Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-182

270 182. országos ülés deczember 16. 1873. kölcsönt kapni? kétes dolog. Ily kétes helyzettel szemben önök, uraim, a többség, vállalják magukra a felelősséget mindazokért, amik bekövetkezhetnek ezen állapotoknak tovább főnmaradásából. Én, tisztelt ház, nem csodálom, hogy e jelen kormány nem volt képes három hét óta két önérzetes férfiút találni, kik a pénzügyi és a közlekedési tárczát elvállalták volna. Mert valóban a helyzet olyannak látszik, hogy az majdnem kétségbeesettnek volna mondható. De én nem tartom Magyarország állapotát kétségbeejtőnek; ámbár egészben megvallom : nem vagyok képes a kormánynak s a kormányt támogató pártnak érdemül tulajdonítani azt, hogy még eddig kétségbe nem esett. Eszembe jut itt XII. Lajos franczia király egy mondása, midőn egy alkalommal nagyon megharagudott a velenczei köztársaságra, s az épen nála lévő velenczei senator előtt nagyon kikelt a köztársaság ellen, azt mondván : én ezt a köztársaságot tönkreteszem. Erre pedig azt felelte a senator: Uram, ezt nem teheti, mert az lehetetlen; az én collegáim, a senatorok húsz év óta mindent elkövettek, hogy tönkretegyék, de nem sikerült nekik. (Derültség.) Én nem tartom Magyarország állapotát orvosolhatatlannak ; hanem valóban aggasztónak és nehéznek tartom, s hacsak egyenesen ellenkező irányban nem indulunk, hogy ha a rendszert gyökeresen meg nem változtatjuk: ez kétségtelenül előbb-utóbb, még pedig rövid idő alatt az áílambukás örvényéhez fogja vezetni az országot. Mint az imént mondám, tisztelt ház, én nem tudom, mik voltak azon befolyások, melyek megakadályozták a minister urak visszalépését, és amelyek őket arra kény szeritették, hogy helyeiken megmaradjanak. Hanem egy körülmény van, amely fölött lehetetlen, hogy sajnálkozásomat ki ne fejezzem : s ez az, hogy épen most, midőn az ország állapotának eme szomorú képét meglátta az egész világ, midőn ez mindnyájunk előtt föltárult, midőn azt többé titokban nem lehetett tartani, és midőn ezen föltárult veszedelem folytán okvetlenül szükséges lett volna az összes rendszert megváltoztatni, hogy ezen rendszer-változás fölötte nehézzé tétetett azért, mert azon a párton, mely a kormányt nem szűnt meg éveken át figyelmeztetni az irány roszaságára, melyen halad, a veszedelmekre, melyek felé indul: hogy épen ezen a párton oly zavarok, oly szakadások történtek, melyek lehetetlenné tették, hogy ezen párt — a parlament oly zilált állapotában, melyben van — a kormányt elvállalja, és életbeléptethesse azon egyedüli irányt, azon gyökeres reformokat, melyek szükségesek, és melyeket én okvetlenül elkerülhetlennek tartok, ha Magyarország megmentését még szivükön hordják önök, amiben én nem kételkedem. Tisztelt ház! Ami a budgetet magát illeti, igen nehéz ahhoz szólam. Ezen budget már most másodizben van tárgyalás alatt; de már eredetileg oly hiányos alakban nyújtatott be, hogy annak megértésére valóban óriási munka szükséges. A költségvetést tüzetesen átvizsgálni és tanulmányozni igen nagy föladat még akkor is, mikor az a lehető legvilágosabban szerkesztetik, s midőn a legegyszerűbb formában terjesztetik a ház elé. De midőn ilyformán terjesztetik be: valóban óriási munka, óriási elszántság és igen sok idő kell hozzá, hogy az ember rajta képes legyen eligazodni. A most visszalépő pénzügyminister urnák azon sajátsága volt, hogy a költségvetést oly formában, hogy az könynyen megértethessék: soha a képviselőháznak beadni nem akarta. Már a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával több izben panaszt emeltem, hogy az irományokat darabonkint adták ki, és visszatartották az egész költségvetés kulcsát: a sommázatot, ami nélkül pedig, nem mondom, hogy absolute lehetetlen, de óriási munkába kerül azt tanulmányozni és megérteni. Most egyátalában nem is adnak költségvetést ; hanem csak a múlt évi költségvetés különbözetét nyomatják ki. Ilyesmi egy parlamentben nem hiszem, hogy valaha a parlament hozzájárulása mellett lehetséges lett volna. Azt mondják, mindig ismételni évről-évre nem kell. De vajon az angol kormány nem-e minden esztendőben egész épségben terjeszti a budgetet a parlament elé ? Pedig ott ez ismétlések már századok óta tartanak. Hogy azonban önök oly kivonatot terjesztenek a ház elé, melyet megérteni, melyen az eligazodás a legnagyobb időveszteséggel s erőmegfeszitéssel jár: ez képtelenség. Érezte ezen nehézséget maga a pénzügyi bizottság, és panaszkodott is fölötte. Ez különben mellékes dolog. Az alakra nézve a képviselőháznak határozatokat hozni, ugy hiszem, nem lesz szükséges; hanem elegendő lesz az, ha itt világosan kimondatik, hogy a képviselőház a számadásokat, a költségvetést a lehető legegyszerűbb, a lehető legvilágosabb, a lehető legtökéletesebb alakban kívánja előterjeszteni. Ha ez nem történik: a képviselő nem képes kiváló hivatását, kötelességét, az ellenőrzést teljesíteni. (Igás, ugy van! a szélső hal felől.) Ami a gazdálkodást illeti, melyet önök, uraim, folytattak : azt ezen költségvetésnek összehasonlítása az előbbiekkel legjobban jellemzi. Önök, uraim, 1867-ben átvévén a kormányzatot, 1868-ban csinálták az első költségvetést. Ekkor 141 millió volt a bevétel, azaz a bevétel ennyire volt előirányozva. Önök a költségeket valamivel többre tették: 144 j millióra. Igen, de azóta, önök nem érik be 144 I millióval; de nem is szükséges, hogy beérjék, mert