Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-182

182. osrzágos ülés deczember 16. 1873. 271 hiszen a jövedelmek szaporodtak elannyira, hogy az idén 202 millió frtra előirányoztattak azon jöve­delmek, melyek 1868-ban 141 millióval vétettek föl # ; tehát 61 milliónyi évi emelkedés mutatkozik a kiadásokban. De ezen 61 milliónyi emelkedés önöknek nem volt elég. önök ezen hét év alatt elköltvén az adó­hátralékokat, a közös aktívákat, az állam ingó és ingatlan vagyona egy részét, és nem számítva az uj kölcsönt, csupán a régi adósságokat : összesen 300 millión fölül költöttek. De a bevételek éven­kint 50—60 millióval növekedtek, ehhez 50 mib liónyi adósságot csináltak; tehát 110 millióval költöttek többet, mint 1868-ban. És az ered­mény az, hogy 1873-ra még 31 millió deficit van. Tehát az önök költsége 1873-ra 153 millióval többre megy: mint mennyire ment az összes jöve­delem 1868-ban. Az ily gazdálkodás mellett lehe­tetlen, hogy az ország pénzügyei virágozzanak, emelkedjenek ; s hogy a bevételek is ily arányban növekedjenek mint a költségek: az meg már teljes lehetetlenség. (Igás! Ügy van! a szélső bal oldalon.) Ily gazdálkodás mellett a pénzügyi bizottság által tett reductio igen természetesen szintén nem . segit a bajon. Hacsak az volna a baj, hogy önök sokat költenek : ez már magába is nagy zavarba hozhatná az országot, — különösen az ország pénzügyi viszonyait; •— de önök, uraim, oly gazdálkodást követtek, mely nemcsak hogy sok pénzébe került az országnak, hanem másrészt az országnak hitelét megrontotta, tönkretette, és le­hetetlenné tette azt, hogy legalább jutányos áron kapja azon kölcsönöket, melyekre az önök rósz gazdálkodása már kényszeritett. És ez legszomorúbb eredménye és következ­ménye az önök rósz gazdálkodásának! Igen természetes, hogy oly gazdálkodás mel­lett, minőt önök követtek, más eredmény várható nem is volt. Nem akarok én most hosszas példákat idézni; oly nagy már az évek által összehalmozott tények sokasága, hogy azokat egy beszédben kimeríteni nem is lehet; én csak jelezni akarom az irányt, melyben önök működtek, és mely oda vezetett, hogy nem csak pénzünket, de hitelünket is elvesz­tettük. Ilyen például azon irány, melyet önök a vasutak építésénél követtek. Ez oly seb, mely a legtátongóbb, mely legtöbbe került az országnak, legjobban fáj, és még igen sokáig fájni fog. Önök, uraim, nem építették a vasutakat terv szerint, nem építették azokat a parlament előtt nyíltan és világosan kimutatva terveiket; hanem a parlamentet mintegy belefonták lassankint egy vas­útnak oly módoni fölépítésébe, minőbe valószí­nűleg beleegyezni nem fogott volna: ha önök mind­járt eleinte ezen valóságában terjesztik elő a tervet. Ilyen például a fiumei vasút. Ezen vasútnak létrehozását az ország soha meg nem szavazta. Mint egyik teendő, mellékesen ki lett ugyan jelölve. Már régen, még a pozsonyi országgyűlé­seken sürgettetett e vasútnak létrehozása, mert ez a nemzet átalános kívánsága volt; de e vasútnak tervezete, engedélyokmánya és az ez iránti szerződés és törvényjavaslat, a ház előtt soha nem volt. Önök megkötötték a szerződést, isten tudja minő módon, saját felelősségökre. Mert azt soha nem mondták meg, számtalan sürgetéseink daczára. És minden esztendőben, amint a költségek haladtak, évről-évre többet kértek e czélra. Eleinte 16 mil­liónál kezdték, azután 30 milliónál végezték, és most, midőn be van fejezve : azt mondják, 30 mil­lióval többe került, és még 17 millió követelése van a vállalkozóknak. Van-e? Nincs-e? Jogos-e ezen követelés, vagy nem? azt én természetesen nem tudom; hanem óhajtanám, hogy miután e tárgy számtalanszor föl említtetett, a kormány többé be­lőle titkot ne csináljon, hanem az ország hitelének és becsületének érdekében egyszer már terjeszsze a ház elé a dolog valódi állását. (Élénk helyeslés bal felől.) Emlékezünk mindnyájan, hogy a múlt évben a kormány szerződésre lépett egy consortiummal, melynek sok millióra menő erdőséget adott el a határőrvidéken. Akkor azt mondták, hogy ez igen jói sikerült vállalat, és az államra nézve igen hasz­nos. Nehéz volt hozzászólnunk: hasznos-e vagy nem, mert a részletek nem közöltettek velünk. A kormány megkötötte az üzletet, és tudatta hírlapok utján, hogy az az országra nézve hasznos. A kép­viselőház azonban nem tudott a dologról semmit; ámbár 30 és néhány milliónyi vagyon elárusitásá­ról volt szó. Igen; de mi történt ? Az átalános pénzügyi helyzet változott, és azok, kik az állam­mal a szerződést megkötötték : azt találták, hogy az nem oly előnyös, mint hitték. Tehát visszaléptek a szerződéstől. És mit hoztak föl okul? Azt, hogy a ministerium nem teljesítette azon kötelességét, melyet szerződésileg elvállalt: azaz nem adott neki bizonyos helyrajzokat, sőt még a fölméréseket tras­sirozni- sem kezdette meg, holott kötelezte magát, hogy bizonyos napon a munka készen lesz. Igaz-e hogy a rajzok ki nem szolgáltatása oly nagy hát­rány a consortiumra nézve, vagy nem? az mindegy. Ha a körülmények a szerződést hátrányossá tették: joga volt a consortiumnak ily kifogásba kapasz­kodni ; mert ez ki volt kötve a szerződésben. De mikép felel hanyagságáért a kormány? Vagy tel­jesíthetők voltak a munkálatok, vagy nem? Ha tel­jesíthetők voltak: menthetetlen mulasztás volt a kormány részéről, hogy nem teljesítette a föltételt, midőn tudta, hogy ez ily káros következményekkel járhat. De ha nem volt teljesíthető : mit mondjunk

Next

/
Thumbnails
Contents