Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-183
183. országos ülés deczember 17. 1873. 307 között, a hol ipar-vállalatok fölállítására csak drága pénzt kaphatni, kedvező eredményt alig fog létrehozni. Én átalánosságban véve, a tarifák revideálását tartom szükségesnek, még pedig oly irányban, hogy ez által a bevételek növekedjenek ; de különös figyelmet kívánnék e mellett arra fordíttatni, hogy a társulatok a refactiák által ki ne játszák a tarifákat, mert hiszen könnyű visszatérítéseket a állam rovására adni. De a most fönálló tarifák mellett bizton mondhatom, hogy tiz év múlva sem fognak az uj vasutak az állami kamatbiztositás alul kijönni. A vasúti tarifák revideálásánál azonban a legnagyobb óvatosság és figyelem szükség- nehogy azon kereskedelmi ágakat, melyek e vasutak mellett máris fejlődésnek indultak : a tarifák helytelen revisioja által megzsibbaszszuk vagy megöljük. E kérdés nem oly egyszerű, s a képviselőház komoly és beható figyelmét fogja igényelni. Az igen tisztelt minister ur hangsúlyozta azon ellenőrzést is, a melyet az állam a vasutak administratiqjára gyakorol. Hogy ezen ellenőrzés szükséges: az természetes: s hogy ezen ellenőrzés czéljából a kormánynak külön orgánumai vannak: azt mindenki helyeselni fogja. Kérdés azonban az, hogy az aprólékos beavatkozás a vasutak kezelésébe, még azon esetben is, ha a kormány kénytelen elismerni, hogy egyik vagy másik társulatnak kezelése takarékosan és rendesen vezettetik: nem idéz-e elő egy más hátrányt, mely, szerintem, mellőzendő volna; tudniillik azon hátrányt, mely az irkafirkából, a kérdezősködésekből, az ennek folytán történő halogatásból származik, a mi az oly közlekedési eszközöknél, minők a vasutak, meggyőződésem szerint, azok előnyére épen nem szolgál. Az igen tisztelt minister ur fölemiitette azt is, hogy az engedély-okmányokban a kamatbiztositásra nézve létezik egy pont, melyet a ministerium az ország érdekében magyarázott, midőn kijelenté, hogy azon vasutak, a melyek nem jövedelmeznek annyit, mint a mennyi mindennapi kiadásaik födözésére elégséges : nem élvezhetik egész mértékben a kamatbiztositást, vagyis forgalmi szükségleteik hiányát a biztosított kamatokból kell födözniök. Ezen, a kormány-körökben vitatott, s a pénzügyi körökben általam tudomásra jutott nézet, meggyőződésem szerint, egyike azon főokoknak, a melyek Magyarországnak hitelét megrontották. Az országgyűlés a vasúti részvényesek részére 5°/ 0-ot biztosított ezüstben. És kérdem: vajon van-e módja és alkalma azon részvényesnek, a ki külföldön, Isten tudja hol, egyszerűen azon oknál fogva veszi meg a részvényt, mert látja, hogy a magyar állam annak 5°/ 0-át biztositotta, ellenőrizni azt, hogy miként történt a kezelés a vasutak építésére nézve; bizalommal kellett neki viseltetni az illető részvények szöv«ge iránt annál inkább, mert az első igazgatótanácsosokat minden vasútnál nem a részvényesek választották meg, hanem azon vasút consortiumából keletkezvén, ezen igazgató-tanácsokban a ministeriumnak külön biztosai vettek részt. Természetes, hogy a részvényeseknek azt kellett föltenni, hogy egy vasútnál sem bocsáttatott ki több papiros, mint •A, mennyi azon vasútnak elkészítésére és költségeinek födözésére fokozatosan emittálható volt. A tisztelt minister ur a déli hálózat jövedelmezőségére is tett egy megjegyzést. Én azt hiszem, hogy ha az alföldi vasútnak folytatása azon irányban fog kiépíttetni, mint az itt már a törvényhozásban egyszer elhatároztatott: akkor bátran mondhatom, hogy a károlyváros-fiumei vaspálya minden mesterkélés mellett sem fog jövedelmezni. Az engedélyezett vasút Eszékről két hegylánczon vezettetik át a Szávához. Ezen • vasutat térségen lehet elvezetni a Száva mentén, és ennek folytán a különbség az üzlet-bevételben oly nagy, hogy ha az engedélyezett vonal mellett megmaradunk : véleményem szerint, lehetetlen lesz a concurrentiát a déli vasúttal kiállni. Én tehát most még, miután a törvény végrehajtva nincs, sőt még vállalkozó sem létezik, ezen törvény revisioját igen szükségesnek látom. (Helyeslés.) Ami azt illeti, mit a minister ur a kisebb társulatok egybeolvasztásáról mondott: ezt mindenkinek, ki ezzel a kérdéssel foglalkozott, csak helyeselni kell. E tekintetben épen Francziaország fényes példával ment elő: az országot zónákra osztván föl, az apró cseprő egymásnak minden ok nélkül concurrentiát csináló vasutakat nagy társulatokba olvasztá. Nálunk is ezen irányban haladni szükséges lesz. Ezek voltak azon rövid észrevételek, melyeket a minister ur beszédére tenni kívántam. (Helyeslés). Paczolay János: Megvallom őszintén, nem kívántam e tárgyhoz szólani, mert az nem annyira törvényhozási működést czéloz, mint inkább az átalános vita keretébe tartozik. A miket azonban Ivánka képviselő ur a részvényekre nézve mondott: nem hagyhatom szó nélkül. Magyarországnak hitele külföldön azért nem enyészhetett el, vagy nem romolhatott meg: mert a részvényesek á részvénytőke után járó 5°/ 0-ot nem kapják meg. A magyar törvényhozás soha egy részvényesnek sem biztosított 5°/ 0-ot részvényei után, hanem biztosított bizonyos jövedelmet mértföldenként. (Élénk helyeslés.) Ha tehát a részvényesek meg nem kapják az 5%-ot részvényeik után: annak oka nem Magyarország és a magyar törvényhozás; hanem ennek oka lehet egyedül azon igazgatótanács, s illetőleg azon férfiak, kik az illető vasutak ügyeit vezetik; lehet oka az, hogy kellő számítást nem tevén, sokkal több részvényekre van szükség, miután a költségeket nem 39*
