve lennie, ezt nem értem. Én tehát röviden oda nyilatkozom, hogy a ministerelnök ur válaszát sajnálattal veszem tudomásul. Szlávy József ministerelnök: Arra, amit a tisztelt képviselő ur mondott, csak egy pár szóval vagyok bátor megjegyezni azt, hogy van még egy harmadik mód is: tudniillik lehetővé tenni azt, hogy ezen ügy csakugyan elhalasztathassék újév utánig; és ez az, min a kormány jelenleg igyekszik, és remény lem, eredménynyel fog igyekezni. Nagy György: Tisztelt ház! Egy interpellatiot kívánok a kormányhoz intézni, melyet nagyon röviden következőleg vagyok bátor indokolni. A vezeklés napjait éljük. Most egy ex-minister, majd a pénzügyi bizottság, vagy a többség valamely bátor tagja áll elő, és hol a sajtóban, hol a képviselőház termében nyilvánosság elé hozza azon beláthatlan bajok hosszú sorát, melyek a meggondolatlan könnyelmű, gazdálkodásból, eredtek. A gyümölcsöző beruházásokkal tisztelt ház már odáig jutottunk, hogy eljárásunknak gyümölcse magát a fát, államháztartásunkat fenyegeti. De mégis azt hiszem, hogy az igen tisztelt többség talán nagyon is szigorú maga iránt önbirálatában. Én legalább az igazság érdekében indíttatva érzem magam védelmükre kelni és kijelenteni, hogy a tisztelt többség és a kormány a lefolyt hat éven keresztül nem volt minden irányban oly bőkezű, mint a hogy most magát vádolni szereti. Volt nekik egy mostoha gyermekük, aki iránt mindig folytonos
