Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-183
302 183. országos ülés deczember 17. 1873. mindig a közigazgatási személyzetről szólok, mert hisz ez a fő, — ma még csak 46°/ 0 magyarul tudó vasúti tisztviselőt tudnak fölmutatni; de vannak olyanok is, melyek már a teljes 100%-tet fölmutatják, a hol átalában nincsenek idegenek. Hogy ez átalában többi pályáknál is mielőbb lehető legyen : ez iránjban igen üdvös hatással lesz azon vasúti iskola, mely a tisztelt ház és a törvényhozás pártolásában is részesült, a menynyiben méltóztattak azon összeget a kereskedelmi akadémia számára ajánlatomra megszavazni, mely által lehetővé tétetett a vasúti iskolák fölállítása. Ez iskola szervezésében és vezetésében a kormány döntő befolyást biztosított magának arra nézve is, hogy annak szelleme magyar legyen. Innen, azt hiszem, igen jó magyar vasúti hivatalnokok fognak kikerülni. Ma ott vagyunk, hogy 1874-ben már a legtöbb pályánál, mind a központi igazgatás, mind pedig különösen a közönséggel való érintkezésben, a magyar nyelv lesz alkalmazva. Á pálya beligazgatásában, különösen az üzlet vezetésében, a vonalon ezt erőszakolni nem lehet; e tekintetben bátor vagyok figyelmeztetni, hogy egy félreértett távirat sok ember életébe kerülhet. Nem szeretnék a tisztelt ház türelmével viszszaélni, pedig valóban még sok mondandóm volna; nevezetesen még az útépítésre is szeretnék kiterjeszkedni. (Hallj'iikl) Az tagadhatatlan, hogy csupán vasutaink jövedelmezősége tekintetében is nagyon fontos, hogy elég és jó irányban vezetett kőut-hálózatunk legyen. Erre nézve is kifejeztem véleményemet és indokaimat, miként képzelem én ezt azon a közlekedési eszközök hálózatáról beadott jelentésemben. Átalában a vasutak és kőutak közötti arány nálunk még szomorú képet ád. Ugyanis nálunk egy mértföld vasútra alig esik több egy mértföld államutnáí ; mig a nyugati államokban rendesen ugy áll ezen arány, mint 1: 3. Törvényhatósági utainkatilletőleg még sokkal kedvezőtlenebbaz arány ; mert nálunk egy mértföld vasút- s egy mértföld állaumfra alig esik l 1 /^ mértföld törvényhatóságilag kiépített ut: mig a nyugati civilizált államokban 14 mértföld esik egy mértföld vasútra, s hat, hét mértföld egy mértföld államutra. Hogy ezen segíteni kell, s hogy ez által az állam terhei közvetlen is kevesbedni fognak, mert a vasutak jövedelmezősége fog fokoztatni: azt hiszem, nem vonja kétségbe senki. Erre két mód kínálkozik : az egyik ily vidéki utak építéséhez is rendes államsegélylyel járulni, mint ez a külföldön több államban történik. Ne méltóztassék azt hinni, hogy erre elegendő volna azon 2 — 300.000 frt, melyet a megyéknek utak kiépítésére segélyképen megadni méltóztattak. Azzal rendszeresen nem lehet segíteni; ez csak arra való, hogy egyes objeetumokra, melyeket a törvényhatóságok fölépíteni képesek nem volnának : itt-ott a minister adhasson segítséget. Ily rendszeres államsegély nyújtására jelen pénzügyi viszonyok között kilátás nincs. A másik mód az utak föntartásának könynyitésére és kiéjdtésének elősegítésére a közmunkarendszernek helyes, a jelen viszonyokhoz alkalmazott megváltoztatása. Erre nézve adatokat gyűjtöttem, tanulmányokat tétettem általában, a törvényhatóságokat véleményük iránt megkérdeztem, és különös súlyt fektettem a statistikai adatokra, A törvényhatóságok véleményei kétfelé ágaznak. Vannak ugyanis törvényhatóságok, melyek azt állítják: az egyenes adó után kell kivetni egy bizonyos perczentet a közmunka-adóra, és ez az irányzat, ugy tudom, a közvéleményben is el van terjedve. Erre bátor vagyok megjegyezni, hogy ez lehetetlen; mert ha az egyes törvényhatóságokban most fönálló közmunka értéket a statistika-adatok nyomán az egyenes adó után kivetendő perczentekben akarjuk kifejezni, összevetjük azzal: akkor kiderül, hogy mig az egyes törvényhatóságokban az egyenes adó 3 perczentet, addig másokban annak 38 perczentét is teszik; ezt kellene tehát kivetni, mi pedig épen a szegényebb vidéken, hol a százalék legmagasabb, egyszerűen lehetetlen. Én tehát hajlom azon nézethez, a mely sok törvényhatóság részéről hangsulyoztatott, hogy tartassák meg, mint a közmunka alapja a kézi napszám és az igavonó állatok száma; az azonban, hogy a jelen összeirási és kivetési mód továbbra is fönálljon : szerintem lehetetlen; mert ez annyi viszszaélésre ad okot, hogy annak folytán, mint igen jól tudjuk, a közmunkának értéke nagyrészt csak papiroson marad. S ha veszszük azt, hogy vannak törvényhatóságok, a melyek az igás napszámot a mai árak mellett 60 krajczárral váltják meg, és a kézi napszámot 25 krral, mig mások ismét 4 forinttal, illetőleg 90 krajczárral : be kell látnunk, hogy ez igy nem maradhat. Kerestem tehát a módot, hogy ugyanezen alapon a kivetés egyenletesebb, a visszaélés majdnem lehetetlen, s az eredmény határozott számokban kifejezhető legyen. Nálunk, mint főleg földmivelő országban, az igavonó marha-állomány legnagyobb részét a szántás-vetés teszi szükségessé; nem fogunk tehát csalatkozni: ha a szántóföld holdszámaiból következtetünk az igavonó állatok számára, s az igy az igavonó marhák után eső közmunka-terhet magára a szántóföldre vetjük ki; fölvehető például, hogy 8 vagy 9 hold szántóföld már maga után vonja két igavonó állatnak tartását, mig ujabb 25 hold szántóföld ismét két igavonó állat tartását teszi szükségessé, s igy tovább; akinek tehát 9 hold szántóföldje van: az
