Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-183
183. országos ülés deezember 17. 1873. 305 budget keretébe beveendők lesznek. Erre való tekintettel kell berendezni s állandósítani a személyzetet, és akkor helyesen lesz szervezve a ministerium, és helyesen lesz beosztva a munka. Tisztelt ház! Elmondjam-e még azt, milyen volt speeialiter az én helyzetem ezen ministeriumban. (Hattjuk\) Mig igen tisztelt elődeimnek jutott a kellemes föladat, ujat létrehozni, teremteni: addig nekem osztályrészemül jutott legnagyobbrészt a leszámolás. Én az állam érdekében és képviseletében osztozkodó atyafia, azaz ellenfele voltam a társulatoknak, a bankoknak és azok hatalmas képviselőinek. Több oldalról, több vidékről unszoltattam arra, hogy hozzak be törvényjavaslatot kamatbiztositás melletti vasutak engedélyezésére. Azonban tekintve az állampénztár helyzetét: ezt nem tartottam lehetségesnek. De jöttek kamatbiztositás nélküli ajánlatok is, és pedig sokan a vállalkozás fénykorában. De mily összegben kívánták megállapittatni az építési tőkét! És mily pénzintézetek állottak hátuk mögött ezen vállalatoknak! Tehát nem, és mindég nem! ezt kellett kötelességszerüleg felelnem. Megszűnt a vállalkozási szellem s bekövetkezett a pénz-szükség. Akkor minden vállalkozó, ki az állammal viszonyban volt: jött a pénzért, ha az még nem is volt esedékes, ha a munka még nem is volt befejezve. Mit felelhettem? Nem, és ismét nem! ezt kellett kötelességszerüleg felelnem. De nem szólók erről, úgyis azt mondtam, hogy objectiv kívánok lenni, és máris bocsánatot kell kérnem, hogy oly hosszura terjedt előadásom. De kötelességemnek tartottam még e székben bizonyos dolgokat elmondani, mielőtt elhagynám azt, s mielőtt elfoglalnám a házban egyszerű képviselői helyemet, melyen egyébiránt épen ugy kötelességemnek fogom érezni a trón és a haza érdekében fölajánlani csekély munka-erőmet s meggyőződésemet érvényre juttatni igyekezni, mint azt kötelességemnek tartottam e helyen. (Helyeslés. Éljenzés.) És most egy kéréssel végezem be beszédemet. (Halljuk!) Ha majd Ítéletet hozand a ház az egyik vagy másik minister korában történtekről: akkor ugy a siker, mint a netaláni ballépések következéseit csak óvatosan tudja be egyiknek vagy másiknak; mert az ügymenet lánczolatánál fogva a siker, valamint a ballépések és botlások csiráját ép ugy örökölte elődeitől, mint át fogja ruházni utódaira. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Még többen [lévén szólásra följegyezve, az ülést öt perezre fölfüggesztem. {Smnet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, hogy folytathassuk a tanácskozást. KÉPTNAJPLÓ. 18^. vm. KÖTET. Gullner Gyula: Tisztelt ház ! Midőn néhány perezre bátorkodom a tisztelt ház figyelmét csak néhány szóért igénybe venni: kérnem kell mindenekelőtt a tisztelt közmunka- és közlekedésügyi minister urat, hogy bocsásson meg nekem, ha nem követem a parlamentalis ildom azon szabályát, hogy az ő beszédére egész átalánosságban reflectáljak; de azt hiszem más oldalról, hogy kedvesen fogadtatik, ha megígérem: hogy lehetőleg rövid, legrövidebb leszek. A tárgy, melyre fölszóllalni kívánok, részben érintetett, a közmunka- és közlekedésügyi minister ur által is; de maga oly természetű, hogy sok, hosszas indokolásra nem is szorul. Értem, hogy kijójek egyszerre vele : a közmunka-rendszer megváltoztatásáról szóló törvény sürgetését, szorgalmazását. Tisztelt ház! Nem kell sokat mondanunk, hogy oly égető szüksége hazánknak a közmunka- törvény behozatala, a mostani közmunka-rendszer megváltoztatása, illetőleg helyes kerékvágásba való mozdítása, hogy az alig szorul további bizonyitásra; mert hiszen maga a tisztelt közmunka és közlekedésügyi minister ur is beismerte, sőt perczentekkel kimutatta, hogy a mi utaink roszasága miként viszonylik más államok utalnak roszaságához; de különben is elismert dolog, hogy a mi közlekedési utaink nem épen a legjobb állapotban vannak. (Egy hang jobb felől: Különösen a pestmegyeiek!) A pestmegyeiek is épen azért, mert Pestmegyére is kiterjed az átalános baj : a közmunkarendszer jelenlegi tarthatatlansága. Azt mondta a tisztelt minister ur, hogy adatokat gyűjtött, tanulmányozott, véleményt kért a törvényhatóságoktól, és ezen véleményekből azt merítette, hogy két irány felé kivan a kérdés megoldatni, illetőleg, hogy két irány mutatkozik a véleményekben: t. i. az egyik adó alakjában hozzájárulni a közlekedési eszközök föntartásához ; a másik pedig részben föntartja a mostani rendszert az igavonó jószág kivetése alapján, de a helyzet által követelt módosításokkal. Én nem arra fektetek ma fősúlyt, hogy melyik irány választassák: mert az nem a napi kérdés; hanem fektetem igenis arra, hogy add uram Istenem már a közmunka-törvényt inkább ma, mint holnap! És csak ez az, a miért fölszólalni bátorkodom. Méltóztatnak emlékezni, hogy már az 1873-ki költségvetés tárgyalása alkalmával azon rovatnál, mely szerint a megyei utak föntartására meg lett szavazva, gondolom három száz ezer forint: a ház egyszersmind elfogadta a pénzügyi bizottság azon indítványát, mely szerint fölhívandó a közmunka- és közlekedésügyi minister, hogy e tárgyban t. i. a közmunka-rendszer tárgyában, törvényjavaslatot terjeszszen elő. 39
