Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-182

182. országos ülés deczember 16. 1873. 269 Sehol Európában, sehol a világon nem tudnak önök példát mutatni arra, hogy a fővárosban luxusépületek emelésére, sétautak építésére megadóztatták volna az országot. Ez még azon esetben sem volna igazolható, ha a pénzügyminister évről-évre azt jelentette volna, hogy annyi pénz jő be, hogy nem tud azzal mit csinálni; mert még akkor is igazságosabban lehetett volna azt máshova fordítani, mint a főváros szépítésére. Uraim, miután azon reformoknak, melyeket én szükségeseknek tartok okvetlenül, hogy az ország pénzügyi helyzete, hogy az ország nyugalma helyreállíttassák, hogy az ország lakosai ugy közigazgatási, mint igazságszolgáltatási tekintetben megnyugtattassanak, miután ezen reformoknak olyanoknak kell lenni, melyek az önök által hét éven át tett alkotásokat lerontsák: lehetetlen önöktől várni, hogy önök azokat teljesítsék, morális lehetetlenség. Lehetett ugyan, hogy egy minister, ha költségvetéséből még annyit levontak is, mégis megtartsa tárczáját; de hogy akkor, mikor beismerte, hogy az általa éveken át követett rendszer haszontalan, rósz: akkor odaállj on, lerontsa azt, s mégis a kormányon maradjon, hogy egy másik rendszert építsen föl : ez hallatlan, ez példátlan volna. (Igaz! szélső bal felöl.) Ez annyit tenne, mint experimentálni az ország legszentebb érdekeivel. Önök, uraim, akik — s már eddig elég számosan vannak a jobb oldalon, — akik a ministeri padokat betöltötték, hasznos szolgálatot tehetnek az országnak, különösen itt a parlamentben azáltal, mert önök ismerik, és csak önök ismerhetik tökéletesen, — mint az igazságügyminister ur imént mondotta, — a központi igazgatás minden hiányát és kellékét; önök ismerik azokat, s önök, mint olyanok, az ellenőrködést a jövő kormány fölött a leghathatósabban gyakorolhatják. Önök igen nagy szolgálatot tehetnek a hazának, ha azon rendszert, amely rosznak bizonyult: megváltoztatni törekszenek. Nem mondom én azt távolról sem, hogy mindazok, akik ministerek voltak, vagy akik még most is ministerek : lépjenek vissza örökre. Nem, uraim, megjő önöknek is idejök. Vannak önök közt, uraim, kitűnő jeles emberek, olyanok, kik mind teheíségökre, mind akaraterejükre nézve képesek a hazának nagy szolgálatokat tenni. A jelen pillanatban azonban, mint ezt ezelőtt egy évvel is mondottam az akkori minister elnöknek, ugy mondom önöknek is, a jelen pillanatban nem tehetnek a hazának nagyobb szolgálatot, mintha hivatalaikból kilépnek. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Nem akarok én a minister urak irányában e tekintetben igazságtalan lenni. (Derültség.) Elismerem, s maguk a ministerek is belátták ezt, mit mutat azon körülmény, hogy mindnyájan beadták lemondásukat. Hogy lemondásuk el nem fogadtatott, és ők most is akaratuk és belátásuk ellenére kénytelenek a ministeri székeket betölteni: nem lehet rájuk nézve valami gyönyörűség, legalább én nem képzelem; meglehet, hogy mások azt hiszik, hogy ez minden körülmény között gyönyörűség. Vannak oly állapotai az országnak, mikor nem kényelem, nem gyönyörűség, hanem nagy teherrel és nagy felelősséggel járd föladat a ministerség. En ezt elismerem, s a ministereket nem tekintem ellenségeknek. Ugy látszanak némely képviselő urak tekinteni a dolgot, mintha mi ellenségei volnánk a ministereknek. Nem, uraim; mi nem vagyunk ellenségei. Ami föladatunk ellenőrizni a kormánynak minden lépését, s azért azt mi szigorú bírálat alá veszszük; de ellenségei nem vagyunk. Én készséggel el fognám ismerni a ininisteriuimiak érdemét, csak már egyszer képessé tenne arra, hogy ezt tehessem. (Átalános derültség.) De méltóztassanak elhinni, én évek óta keresem az alkalmat, hogy valaha a ministeriumot megdicsérhessem; még eddig nem találtam. (Átalános derültség.) A ministerium belátta ugy a helyzet komolyságát, mint saját állásának tarthatatlanságát, és ezért beadta lemondását. A lemondás el nem fogadtatott. Hogy miért nem fogadtatott el: arra nézve a ministerium nekünk, mint törvénjdiozásnak, fölvilágositással tartozik. Még eddig ezen fölvilágosítást nem kaptuk meg. Ezzel azonban tartozik a ministerium, mert, amint a kormány és nemzet közt: ugy a fejedelem és a nemzet közt nem szabad titoknak létezni, mert jó egyetértés és kölcsönös bizalom csak ott lehet, ahol titkok a felek közt nem léteznek. A minister urak tehát nem akartak megmaradni; hanem volt egy idegen befolyás, egy illetéktelen befolyás, mely a minister urakat maradásra kényszerité. Ezen befolyás, uraim, nem felelős az országgyűlésnek. Ezen befolyás titokban működik a függönyök háta mögött. Önök azonban a jobb oldalon felelősek, felelősek mindnyájan; mert attól, hogy vajon önök támogatják-e ezen ministeriumot, vagy nem : függ annak helyén maradása. Gondolják meg, uraim, hogy mi egy catastropha előtt állunk. Gondolják meg, hogy a következményekért önök lesznek felelősek , ha az állam fizetésképtelen lesz. Azon catastropha, mely be fog következni: az önök felelősségére fog bekövetkezni. Pedig gondolják meg, hogy pénzük csak jövő májusig van. A jövő május után nem fognak tudni miből fizetni. Ezen eljárás pedig, és a kormánynak oly állása, mint aminő a mostani, a pártoknak oly alakulása, vagy világosan mondva, oly zavara, mint aminő most létezik: épen nem alkalmas arra, hogy az országnak amúgy is megroncsolt hitelét fölemelje. Vajon fognak-e önök, s ha fognak, hol s mily áron fognak *