Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-183
308 183. országos ülés. deczcmber 17. 1873. oly szorosan vették, mint azokat venni kellett volna. Ez az oka, hogy a részvényesek nem kaphatják meg a reménylett 5°/ 0-nyi jövedelmet a mértföldenkénti biztosításból Nehogy ebből valami téveszme támadjon, voltam bátor ezt megemlíteni. Egyébiránt akkor, midőn a maga idején helyén lesz, hogy ily esetek ne történhessenek, és ha mégis megtörténtek, s Magyarország hitelének csonkításával jártak, hogy helyrehozassanak: indítványt fogok tenni, hogy a tisztelt ház a Magyarországban épült vasutak belügyeinek szigorú megvizsgálására, s azon tekintetben: vajon a költségek a kijelölt czélra fordittattak-e ? a poroszországi eljáráshoz hasonló szigorú vizsgálatot indítson meg. (Élénk helyeslés.) Horn Ede: Teljesen hozzájárulok az épen kifejtett nézet- s indítványhoz; de nem azért szólalok föl, hanem egy-két észrevételem van a tisztelt miníster ur előadására. Hosszú beszéde folytán sokat jegyeztem ugyan, mert, tekintve a beszéd terjedelmét és részletességét, nem tudtam az iránt tisztába jönni: vajon a távozó miníster hattyúdala vagy a visszajövő minister programmja ; de minthogy a beszéd végén azt hallottam, hogy valóban a távozó minister beszéde, nem akarok a részletekbe bocsátkozni; mert bármily nagy tekintélyeket érdemeljen a tisztelt minister ur, vagy a jövő ; képviselőtársam, nézetei e kérdésre mégis helyesek; de tekintve az idő rövidségét, azt hiszem, helyeselni fogja a tisztelt ház, ha a minister ur egyéni nézetének — mint maga jelezte — taglalásába egyelőre nem bocsátkozom. Hanem egyre van észrevételem. Nagyon sajnálom, hogy midőn a tisztelt minister ur helyén találta, személyes nézetét a ház elé terjeszteni : nem kegyeskedett tényekről szólani, a melyek nem utódaira vonatkoznak, hanem melyeket ő vitt véghez; ez: a tariffa megállapításának kérdése; a minister ur erről átalánosságban beszélt, s kiemelte annak szükségességét, hogy az államvasutak jövedelmezőségének tekintetéből a tariffa fölemeitessék. Én megvallom, hogy e kérdésben nem vagyok képes teljesen elfogadni a minister ur nézetét, midőn azt kiszámítja, hogy ezen változás következtében lV 2 millióval fog növekedni a bevétel a teher-forgaiombau. Tudom, hogy ez benne van a minister ur által kidolgoztatott táblázatokban, de ezen táblázatok csak föltevéseken alapulnak; fölteszik, hogy a mostani teher-mennyiség nemcsak ugyanaz marad, hanem hogy ezen teher-forgalomból fog elszállíttatni annyi s annyi, az elszász-lotharingiai rendszer szerint vagy teljes 200 mázsányi kocsikban. Hát ha ez megtörténik? ha egy lényegesebb része szállíttatik a mai rendszer szerint a nem teljes kocsikban: akkor alig lehetneszámitani az lVs millióval töb,b jövedelemre. De egy más kételyem is van. A minister ur azt mondta, hogy ő a tariffa-fölemelést csak a belföldi forgalomra akarja, de nem a transitóra. Ha ez áll: akkor természetesen nem lehet mondani, hogyha az egész múlt évi tehermennyiség az uj fölemelt tariffákkal szállíttatik, hogy akkor annyi lesz a többlet. Minthogy a minister ur még ezen árfölemelést sem akarja az egész teherszállításra kiterjeszteni, hanem a belforgalomra. így tehát e tekintetbeni nagyon megfontolandó volna: vajon lesz-e többlet, s másrészről, vajon nem azt érjük-e el, hogy a teherforgalomnak egy része át fog menni a versenyvasutakra, azaz: az államvasút és a déli vasútra? Mert míg olcsóbb a szállítás a mi államvasutainkon, meglehet, hogy az egész déli vidékről, inkább a tiszai vasúton és az északi állami vasúton át szállítják áruikat Németországba, mint az osztrák állami vasúton, Czegléd-Pest-Gánzendorfon át. De midőn a tariffa ugyanaz lesz a mi vasutainkon, mint az osztrák állami vasúton: meglehet, sőt nagyon valószínű, hogy az osztrák államvasutnak sokkal nagyobb vonzereje lesz, mint a mi vasutainknak. Nagyobb vonzereje már az által van biztosítva, hogy az osztrák államvasút Bodenbachtól Baziásig oly hosszú, egyenes vonallal rendelkezik, minek mását egész Európában nem lehet találni; természetes, hogy ezáltal nagy előnyben van, és ha megszüntetik a különbséget a mi tariffánk s az ő tariffái közt: az lehet a következménye, hogy ez által megkevesbítjük forgalmát az államvasutnak, s igy lehet, hogy veszteség lesz a keresett többlet helyett. Sajnálom, hogy a tisztelt minister ur nem méltóztatott részletes fölvilágosítást adni e tekintetben. De még egy másik pontra vagyok bátor fölvilágosítást kérni. A nagyon tisztelt minister ur egész beszédében a dolognak csak egyik oldalát emiitette föl, és ez a teherforgalom; a személyforgalomról nem is szólott; pedig a személyforgalom sokkal fontosaim és azt gondolom, hogy épen itt van szükségünk orvoslásra. Sokkal fontosabbnak találom a személyforgalmat már azon okból is, mert mig más országokban a teherforgalom sokkal nagyobb mérvben, sokkal nagyobb gyorsasággal növekszik, mint a személyforgalom, mig más előbbre haladott országokban a teherforgalomnál a bevétel 2—3-szor annyi, mint a személyforgalomnál: addig nálunk az ellenkezőt tapasztaljuk, igy például, inig 1868—1871-ig a teherforgalom minden magyarországi vasútvonalon fölment 104 mázsáról egészen 143 mázsára, azaz nem is egészen 50 perczenttel növekedett négy év alatt: ezzel szemben a hivata los közleményekben azt találjuk, hogy mig 1868-ban a személyforgalom volt 2.674,000 utazó: addig 1871-ben volt 6.977,000 azaz 3-szor annyi, ugy hogy 200 percenttel növekedett. Tehát már ennek
