Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-183

304 183. országos ülés Ujabban letettem a ház asztalára a belvizek szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot; egy lépéssel ez is előbbre visz; azonban nem elég csak a kár ellen biztosítani magunkat, hanem ki is kell használni a vizet; nagy kincs rejlik abban; ezt Olaszországban, Francziaország némely vidékén igen gyümölcsözően tudják hasznosítani. De meggyőződtem arról, hogy egyszerre nem lehet mindent tenni, és akkor, midőn egyfelől a belvizek szabályozásáról szóló törvényjavaslatot behoztam : másfelől oda kezdtem hatni, hogy a viz hasznosítására czélzó ezen működések megkezdethessenek. E végett utaztattam a ministerium tagjait; öntözési vízművek életbe vannak léptetve, és érintkezésbe tettem magamat a külföld jeles vizépitészeivtl, kik hajlandók lesznek itt Magyarországban kísérleteket tenni. E kísérletek legközelebb nagyobb mérvben meg fognak tétetni a kis-sztapár-njvidéki csatornánál. Azt hiszem, hogy ha a vízhasznosítás eszméjét népszerűvé tudjuk tenni az által, hogy bebizonyítjuk, miszerint nagyobb költség nélkül is lehet a viz hasznosítására czélzó műveket berendezni: ez javára fog szolgálni az országnak; mert aligha történt valami, mi eredményeiben üdvösebb, mintha az országban a vizek, különösen mezőgazdaságunk szempontjából értékesíttetni fognak. Hanem erre természetesen szükséges, tisztelt ház, hogy az egyesek és közuégek áldozatkészsége fölébresztessék; mert ily dolgokban példát adhat ugyan az állam, de azokat országszerte keresztülvinni csakis a helyi érdekek bevonásával lehet. És most áttérek a ministerium szervezésére. (Halljuk!) Most a jelszó: szervezzünk! Igenis ; nagyon látom ennek szükségét, és foglalkoztam ezen kérdéssel is; azonban meg kell vallanom, hogy nem tartanám helyesnek a szervezést minden irányban egyszerre rohamosan megkezdeni. Igen helyesen előadta tegnap az igazságügyér ur. hogy mi lenne eredménye annak, hogy ha egyszerre minden kereket megmozditnánk; én is azt tartom, azon kereket kell először jobbal pótolni, melynek legnagyobb szüksége van reá, a többi addig hadd forogjon. Erre irányult már a múlt évben az államvasút építészeti és igazgatósági szervezés átalakítására tett javaslatom, mely a tisztelt ház és törvényhozás beleegyezésével keresztül is vitetett. Hogy ez még nem tökéletes, azt beismerem; de meg van vetve az egészséges alap, melyen a tökéletesítés eszközölhető. Meg kell említenem, hogy igen meglehet, miszerint, ha egyszer egész vasúthálózatunk eleven üzembe jön: nem is lehetend a déli és éjszaki hálózatot egy kezelésben meghagyni. Továbbá szintén szükségét látom annak, hogy az engedélyezett vasutakra való fölügyelettel megbízott közegek szorosabb összefüggésbe hozassanak egymással, melyre nézve a szervezési tervezetek és deczember 17. 1873. munkálatok nálam szintén készen vannak. Ebből én némi megtakarítást reménylek ; de különösen reménylem ezen közegek helyesebb és összevágóbb működését, és ismételhetem, hogy a fősúlyt erre kell fektetni, mert helyes ügymenet által milliók kiméíhetők meg: míg a személyzetben csak ezreket tesz, a mi megkímélhető. Hanem, hogy ez keresztülvitethessék, arra természetesen a törvényhozás intézkedése szükséges, melynek kikérésére ma már nem érzem magam hivatottnak. Hasonlókép belátom azt, hogy a királyi építészeti külső hivatalok jelenlegi berendezése nem felel meg a czélnak. Erre nézve figyelmeztettem a tisztelt házat már két éve, mikor kértem arra, hogy adja meg az újraszervezésnek módját az által, hogy a szükséges felügyelői személyzetet méltóztassék engedélyezni. Ezt a tisztelt ház megtette tavaszszal; annálfogva elkészítettem az összes szervezési munkálatot a szükséges utasításokkal, és azt hiszem, hogy államutaink nagyon meg fogják érezni mind a kezelés olcsóságát, mind a föntartás jóságát: ha ezen tervezet annak idején keresztülvitetik. Szabad legyen még azt fölhozni, hogy, nem tagadom, lehet, hogy a ministerium személyzetében megtakarítás történhetik; azonban csak arra utalok, hogy a viz- és kőut-épitészet központi teendőit 186 7. előtt azon gazdaságos helytartótanácsi intézkedés közepette 119 egyén látta el, mig most ellátja nálam 94 ; és ha fölveszszük azt, hogy átalában ugy a vasúti ügyek lebonyolitására, mint a különböző, ezt szükségkép megelőző műtan-rendőri bejárásokra, collaudírozásokra, például 1872-ben 1500 és néhány napot töltöttek a hivatalból távol épen elsőrangú hivatalnokok, — mert alsóbb rendű hivatalnokokra nem lehet ezt bízni: akkor talán a munka-kör megítélésénél, viszonyítva azt a személyzet számához, nem fogják az arányt kedvezőtlennek találni. Most igenis a szervezés előtt állunk. Most kell tehát a ministerium személyzetét véglegesen megállapítanunk. Midőn ezt teszszük, figyelmeztetnem kell a tisztelt házat: nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy akármily nyomasztó legyen is a jelen helyzet, nem képzelhető, hogy évek hosszú sorára kimondhassa egy állam, miszerint átalában nem fog tenni gyümölcsöző beruházásokat a közlekedés terén. Én azt hiszem, hogy ez nemzetgazdasági és kereskedelmi érdekeinken oly csorbát ütne, és a jövő fejlődést annyira lehetetlenné tenné, hogy bizonyára elvesztenek a réven azt, a mit nyernénk a vámon. Kendszert kell behoznunk erre nézve is ; ki kell mondani, hogy az állam fejlődése megkívánja, miszerint évenként fokozatosan egy bizonyos mértföld szám vasút és kőut építtessék, és egy meghatározott összeg vízszabályozási czélra fordíttassák ; ennél tovább nem kell és nem szabad terjeszkedni, s az erre szükséges összegek a