Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-183

183. országos ülés deezember 17. 1873. 303 ezen birtok után fizet közmunka czimén annyit, mint a mennyit 2 igavonó állat után fizetne; akinek 50 holdja van, fizet 4 igavonó állat után ; kinek 100 van, 6 után, és igy tovább; akkor az alap biztos volna: akkor nem volna fmcfcuatio alá vetve a közmunkajövedelem magassága; akkor lehetne ezt biztos számítás alapjául venni az eszközlendő munkára nézve. Hogy pedig azok, kik eddig teljesen kivonták magukat a közmunka-szolgálat alól, — pedig annak hasznát és előnyét élvezik, — szintén hozzájáruljanak: szükségesnek tartanám, hogy a jövedelmi adó megfelelő perczenttel szintén megrovassék. (Helyeslés.) Hogy készpénzben kelljen a közmunka kivetésének történni, az a mai fogalmak szerint világos, s hogy ennek enyhítésére ismét megengedendő lenne, hogy bizonyos esetekben szakmány-munka által helyettesíthető legyen: azt helyi viszonyaink tolmácsolják. Ezek átalános nézeteim a közmunkákra vonatkozólag. Az adatok most már annyira együtt vannak, hogy talán már 1874-ben képes lesz a ház ez irányban véglegesen határozni, s a közmunka-törvényt akár ezen, akár más alapon megalkotni. Fődolog az, hogy az adatok minden irányban begyüjtve legyenek, mi már, mint említem, megtörtént. És most ismét, nem fogok népszerű dolgot mondani; de én az utvám behozatalát arra, hogy úthálózatunk fejlődhessék : conditio sine qua nonnak tartom. Én minden törvényhatóságnak megengedném, hogy ha egyszer 5 — 6 mértföldnyi jól kiépített utat fölmutathat: azon vámot szedhessen — szabadságára hagyván azt tenni vagy nem; de az engedélyt megadnám, s azt hiszem, hogy mind a forgalomnak, mind a kereskedelemnek, átalában mind a közönségnek sokkal nagyobb előnye lenne, hogy ha egy-két krajczár vámfizetés mellett jó utón járhat; mintha semmit sem fizet ugyan, de megreked a sárban. (Helyeslések) Államutainkra nézve különben is igen furcsa viszony áll fönn. Tessék határutainkat tekinteni. Az összes galicziai északi és nyugati forgalom átjön a határon, s vámmentesen koptatja utainkat; s ha mi tulmegyünk a határon : fizetjük a vámot. Ezt csak mellesleg akartam elmondani. De még egy alapelvet kénytelen vagyok vidéki utainkat illetőleg szellőztetni. Az én nézetem e tekintetben az, hogy, különösen a vasutak folytán, változott forgalmi viszonyok- és czélpontoknál fogva, melyek felé ma a vidéki forgalom irányul, alig lehet a kőutak építését és azoknak mikénti vezetését egyenesen a törvényhatóságokra bizni. A törvényhatóságoknak a felügyelet meghagyandó lenne; de én ugy fogom föl a dolgot, hogy épen ugy, miként vízszabályozási czélokra, egyes vidékek a törvényhatósági határok tekintetbevétele nélkül társulatokra alakulnak, kellene vidéki utak építésére is érdekeltségi társulatokat alakítani. Ez által sokkal áldozatkészebb is lenne az illető, látván, hogy saját útjára kell neki munkáját fordítani s pénzét kiadnia. így megszűnnék azon annomalia, mely ma fönnáll. Hiszen tudjuk, mennyire kitérjedett egyes törvényhatóságaink területe, s tudjuk, hogy némelykor a törvényhatóságok egyik feléből a másik felébe, vagy talán egészen a végére rendeli a munkásokat egy esetleges közgyűlési határozat, vagyis a közgyűlések esetleges többsége. Ekkor aztán a közmunka-köteles, ha szerét teheti, nem teljesiti a munkát; de még ha ki nem vonhatja is magát az illető, a munkának nagy része elvesz az oda- és visszautazás által. Föl kell említenem, hogy máris vettem szabadságot magamnak, bizonyos esetekben, közigazgatásilag megengedni a vámszedést, és pedig oly esetekben, midőn az egyes községhez 5 — 600 —1000 ölre állíttattak föl a vasúti indóházak, melyekhez jó ut hiányában a községek nem tudtak hozzáférni. Ily esetekben ugy a vasútnak, mint a községnek érdekében volt, hogy oda jó útja legyen. Megegyeztek tehát együtt; — a vasút azt mondta, én hozok olcsón követ, te pedig épitsd meg az utat, — De még ez esetben sem volt sokszor a községnek ereje az utat kiépíteni; mi hát föltaláltuk azon közvetítő módot, hogy megengedtük, miszerint a vasúton érkező, vagy oda szállított áru minden mázsája után, mely ezen utat használja, a vasúti viteldíjjal együtt egy vagy fél krajczár szedessék, mely az épitésre fordított tőke kamatját és törlesztési hányadát födözze, s ez által sikerült több oly utat, melyen hónapokig lehetlen volt minden közlekedés, a folytonos közlekedés hasznára megnyitni. Vizéjütészetünkről is szeretnék egy pár szót szólni. (Halljuk!) Ezen a téren van legtöbb teendőnk, tisztelt ház; itt vagyunk legtajekozatlanabbak; és épen azért, mert azok vagyunk: bátor voltam a múlt évben fölkérni a törvényhozást, és az szives is volt megengedni, hogy egy vizépitészeti osztályt állíthassak, mely vizi viszonyaink fölismerésére vezessen. Ezen osztály az, mely orographiai fölvételekkel van elfoglalva, ma Krassó- és Temesmegyékben, onnan lépésről-lépésre tovább menend az egész ország egyes viz-szerkezeteit fölveendő, mert okszerűen és alaposan, kivált kisebb vizeinket illetőleg, vizszabályozó és vizhasznositó társulatok csakis akkor alakulhatnak, ha ez megtörtént. Igaz ugyan, hogy máris van mintegy 50 és néhány társulat, melyek nagy összegeket fektettek be helyes beruházásokra, és ez által a nemzeti vagyon osodás jelentékenyen gyarapodott. Ezen társulatok befektetésére tagadhatatlanul jó befolyással volt az 1871-iki XXXIX. törvényczikk meghozatala.