Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-181
181. országos ülés deczember 15. 1873. 255 akkor, mikor még egy vastag kötet és az első eltérések feküdtek előttünk és most a pénzügyminister azt állítja, hogy igenis könnyű bárkinek ezen kis töredék alapján megítélni Magyarország államháztartását. Hová vezet ez, tisztelt ház, ha a kormánynak működése oda van irányozva, hogy a helyett, hogy az ellenőrzést megkönyitse, hogy tárva-nyitva tartsa az államháztartás könyveit az egész ország előtt: ellenkezőleg oda törekszik, hogy maga a képviselőtestület se legyen képes kellően megvizsgálni, még kevésbé nyilvánosan megvitatni azokat. Ez, uraim, a parlamentalismusnak, melyek önök oly gyakran hangoztatnak, megsemmisítése. Van egy| más dolog is, melynek eredménye ugyanaz, és e tekintetben röviden csak érinteni akarom azon helyzetet, mint említettem azon körülményeket, melyek közt ma a budget tárgyalásához fogtunk. Nyilt titok, bármit mondjon a minister ur, hogy majdnem egy hónap óta teljes válság van a ministeriumban: kormányválság és kormány-pártválság. Ezt tagadni nem lehet, mert ez tény. Mi idézte elő ezen válságot? Előidézte, mint tudjuk, a 15 3 milliónyi kölcsön tárgyalása alkalmával fölfödözött pénzügyi helyzet. Akkor, — ámbár mi reánk nézve nem volt meglepő e helyzet, mert évekkel előbb megjövendöltük, hogy ez be fog következni, — meglepte a kormányt támogató párt azon részét, mely jó hiszeinben követte a kormányt, és megszavazta javaslatait, és a megdöbbenés világos kifejezései tétettek minden, részről. Ennek következtében állt be a ministerválság. A tisztelt igazságügyminister ur azt monda az imént, hogy a mely perczben elvesztenék a többség bizalmát, nem ragaszkodnának azon székhez. Bocsánatot kérek, akkor az nap, a mely nap meg lett szavazva a kölcsön: vissza kellett volna lépni azon székektől; mert azt állítani, hogy azon kölcsön megszavazása bizalmi szavavat volt; vagy csak azt akarni állítani, hogy az nem volt a legvilágosabb bizalmatlansági szavazat: ez a tények oly tagadása, hogy ezt komolyan fölteni senkiről nem lehet. Hiszen ha átvizsgáljuk mindazon beszédeket, a melyekkel a többséggel szavazók szavazataikat támogatták, mindegyik szó azon beszédekben egyegy bizalmatlansági szavazat volt a kormány ellen. Én csak egy mondatra emlékszem, melyet most idézni akarok, s a melyet a kormányt támogató párt egyik kitűnő tagja akkor mondott. Sennyey Pál báró tisztelt képviselő ur igy szólt: meg kell szavaznunk azt, hiába! kényszer-helyzet előtt állunk: szavazzuk meg, s tekintsük ugy, mint 7 évi rósz gazdálkodás végszámláját. Ha önök, uraim, az ily nyilatkozatokat bizalmi szavazatoknak veszik: akkor önök sohasem fogják elhagyni a kormánypadokat. (Derültség.) A második dolog, mely sokkal lényegesebb: az, a melylyel a parlamentlaismust tönkre juttatták; mert ha már odajutottunk, hogy a ministerek akkor sem vonulnak vissza, midőn nemcsak az országban, hanem ben a házban is, saját pártjuk kebelében, s amint igen helyesen jegyezte meg Csernátony, önmagokban is elvesztették a bizalmat: ez tönkrejuttatása a parlamentalismusnak. Van egy harmadik tárgy is, melyet talán igen kényes érintem, de én ezt érinteni kötelességemnek tartom. Midőn a tárgyalás előtt a napirend fölötti vita alkalmával Simonyi Ernő szólt, nem törvényes, idegen befolyásokról, és kénytelen volt azon alkalommal hivatkozni az utóbbi napokban történtekre : a tisztelt igazságügyéi- ur egyszerűen azzal utasította vissza, hogy nem illő a fejedelem személyét a parlamenti vitákba belevonni. Helyes! mi azt nagyon jól tudjuk, és méltóztassanak megnézni az országgyűlési naplókat: meg fogja látni a minister ur, hogy több izben figyelmeztettük a minister urakat, hogy e tekintetben kíméljék meg a fejedelem személyét. Hogy csak egy példát hozzak föl, ami nem régiben történt, én magam figyelmeztettem a mim'sterelnük urat, midőn egészen helyén és időn kivül egy királyi rendelettel halasztatta el az országgyűlést, hogy szóval és ténynyel kerülni kell a fejedelemnek személyét a combinatiokba belevonni; tehát mi ezen leczkét meg nem érdemeltük. De nem arról van szó, hogy a fejedelem személyét nem kell belevonni a parlamenti vitákba; ha ezt önök kikerülni akarják: akkor vigyázzanak arra, nem mint Csernátony képviselő ur mondja, hogy a lapok ne írjanak ; mert az igazat bevallva, nem látom be, hogy a kormány legjobb akarata mellett mikép akadályozhatná meg, hogy saját orgánumai némelykor bolondságokat ne mondjanak, mi bizony gyakran megtörténik ; hanem vigyázzanak arra, hogy e befolyás tényleg ne legyen, és akkor senki elő nem fogja hozni. Nekünk az igazat megvallva, nem is volt szükségünk azon hirlapi tudósításokra; tudja azt az egész ház, tudják önök legjobban, bármennyire akarják is takargatni, hogy van egy befolyás, mely önökön kivül önök fölött is a parlamenten kivül áll; és ezen befolyásnak engednek önök és a párt. Hacsak arról volna szó, hogy a tisztelt ház többségének érdekei, miképen bírják összeegyeztetni ezen meg nem engedett befolyást saját méltóságukkal: nekem nem lenne jogom hozzászólani, mert családi ügyekbe avatkozni nem szoktam ; de itt fontosabbrói van szó. Önök megalkottak egy törvényt, mely ellen mi az első naptól fogva, testtel lélekkel egész erőnkkel küzdöttünk és küzdeni fogunk, megalkották 1867-ben a XII. törvényczikket, melyben van egy §., melyben
