Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-181
181. országos ülés deczember 15. 1873. 253 Ily viszonyok közt, midőn a tisztelt ház pénzügyi bizottsága azon meggyőződését nyilvánitá, igen természetes, hogy azon kérdést kellett magamnak tennem: vajon mikor teszek nagyobb szolgálatot a közügynek, akkor -e ha ragaszkodom ahhoz és kérem ezentúl is azt, amit kértem, és a mit szükségesnek tartok ; vagy akkor, ha, meghajolva a körülmények mostohasága előtt, beleegyezem az elhalasztásba? Megvallom, tisztelt ház! nehéz a választás, nehéz a föladat nekem, ki ismerem kötelességemet, ki a honvédség fejlesztésének, érdekeinek legkisebb megsértése ellen jönne az irányzat, jönne a jiressio a megtámadás bármely oldalról, egész erővel ellenállani nem csak hivatali, hanem hazafiúi kötelességemnek is tartanám. (Átalános helyeslés.) Beismerem, hogy a honvédség fejlesztésének megakadályoztatásában nemcsak a véderőről szóló törvény megsértését, de a nemzet védelmi erejének megbénítását látnám, és mégis kell választanom. Hogy mennyire tartom szükségesnek, tisztelt ház, az általam indítvány ázott lovasság szaporítását, annak fejtegetését kérem, engedje, el a tisztelt ház, miután ezt szóval voltam szerencsés megtenni, s a ' budgethez mellékelt indokolásban is szerencsém volt azt bővebben fej égetnem. E tekintetben ma sem változott nézetem ma sem változott meg a szükség; de ha a kérlelhelen körülmények azt mondják, hogy nem lehet: akkor nem marad más hátra, mint a meglévőt gonddal ápolni, és bevárni a jobb, kedvezőbb körülményektől azt, hogy a szükségest beszerezhetjük, és ily helyzetben, ily körülmények között csakis azon meggyőződésben, hogy a tisztelt há^ megragadandja első alkalommal e szükséges fejlesztésnek elhatározását, s azt létesiti, és azon reményben, hogy a legközelebbi jövő talán lehetővé teendi ezen szükségesség életbeléptetését, mi nem elv-föláldozás, hanem csak épen a fejlesztés és a szükségesség elhalasztása: én kénytelen vagyok a pénzügyi bizottságnak e rám nézve legsúlyosabb föltétele és kívánsága előtt meghajolni és ajánlatához hozzájárulni. (Helyeslés jobb felől.) Móricz Pál: Tisztelt ház! Igen rövid lehetek előadásomban részint az előrehaladott idő miatt, részint azért, mert sem határozati javaslatot, sem kisebbségi véleményt beterjeszteni a tisztelt házhoz ezúttal nincs szándékom. Határozati javaslatot nyújtottunk be évekkel ezelőtt a megtakarítás, az ügyrend egyszerüsitése iránt. Ezen határozati javaslat fontosságánál fogva pénzügyminister ur kívánságára a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott. Egy év telt el, s egy év kellett arra, mig a pénzügyi bizottság azt tárgyalta, el is fogadta, utasítást is adott az ügyrend egyszerüsitése és megtakarítás elvére nézve a ministeriumnak. Egy év kellett arra, hogy a ministerium, ezen utasítás daczára, semmit se tegyen. Most ez alkalommal ujabb határozati javaslattal előállani nem tartanám czélirányosnak. Adatott, tisztelt ház! be külön-vélemény ezen oldalról ezelőtt évekkel; kimutattatott azon külön-véleményben már akkor őszintén és leleplezetlenül a pénzügyi helyzet. Akkor a pénzügyi bizottságnak előadója s a tisztelt minister urak egészen más véleményben voltak ; szomorúnak, komolynak látták azon véleményt, és vitatták az ellenkezőt. Ma az események, fájdalom, igen fájdalom, minket igazolnak. A pénzügyi bizottságnak minden tagja, sőt ugy láttam, maguk a minister urak is érezték a helyzet komoly voltát, és megragadtak minden alkalmat a törlésre, sőt volt egy áramlat, mely nagyobb mérvű törléseket indítványozott. Én ezen áramlathoz nem tartozhatom, mert föntartani a rendszert és törléseket tenni in infinitum: annyi lenne, mint chaotikus zavart előidézni az administratioban, melyből kibontakozni többé nem lehet. Nem a rendszert, nem az irányt kell ezentúl föntartani; hanem azt kell megváltoztatni, és igen csodálkozom, tisztelt ház, hogy az igazságügyér ur mai beszédében épen az irány föntartását hangsúlyozta. Emlékszik-e az igazságügyér ur azon körülményekre, melyek közt az uralkodó párt ezen ország kormányzását átvette? Húsz évi afcsolutismus nem volt képes meggátolni e nemzet fejlődését, és önök hét éves kormányzása nagyon hosszú időre meg fogja gátolni tovább fejlődését. (Ellenmondások jobb felöl Helyeslés bal felől.) Itt tények beszélnek. önök átvettek igen sok adóhátralékot, dohánykeszletet, pénztári maradványokat, közös activákat, és ma mind ez eltűnt; a pénztárak üresek; a deficitek óriási nagyságban növekszenek. Önök birták a nemzet bizalmát két izben, két választás alkalmával parlamenti többséget szereztek maguknak; birták a fejedelem föltétlen bizalmát, és bírják ma is, és az eredmény egyátalában nem kecsegtető. Tehát nem szabad, nem lehet az irányt megtartani, melyet az igazságügyér ur jelzett; hanem el kell ezt hagyni, gyökeresen el kell hagyni, mert anélkül nincs orvoslás. (Élénk helyeslés bal felől.) És hol állanak önök ma uraim? Herostratusi kezekkel saját műveiket rombolják le; lerombolják azon institutiokat, melyeknek alapítására büszkék voltak. (Ellenmondás jobb felől.) Vagy megállítják azokat fejlődésükben, mint például a honvédséget, és a culturalis czéloknál kell a legnagyobb megtakarításokat tenni. Akár merre tekintsünk, minden investitiot meg kell szüntetni s ma-holnap, ha azon irányt folytatjuk : ott leszünk, hogy Máriusként fogunk a romok fölött állani, melyeket önök maguk bontottak szét. Én, uraim, ennek eszköze lenni nem kívánok. Azt mondják, hogy a kormánypárt keblében személyes bajok vannak. Én azt nem hiszem. Én
