Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-183

183. országos ülés deczember 17. 1873. 301 a gyümölcshozó ágai meg legyenek a fának: nem fog a fa gyümölcsöt hozhatni. Hogy én hogyan képzelem vasúti hálózatunkat a jövőben, e részben nyilatkoztam akkor, midőn a vasúti hálózatunkra vonatkozó jelentésemet a ház asztalára letettem. Azonban mit tartok én sürgős­nek, mit tartok olyannak, mire, ha nsm is 1874­ben, de legalább a közel jövőben födözetet kell találni, melyeknek kiépítése elkerülhetetlen: azt el­mondom most. Ezek az összeköttetések kelettel és déllel, és erre nézve a kormány meg is tette a lé­péseket. A török, a szerb és román kormánynyal megállapodások jöttek létre, a melyeknek tárgyalása, azt hiszem, nemsokára, talán még ez ülésszakban, vagy a jövő év elején mindenesetre a ház elé fog kerülni. Ezen összeköttetéseket okvetlen ki kell építeni; hogy az átmeneti forgalmat biztosítsuk pá­lyáinknak, nem zárhatjuk el magunkat azon szomorú valóság elől, hogy engedélyezett vasutaink legtöbb­jén, az átlaghossz, mit ma egy mázsa megfut, nem több, mint 10—11 mértföld: holott a vasutak hossza 35—40—50 mértföld. Ily viszonyok között arra, hogy a vasutak jövedelmezzenek, gondolni sem lehet. Szabadjon itt még államvasutaink déli hálózatáról szólani. Meggyőződésem az, hogy ha nem fog a tör­vényhozás tenni valamit arra nézve, hogy legalább a zágráb-károlyvárosi vonal megvétessék, és hogy egy egységes üzem létesüljön Budáról Fiúméig : akkor az állampályák déli vonalának jövedelme még az üzleti költségeket sem fogja soha födözni. Nyilván szól­nak itt a számok. A déli vaspálya Szentpéternek 79. 5 mértföldön viszi az áru mázsáját 81 krért; azon esetben pedig, ha Budától Zákányig és Zág­rábtól Károlyvárosig 40 mértföldön a törvényszerű­iig engedélyezett maximál-tarifát alkalmazza, miben gátolni nem lehet: 72 krt vesz az árutól, ugy, hogy a magyar állampályának 3G mértföldjére fog jutni 9 kr vitelbér, ha ugyanazon árért akarjuk a ká­rolyváros-fiumei pálya használásával közvetíteni az árut, mint a másik vonalon, sőt még a hosszabb triesti vonallal is alig concurrálhatunk, miután a déli pálya tarifája Budáról Triestig mázsánként 83 kr. Ez tisztán kimutatja azt, hogy nekünk a jelen viszonyban meghágjad déli hálózatunkat lehetetlen. Erre nézve a déli társulattal érintkezésbe tettem volt magam, s azt hiszem, nem lesz lehetetlen, mél­tányos föltételek mellett megszerezni a károlyváros­zágrábi darabot, s talán a többire nézve egy tarifa­szövetséget kötni: mi mulhatlanul szükséges. Én annyira szükségesnek tartom a Zákány­zágrábi vonalnak a fiumei vonallal, a déli vasúttal független összeköttetését, hogy kénytelennek éreztem magam tanulmányoztatni egy vonalat, mely azon esetre, hogy ha a déli pályával egyesség létre nem jöhet, kiágazva a zágráb-zákányi vonal egy alkal­mas pontjából, majdan az építendő sziavon hálóza­tot megtalálván, Sziszeknél annak közvetítésével köt­tessék össze a károlyváros-fiumei pályával. Egy nagyon fontos momentum van még, tisz­telt ház, tudniillik az apró társulatok megszüntetése, s a kisebb társulatok fusionálása; mert ott, hol a forgalom minden 10—15 mértföldön megdöczczen : sohasem lesz világforgalom. Ennek, szerintem, van egy módja, habár annak létesítésére kényszeritő­leg nem folyhatunk is be, mert magánjogi viszo­nyokkal van dolgunk, s ez az, hogy a társulatok­kal magukkal megértethetjük ennek szükségét, és továbbá, ha azt előkészítjük az által, hogy egyöntetű tarifa-rendszert hozunk be, és az administratiot, az üzletberendezést minden helyen egyöntetűvé igye­kezünk tenni. Erre a kormány befolyhat. Ha ez egyszer keresztül lesz vive : akkor a kisebb társu­latok egyesülése magától jő ; mig ma, a tarifa és az igazgatási viszony különbözőségénél fogva, még tarifa-szövetségeket is csak a legnagyobb nehézség­gel tudunk egyes irányban létrehozni. Hogy ha ezen apróbb társulatok egyes nagyobb társulattá alakulnának : akkor képesítve lennének arra, hogy tegyék azt, amit megtesznek a franczia nagy pályák, a pályáikat éltető mellékpályákat a maguk költségén épitik ki; erre fordítván fővonalaik jövedelmi többletét, s az állam csak annyiban nyújt nekik segédkezet, hogy ha ezen jövedelemtöbblet nem volna képes az uj pályák jövedelmét annyira pó­tolni, hogy azok építési tőkéjének kamatai födöz­ve lennének, azon esetben a hiányt pótolja, mely eset azonban a legritkábban fordul elő. így terjeszthetnők vasúti hálózatunkat, anélkül, hogy az államnak nagyobb terheltetésébe kerülne. Arra nézve tehát, hogy a fusionálás megtörténhessen: szükségesnek tartom, hogy az egységes üzletrend iránt törvény intézkedjék. Amit én e tekintetben te­hettem : meg is tettem akkor, midőn az egységes üzlet-szabályzatot és az egységes jelzési utasitást közigazgatási utón kiadtam. Ez egyik lépés volt az átmeneti forgalom könnyítésére. * Legyen szabad még egy dologról szólani, a mely mindannyiankat méltán érdekel: s ez a magyar nyelv terjesztése a pályáknál. (Halljuk!) Kezdettől fogva, tisztelt, ház, mind tiszteit elődeim, mind magam, igen nagy súlyt fektettünk erre. Hogy mennyi nehéz­séggel kellett küzdeni, különösen elődeimnek : azt méltóztatnak tudni. Hogy azon különben teljesen jó vasúti hiva­talnokok, kik az első időben szerződtettek, minden jogczim nélkül egyszerűen el nem bocsáthatók, még ha hasonló képzettségiekkel rögtön helyettesíthetők volnának, s ezeknek a nyelvtanulásra időt kellé en­gedni : ez természetes. A magyarosítás tehát csak fokozatosan haladhatott. így 1872-ben a haladási átlag kifejezhető 5%-val. Vannak pályák, ahol —

Next

/
Thumbnails
Contents